2017. augusztus 25., péntek

Szerethető karakterek, egyedi hangulat – Amy Harmon: Arctalan szerelem

Ritka az ilyen könyv, amikor annyira megmozgat, hogy vele együtt létezel. Na, ez a könyv ilyen, noha olvasás előtt kicsit tartottam tőle, mert annyira pozitívan értékeli mindenki, hogy nem hittem el, hogy ennyire jó lehet ez a könyv. És de! Atyaég! Nincs jobb szó rá. Ritkán kerül a kezembe ilyen könyv, aminek minden betűje, az elsőtől az utolsóig kincset ér. Megnevettet, megríkat, odacsap, simogat és lüktet, mindezt teszi olyan erővel, hogy maga alá temetett nem egy helyen. Nemcsak a könyv, hanem az érzelmek, amiket kiváltott olvasás közben. Nem egyszer azért kellett megállnom, mert annyira belém vágott, hogy szünetet kellett tartanom. Nem egy könnyed olvasmány, bár a szívszorítóbb részeket ellensúlyozza a humor és az egész könyvet átható életigenlés. De nézzük, mi teszi ennyire intenzívvé ezt a könyvet.

A szerző alapvetően egy YA-NA vázra építi a történetet, ez adja úgymond a keretét, amire aztán felépíti a rétegeket, amitől már nem egy tipikus ifjúsági, fiatal felnőtteknek szóló regény, hanem sokkal több annál. Olyan témákat fejteget a könyv, amik miatt bárki megtalálhatja benne azt, amiért érdemes elolvasnia a könyvet. Természetesen fontos szerepe van benne a szerelemnek és a vívódásnak, de emellett megjelenik benne a háború, a betegség, a családon belüli erőszak, a barátság, a hűség és még sorolhatnám, amiket egy olyan egyedi mixé gyúr az írónő, ami utánozhatatlan ízt ad a regénynek.



Rövid lista arról, amiket nagyon szerettem a könyvben: Bailey-t teljes egészében, Brosey-t és a brancsot, Fern és Bailey barátságát, Amrose-t és Fernt, a táblát a kérdésekkel, a Sheen szülők odaadását, a karaokét, Ritát és kicsi Tyt, az életigenlést, ami áthatja a könyvet, a listát, az önfeláldozást, a feltétel nélküli szeretetet és minden mást.

Több központi témára épül a történet. Ez egyik fontos kérdéskör: Mi a szépség? Mit jelent egyáltalán szépnek lenni? Ezt több szempontból, több oldalról körüljárja a regény, tulajdonképpen végig erre keresi a választ, és a szereplők a végére a saját válaszukat meg is találják ezekre a kérdésekre, viszont a szerző arra is lehetőséget ad, hogy az olvasó maga is elgondolkozzon a felvetett kérdésen, és megkeresse a saját válaszát. A regény során többször változik az erre adott válasz, vagy, hogy pontosabb legyek, mindenkinek más válasza van. És a lényeg ez, a szereplők keresik a saját válaszukat erre a kérdésre, és ahogy fejlődnek úgy változik ez a válasz is. Belső vagy külső szépség? vetül fel a kérdés. Mindkettőnek a fontosságáról beszélnek a könyvben, más-más szempontokból jelenítve meg mindkettőnek az előnyeit és a hátrányait.

Ezzel a kérdéskörrel párosulva jelenik meg a fiatalok útkeresése, ami az alapfelállásból adódik. A történet 2001 szeptemberében veszi kezdetét, ahol egy amerikai kisváros, Hannah Lake középiskolai végzős osztályának történetét követhetjük végig. A szereplők a maguk módján és ütemében kezdik felfogni és megérteni, hogy elkezdődött az utolsó év, amikor még gyerekek lehetnek, aztán kilépnek az életbe és ez megrémíti őket, de nem sok idejük van ezen rágódni, mert egy tragédia a szeptember 11-ikei terrortámadás beárnyékolja ezt az utolsó, gondtalan évet. Ez az esemény nagyhatással van az összes szereplőre, innentől kezdve ez mozgatja a cselekményt. Egyeseket ez arra sarkal, hogy a harcmezőn keressék az útjukat, az otthon maradottak pedig a saját módjukon próbálnak boldogulni, de ezt pedig beárnyékolja a várakozás és az aggodalom, hogy a barátaik visszatérnek-e. És ha igen, milyen emberként térnek vissza?

Ez a kérdés át is vezet a karakterekhez, amiket nagyon egyedire alkotott meg az írónő, mindegyik más és szinte mindegyikben van valami szeretni való, kivéve egyben, de majd, ha hozzá jutok, kitérek rá. Az első, akit megemlítenék Bailey, aki a kedvenc karakterem a könyvből. Vele először úgy találkozunk, hogy az unoka testvére tolja a tolószékében, és hamar megtudjuk, hogy izomsorvadásban szenvedő halálos beteg. Azt vártam volna, hogy egy depresszív, mindenbe beletörődő töltelék karakter lesz belőle, de nem így lett, aminek nagyon örülök. Ő a legvidámabb, leghumorosabb, legodaadóbb karakter az egész könyvben. Nem szorul vigasztalásra, sőt többnyire ő az, aki buzdít, vigasztal, bátorít másokat. Annyi élet van a karakterben, mint az ép társaiban együttvéve. Mindent kihoz az életéből, amit lehet, és mindenre képes a barátaiért. Akivel szinte mindig együtt szerepel, és aki végig gondoskodik róla, mikor nem otthon van, az unokatestvére Fern, a helyi lelkész lánya, aki kései gyerek, akit a szülei isten ajándékának tartanak. Ő maga ezt nem így gondolja, sőt végig meg van győződve róla, hogy Isten szándékosan teremtette csúnyának, és nevetett teremtés közben. Ez a csúnyalány szindróma a vívódásainak fő forrása, amit természetesen Bailey próbál enyhíteni, de a lány nehezen lendül túl ezen, és arról is meg van győződve, hogy Ambrose Young, az a fiú, aki gyerek kora óta tetszik neki, soha nem fogja észrevenni. Ez persze később megváltozik, de ahhoz hosszú utat kell megtennie mind a lánynak, mind a fiúnak. Aztán ott van maga Ambrose, aki magas, jóképű, jó sportoló, és ezeket tudja is magáról, mégsem nagyképű, nem száll el magától, mint, ahogy azt egy ilyen karaktertől várnánk, hanem inkább elmenekül az elvárások elől, ami tragédiához vezet. Barátait, Paulie-t, Grantet, Jesse-t és Beanst magával rángatja a katonaságba, és elveszíti őket Irakban. Mikor sérülten visszatér, a bűntudat miatt, senkivel sem akar találkozni, amíg Fern és Bailey ki nem csalogatják a csigaházából, előbbi az odaadó szerelmével, utóbbi a határtalan barátságával és beszélőkéjével. Ambrose a legsokrétűbb, legtöbbet fejlődő karakter, aki végül megtalálja helyét Fern oldalán. Aztán ott van még Rita, aki Fern legjobb barátnője, és aki pont az ellentéte szép, de ugyanakkor kissé felszínes is, bár neki is megvannak az értékei, nem véletlen, hogy Bailey végig szerelmes belé, és valahol a lány is, de már későn döbben erre rá. Csak akkor, amikor a szadista férje miatt életét veszti. És itt érkeztünk el Beckerhez és a családon belüli erőszak témájához. Ő pontosan egy olyan férfi, akitől a szülők óva intik a lányukat, már ha időben kiderül, hogy milyen is valójában, ami az esetek többségében nem szokott sajnos megtörténni. Itt is csak a házasságuk után derült ki, hogy egy végletekig uralkodó természetű, erőszakos emberről van szó, aki nem riadt meg attól, hogy verje a gyereke anyját, eltiltsa a barátaitól, ne engedje ki a házból, stb. Szóval összegezve megcsapkodni való, ami nem marad el, mert Ambrose tesz róla, hogy megkapja a magáét. Semmilyen szempontból nem vagyok erőszak párti, de Becker megérdemelte, és a történtek fényében még keveset is kapott.

Végeredményben egy sokrétű történetet kapunk jól kidolgozott karakterekkel, fontos témákkal, magával ragadó cselekménnyel, az élet szeretetével.

Köszönöm a recenziós példányt a Twister Mediának.

Értékelés: 5




----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése