Fantasy töredék
Forró leheletet érzett a tarkóján. Félt hátranézni, fejét lassan fordította az ellenség felé. Egy kígyónyelvet pillantott meg, ami tapogatózva haladt végig a nyakán, feltérképezve a rettegéstől verejtékező bőr minden négyzetcentiméterét. A vérvörös szemei előtűntek a pikkelyredők alól, és rabul ejtették a harcos tágra nyílt tekintetét. A villás nyelv közben birtokba vette az arcát, majd befurakodott a csodálkozástól félig elnyílt szájon, és erőszakosan ingerelte az ernyedt nyelvet, mígnem a ledermedt férfi agya végre felfogta mi történik, és önkéntelenül is válaszolt rá.
Így maradtak egy pillanatig, aztán a harcos el akarta magától taszítani a démont, de a bestia nem engedte, egyre mélyebbre hatolt a nyelv a torkában, elroppantva az oly gyenge légcsövet. A harcosnak meglepődni sem volt ideje, a vér a szájába tolult, és fulladozni kezdett.
Ekkor a kígyó elengedte, és a kopár földre zuhant, ahol vergődni kezdett, de a bestia nem hagyta, belemélyesztette a szemfogait, és a mérge szinte azonnal lebénította, a félelem groteszk maszkját fagyasztva az arcára. Aztán bevonta a zsákmányt egy hártyával, amely tartósította a húst, és az üregébe vitte, ahol az utódai és nősténye már várták a vacsorát. Darev így együtt lehetett végre a kiszabadítani vágyott Awerienével, akinek megbénított teste szintén arra várt, hogy a lelkének ereje gyarapíthassa a kígyódémonok hatalmát, a húsa pedig erősítse fizikumukat. Immár a harcos is csatlakozhatott hitveséhez.
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése