Egy összeesküvés sodrásában – Gáspár András: Kiálts farkast 1-2.

Gáspár András két kötetes víziója a Kiálts farkast 1-2. a 21. század végi Magyarországra kalauzol el minket, pontosabban az első kötet 2091 karácsonyára. Ebben a világban semmi sem az aminek látszik, mindenhol mutációkba és az ezek nyomán született gestaltokba és mindenre elszánt üzletemberekbe botlik az ember, egy olyan világba, amit a pénz és az üzleti érdekek uralnak. Ehhez jön a főszereplőnk Vogel Zsigmond, aki a regény kezdetén tér vissza egy furcsa háború még furcsább és még távolabbi frontjáról és gyógyulni akar nyugalomban a hangyásza és barátnője, egy Ágnes nevű lány társaságában, de persze semmi sem ilyen egyszerű…

Ebből az alapállásból azt hihetnénk, hogy egy mesterművet kapunk, legalábbis én mikor belekezdtem, ezt hittem. Aztán persze ez csak félig állt fönt, mert a mű egyrészt zseniális, másrészt viszont idegesítően vontatott és modoroskodó, főleg az elsőnek a nyelvezete volt ilyen, többek közt, a „kamrád” szó ismételgetése miatt. A másik a „kefehajú” ismételgetése volt, de azt hamar megszoktam és a másodikra megszerettem, mert a főszereplő, Vogel Zsigmondhoz nőtt, mint beceneve a Madár. 

Főhősünk némi emlékezett vesztéssel küszködve lassan ráébred, hogy egy összeesküvés kellős közepébe csöppent, ami el akarja pusztítani őt és a földet fenyegeti. És mint kiderül a szálak egyik mozgatója Pauker, akit riválisának jelöltek ki. Ezzel nem is lenne baj, ha nem lenne kiszámítható, hová is fut ki a cselekmény. A másik bajom ugyanis ez volt, a kiszámíthatóság. Mivel tudtam, hogy van második rész, így azt is, hogy jó eséllyel minden főbb karakter életben marad, ami kissé illúzióromboló volt, rontotta az összképet.

A fentebb említett negatívumok mellett voltak azért pozitívumok is. A legpozitívabb dolog a világépítés volt. A világ részletes, fokozatosan ismerjük meg, nem tolnak a képünkbe mérföld hosszú expozíciót, ami nálam külön pluszpont, hanem akcióleírások közben villantja fel a világ érdekességeit és a múltat. Jó az információadagolás is, bár a fentebb említett kiszámíthatóság miatt néhol sérül, főleg a vége felé. A világ apróságai, a fegyver és autómárkák, stb. emlegetése külön üde színfolt volt.

A másik értékelhető momentuma a karakterei. Vogel tipikus katona, de számomra mégsem kétsíkú figura, többször bebizonyítja, hogy igen is vannak érzései és tud gondolkodni is, ha akar. Ő egy nagyon kedvelhető figura, akit nagyon sodorni akar az ár, de nem hagyja magát, és végül viszonylagos győzelmet arat. A Fogyasztói Titkosszolgálat által felbérelt ügynöke, Fellegh a kedvencemmé vált a házában őrizgetett kütyüjeivel és stílusával, ahogy az igazlátó Gavoda is. Paukertől a falra másztam, jellegzetesen megcsapkodni való karakter, de az író elérte vele a célját. Amennyire seggfej, annyira bírtam. Egy fontosabb női karakterünk is volt, Ágnes. Na, ő a tipikus főhős nője volt, igazából nem sok a funkciója, csak az, hogy elrabolták.

Értékelés: 3,5

A második kötet, ami régebben Két életem egy halálom címmel is megjelent, számomra az első kötethez képest egy minőségi váltás volt. Úgy éreztem, hogy addigra jobban rátalált a hangjára a szerző, sokkal pörgősebb volt a cselekmény, nem éreztem annyira vontatottnak sem. Noha némi kiszámíthatóság itt is fellelhető volt, de már sokkal kevesebb dologra jöttem rá előbb.

Az első kötet bonyodalmai itt egy kis tér-időváltozással egészülnek ki. Vogel nem sokáig élvezheti

azt az állapotot, hogy álmai asszonya igent mondott neki. Itt a könyv végéig el is búcsúzunk Ágnestől, ami számomra az egyik hatalmas pozitívum ebben a könyvben. Mert alig negyven oldalt kell elolvasni csak ahhoz, hogy pörögni kezdjenek az események, és ez a lendület innen a végéig eltart, ami üdítő változás az első kötethez képest. Vogelnek itt az elpusztítására törők mellett egy másik világgal, egy másik élettel is meg kell küzdenie, hogy a saját világába visszajusson. Először látszólag egyedül van ebben, az új világban, de aztán megtanul együttműködni a testében élő evilági énjével, a szamurájjal. Érdekes volt látni a régi szereplők megjelenését új személyiséggel. Legjobban Gavoda új változatát kedveltem meg, ő itt is és az eredeti világban is nagyon jó arc.

A végkifejlete ennek a kötetnek is ugyanolyan felemás, mint az elsőnek. Olyan érzése van az embernek, hogy a játszmának csak időlegesen van vége, és hogy valamikor ez még folytatódhat a jövőben, bár a főhős szempontjából lezártnak tekinthető.

Összességében ez egy nagyon olvasmányos és érdekes sci-fi, aminél külön plusz pont, hogy Magyarországon játszódik. Sőt, Gáspár András néhol szinte utcáról, utcára leírja hol is járunk épp Budapesten belül, így könnyű volt odaképzelni magam a környezet leírásai által. Aki érdeklődik a magyar sci-fi regények és az ehhez hasonló regények iránt azoknak szívből ajánlom. Így kell világot szélesíteni.

Értékelés: 4

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!