R. Kelényi Angelika: A porfészek

A történelmi romantikusokat mostanában szerettem meg, így R. Kelényi Angelika is a látómezőmbe került. De igazán az győzött meg arról, hogy tőle is olvasnom kell, hogy az Álomgyár turnén nagyon szimpatikusnak találtam a beszélgetésen a kérdésekre adott válaszait. Így nem volt kérdés, hogy próbát teszek az írónő műveivel. Először Az ártatlan sorozat előzményére esett a választásom, és nagyon jól tettem, hogy ezzel kezdtem, mert jó bemelegítés volt a további műveihez.

Ami nagyon tetszett a novellában, a korhoz illő nyelvezet és atmoszféra, amit az írónő megteremtett. Ehhez illeszkedtek a filmszerű leírások, amikkel bemutatta a helyszíneket, amerre a főszereplő járt. A szöveg nagyon gördülékenyen olvasható könnyed stílusban íródott, kvázi a végéig letehetetlen.

Egy apróság zavart csak, hogy érződött rajta, hogy ez még csak az előkészítés a regényekre, de ettől eltekintve egy jó novella.

Vivien Holloway: Vérvörös ​horizont

A Végtelen horizont nem tetszett annyira, mint a Winie kötetek, így a Vérvörös horizonttól sem vártam kiemelkedőt. Viszont már az első oldalakon kiderült, hogy tévedtem, mert úgy éreztem, hogy itt a szerző visszatalált önmagához, és a valódi közegéhez, a novellákhoz. Faltam minden sorát, teljesen belemerültem az általa kitalált világra, ami a Végtelen horizontra annyira nem volt elmondható. Jó volt olvasni ezt a két novellát, amik tovább tágították a regényből már megismert világot, egyszerre nyújtva előzményt és folytatást. Mindkét novella tovább árnyalja a karaktereket, főleg Beckyt, Nicket és Junt. Részletesebb betekintés enged a motivációikba. A Végtelen horizontból megismert világ hangulatát is jól visszahozza, talán még jobban is. Annak ellenére, hogy rövidebb a terjedelem, jobban elidőzik bizonyos részleteken, lassabb folyású, így jobban el tudtam merülni a két történetben. A kisebb terjedelmet itt most sokkal többnek éreztem. A második novellát olvastam volna sokkal tovább is.

On Sai: Szürke szobák; Miogin bázis

A kiegészítő/köztes kötetekkel felemás a viszonyom. Egyrészt időhúzásnak tartom a főcselekmény folytatása előtt/közben/után, másrészt, mivel nem minden esetben tesznek hozzá az adott sorozathoz, feleslegesnek is. A Szivárgó sötétség esetében nem ez a helyzet. A két köztes rész a Szürke szobák és a Miogin bázis egy-egy új helyszín életét mutatják be, illetve a már ismert szereplők új oldalát is, vagy éppen új szereplőket. Mivel rövidebb, és ezáltal, kötöttebb a keret a szerző jobban rákoncentrál a szereplők közti interakciókra. Ez eddig is az egyik erőssége volt, ami a rövidebb terjedelem miatt még jobban kihangsúlyozódik, ahogy a magával ragadó, sodró stílusa is. Kicsiben jobban látszanak ezek az erősségek. Így lett ez a két kisregény az eddigi két legélvezhetőbb köztes kötet, amit valaha olvastam. Még úgy is, hogy a Szürke szobák sokkal jobban tetszett, minta Miogin bázis. Artúr továbbra sem lesz a szívem csücske, de azért várom a nevét viselő harmadik kötetet.

J. K. Rowling: Bogar Bárd Meséi

Már többször olvastam ezt a kis könyvecskét, és mindig más benyomást hagy maga után. A bejegyzést magát még régebben írtam, és most aktualizálom kissé, de a zöme megmarad az előző blogról.

A kedvencem belőle: A mágus szőrös szíve című történet lett, ami egy fiatal mágusról szól, aki haszontalannak találta a szerelmet, és egy sötét varázslatot hajtott végre magán, aminek hatására kivájta  saját szívét, és nem voltak érzelmi. A vége tragédia, a könyvben ez az egyedüli mese, ami így végződik, és talán ezért ennek a mondanivalója fogott meg a legjobban.

A második helyen: Nyiszi nyuszi és a locsifecsi fatönk áll. Ez a legviccesebb mindegyik közül. Egy nyúl animágus mosónő-boszorkány játssza benne a főszerepet, aki borsod tör a sarlatán orra alá.

A harmadik helyen azért ott van a legismertebb: A három testvér meséje. Ehhez nem tudok semmit hozzátenni, mint hogy jó volt elolvasni ezt a mesét, amit eddig csak Hermione olvasatában hallottam.

És  a mesék után ott voltak Dumbledore megjegyzései is, amik sok helyen humorosak, főleg a mesekönyvet átdolgozó Beatrix Bloxamról voltak gúnyos-vicces megjegyzései.

Érdemes elolvasni ezt a könyvet is.

Értékelés: 5

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!