A kiadásról:
Itt is meg kell említenem a kiadás milyenségét, mint a Blacksadnél,
csak itt a fordítottja volt a problémám. Míg ugye ott a történet volt
kicsit kevés, és az ábrázolás, kivitelezés pazar, addig itt részben a
fordítottját tudom elmondani. A rajzolás nekem amerikai képregényekhez
képest kifejezetten tetszett, sőt szépnek mondható, a képi világ, a
színezés illett a történethez, ezzel semmi gond nem volt. Amivel már
igen az az extra puha borító. Úgy nyaklott össze-vissza, mikor olvastam,
hogy végig attól féltem, hogy szétesik a kezemben. Ha nem is adják ki
keményborítósan, de legalább akkor lehetett volna olyan, mint a Hellboy
kötetek, mert az puhaborítós létére nem akart lépten nyomon szétesni a
kezemben. Mondjuk ez sem esett szét, de látszik, hogy nem arra
tervezték, hogy rendszeresen kézbe vegye valaki. Ezzel szemben a
cselekmény bejött. Jól hozta a sötét hangulatot, a reményvesztettség
érzetét végig jól átadta és az akciók is kellően brutálisak voltak. Erre
a részére nem lehet panasz.
A történetről: Röviden úgy tudnám összefoglalni, hogy Logan bűntudatának és útkeresésének
kálváriája. Szinte elejétől a végéig úton van, de sehogy sem találja önmagát. A történet elején a családjával él és a Banner banda fenyegeti őket, mivel nem tudják fizetni a bérleti díjat. Így hát kapóra jön neki Sólyomszem munkaajánlata. Hosszú útra indulnak a prérin keresztül, és sok viszontagság, vérengzés után csak eljutnak a célállomásra, ahol ahogy az sejthető volt nem megy minden simán, sőt, és ez a része számomra kiszámítható volt, mire Logan hazaér a családját lemészárolják Bannerék. Egyszeri hősünknek így nincs más választása, mint bosszút állni és újra fenevaddá válni. A történet felvázolása alapján sejthető, hogy nem marad kliséktől mentes. Viszont rossznak sem mondható, sőt a másik szálként megjelenő mellékkoncepció, miszerint kiirtották a szuperhősök legjavát, és a megmaradt szuper gonoszok uralják Amerikát. Ahogy haladunk előre az úton a szereplőkkel, olyan, mintha egy túlméretezett kriptában haladnánk, ahol halottak és emlékek kísérnek végig. Halott barátok (régi harcostársak) csontvázai, egy-egy tárgy, nevezetes helyszín. Telis tele van easter eggekkel az egész képregény, ami nekem nagyon tetszett, mert ezzel jobban bele tudtam élni magam a világba. Kedvencem a Pókmobil volt.
Karakterekről: Kedvencem Sólyomszem lett, főleg a humora miatt. Úgy akciózott vakon, hogy sok
látó harcos is megirigyelhette volna. Logan mogorva, búvalbélelt karakteréhez kellett ez az ellenpólus. Barton érdekesebbé, élvezhetőbbé tette az ő karakterét is, ami nagyon jól jött Rozsomák árnyalásához.
A többi karakterről keveset tudunk meg ahhoz, hogy érdemben szót lehetne róluk ejteni, bár a Banner bandáról olvasnék önállóan is.
Már páran említették a dupla oldalt, amin csak ennyi áll: SNIKT! Ez az oldal leírhatatlan, percekig csak néztem, mondhatni ez a csúcspont, mikor Rozsomák igazán visszatér. Jól lett felvezetve.
Összességében: jól összerakott képregény minden hibájával együtt. Kellően brutális és megfelelő mennyiségű benne a vér, és a hangulatot is jól eltalálták. Talán, ha Logan kevesebben borong és kevesebb benne a klisé, na meg kevésbé kiszámítható lenne a történet, jobb is lehetett volna.
A történetről: Röviden úgy tudnám összefoglalni, hogy Logan bűntudatának és útkeresésének
kálváriája. Szinte elejétől a végéig úton van, de sehogy sem találja önmagát. A történet elején a családjával él és a Banner banda fenyegeti őket, mivel nem tudják fizetni a bérleti díjat. Így hát kapóra jön neki Sólyomszem munkaajánlata. Hosszú útra indulnak a prérin keresztül, és sok viszontagság, vérengzés után csak eljutnak a célállomásra, ahol ahogy az sejthető volt nem megy minden simán, sőt, és ez a része számomra kiszámítható volt, mire Logan hazaér a családját lemészárolják Bannerék. Egyszeri hősünknek így nincs más választása, mint bosszút állni és újra fenevaddá válni. A történet felvázolása alapján sejthető, hogy nem marad kliséktől mentes. Viszont rossznak sem mondható, sőt a másik szálként megjelenő mellékkoncepció, miszerint kiirtották a szuperhősök legjavát, és a megmaradt szuper gonoszok uralják Amerikát. Ahogy haladunk előre az úton a szereplőkkel, olyan, mintha egy túlméretezett kriptában haladnánk, ahol halottak és emlékek kísérnek végig. Halott barátok (régi harcostársak) csontvázai, egy-egy tárgy, nevezetes helyszín. Telis tele van easter eggekkel az egész képregény, ami nekem nagyon tetszett, mert ezzel jobban bele tudtam élni magam a világba. Kedvencem a Pókmobil volt.
Karakterekről: Kedvencem Sólyomszem lett, főleg a humora miatt. Úgy akciózott vakon, hogy sok
látó harcos is megirigyelhette volna. Logan mogorva, búvalbélelt karakteréhez kellett ez az ellenpólus. Barton érdekesebbé, élvezhetőbbé tette az ő karakterét is, ami nagyon jól jött Rozsomák árnyalásához.
A többi karakterről keveset tudunk meg ahhoz, hogy érdemben szót lehetne róluk ejteni, bár a Banner bandáról olvasnék önállóan is.
Már páran említették a dupla oldalt, amin csak ennyi áll: SNIKT! Ez az oldal leírhatatlan, percekig csak néztem, mondhatni ez a csúcspont, mikor Rozsomák igazán visszatér. Jól lett felvezetve.
Összességében: jól összerakott képregény minden hibájával együtt. Kellően brutális és megfelelő mennyiségű benne a vér, és a hangulatot is jól eltalálták. Talán, ha Logan kevesebben borong és kevesebb benne a klisé, na meg kevésbé kiszámítható lenne a történet, jobb is lehetett volna.
Értékelés: 3,5
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése