Az Alattunk a Föld aluszik Szöges Emese második regénye. A kötet a NewLine Kiadó gondozásában jelent meg. Az szerző első könyvét nem olvastam, így nem volt semmilyen olvasmányélményem tőle, viszont az hamar kiderült, hogy gördülékenyen fogalmaz, hamar megteremti a történethez szükséges atmoszférát, amivel megnyeri magának az olvasót. Ez nálam is így volt a kötet elején; a légkör nagyon erős volt, nem csak a hangulat, hanem világépítés szempontjából is, a karakterek is érdekesek voltak, mégis, a cselekmény közepe tájékán leül a kötet, és ha nem lenne olyan csavaros a vége, akkor még ennyire sem működne. Szerencsére azonban a nyitány és a zárás valamelyest ellensúlyozza a közepét, így összességében jó összkép alakult ki bennem.
A bejegyzés további része spoilert
tartalmazhat.
2081-et
írunk, az emberiség pedig elérte a Föld teljesítőképességének határait. A
túlnépesedés és a környezetszennyezés új megoldásokat sürget.
A tizennyolc éves Josephine és Jules is egy ilyen megoldásban – a Mars
kolonizálását célzó űrprogramban – vesznek részt, hogy sok év után végre száz
százalékos készültségűvé tegyék a Mars-bázist és teszteljék annak rendszereit a
jövő telepesei számára. A küldetés előrehaladtával azonban Jules nemcsak
Josephine-hez, hanem egy nyugtalanító felismeréshez is közelebb kerül: a
Jubilant fedélzetén talán az emberek és a dolgok nem azok, aminek mutatják
magukat…
A cselekmény egy olyan karakterrel indul, aki némiképp kívülálló, legalábbis olyan szempontból, hogy – mint kiderül – Josephine gyorsított kiképzést kapott, és minden kapkodós volt körülötte, ezért még a többi fiatalnál is jobban szorong. Ezt a feszült hangulatot jól átadja a szerző, így a történet eleje nagyon erős, kíváncsivá tesz a folytatásra. Ezután megismerjük a másik főszereplőt, Julest, aki eléggé labilisnak tűnik, pont Josephine ellenpólusa, így a későbbiekben jól kiegészítik egymást.
A new adult-regényekre jellemző módon Josephine és Jules kapcsolata van a középpontban. Viszont a könyv egy sci-fi regény is lenne ezzel együtt, de ennek kivitelezésével már akadnak problémák. Az egyik, hogy a kapcsolat mozzanatai, és úgy egyáltalán a karakterek közötti interakciók, a kapcsolatépítés sokszor elnyomja a világépítést, így nem egyszer elfelejtettem, hogy tulajdonképpen sci-fit olvasok. Ez egy alapvetően karakterközpontú regénynél nem lenne baj, mert Szöges Emese ezek kidolgozásához különösen ért. Mindegyik árnyalt és sokszínű, van hátterük, és a maguk módján változnak is a történet végére, ahogy egy fejlődésregénytől elvárható, viszont néhol olyannyira elnyomják a világépítést, hogy a tudományos-fantasztikus háttér csupán díszletnek hat, mert e körítés nélkül, akár a jelenben is játszódhatna a regény. Sokszor nem érezni, hogy tulajdonképpen egy űrhajón vagyunk, ahol furcsa balesetek és megmagyarázhatatlan dolgok történnek, mert annyira a karakterek fejében járunk, hogy ezek másodrendű dolgokká silányulnak a szerelmi kapcsolat épülése mellett.
És itt jön be a másik probléma, a rejtély kezelése. Túl hamar rá lehet jönni, ki okozza az üzemzavarokat, a baleseteket a hajón, túl kiszámítható a tettes karaktere, és az indítéka is hamar kiderül. A nyomozás folyamata érdekes lehetne, de az meg nincs jól felvezetve, túl sokáig húzzák a leleplezést, ezért egy idő után vontatottá válik. Habár a végén a csavarok jócskán kiköszörülik a csorbát.
Az viszont pozitívum, hogy amikor a szerző hagyja kibontakozni a sci-fi világépítést, akkor működik. Képes úgy megírni a szakmai leírásokat, mintha azok tényleg léteznének az űrkutatásban. Illenek a világba és a történet kontextusába. Látszik, hogy Szöges Emese utánanézett ezeknek, csak több teret kellett volna engedni ennek, akár a karakterábrázolás kárára is. Ugyanez elmodható a rejtély felgöngyölítésére is. Amikor a fiatalok nyomoznak, és megfejtik az események miértjét, akkor izgalmas és csavaros a folyamat, pedig továbbra is a karaktereken van a hangsúly, de ezeknél a részeknél, főleg a történet végén az író jobban megtalálta az egyensúlyt.
Összességében az Alattunk a Föld aluszik egy gördülékenyen megírt, jól olvasható regény. Legnagyobb erőssége a karakterábrázolás, a szereplők mind részletesen kidolgozottak és árnyaltak. Viszont az interakcióik néhol agyonnyomják a világépítést, és a sci-fi közeg ezeknél a részeknél díszletté satnyul. De ennél is nagyobb probléma, hogy a történet közepén leült a regény, és csak a végén talált újra magára.
Az new adult könyvek kedvelőinek tudom ajánlani igazán a könyvet, mert őket be fogja szippantani a karakterek közötti kapcsolatok alakulásának leírása, és nagyon fognak izgulni ezeken.
Az e-könyvet a szerző jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
Értékelés: 3,5
----
Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Xen is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése