2017. augusztus 21., hétfő

Variációk egy témára - Próza Nostra Könyvek I. - Az atomkatasztrófa gyermekei

Múlt év tavaszán a Próza Nostra blog novellapályázatot hirdetett a csernobili atomkatasztrófa 30. évfordulója alkalmából. Arra voltak kíváncsiak, hogy ennyi év távlatából hogyan mozgatja meg ez a téma a szerzőket, milyen hatásokat hagyott maga után az emlékezet vagy éppen a sokhelyütt olvasható, sokféle információ a katasztrófa körülményeiről.
Ahogy a címben írtam sokféle variáció született ugyanazon témára, a szerzők sokszínűen ragadták meg ezt a tragikus eseményt. Más-más aspektusát emelték ki az eseményeknek, más-más zsánerben alkottak. Mindenekelőtt azt jegyezném meg, hogy jól lett megválasztva a kötetbe kerülő novellák sorrendje. Nincs kilógó szöveg, jól illeszkednek egymáshoz a darabok. Mindegyik novellában van valami, amiért érdekes elolvasni, felkelti a figyelmet. Van valami plusz bennük, amiért érdemes megmutatni őket.

Azonban nehéz erről a kötetről teljesen elfogulatlanul beszélnem, mert az én novellám is megtalálható benne, így a második elolvasással, próbáltam kívülről, kissé eltávolodva nézni a kötetet, és így is élvezetes volt a végeredmény, talán, egy kicsit más, mint, amikor szinte még frissen olvastam. Érdekes „olvasáskísérlet” volt. 



Szerzőtársak novelláiról:

Weiner Sennyey Tibor: 01:23:58
Szerettem a novella szimbolikáját, ahogy az órák és a cím összejátszott, a mesélő és mégis komoly stílust, ahol egy órásmester embereket és órákat is gyógyított a maga kedves módján. Az idő jellemzése megfogott: "mert az idő romlottan is megy tovább...". Elgondolkodtató.

Szetlik Péter: NAP
Olyan, mint egy morfium ittas látomás. A katasztrófa egyik elszenvedőjének álomképeként értelmeztem, akinek az elméje így képes csak feldolgozni a történteket. Csak sejteni lehet a leírtakból a történéseket, de ott vannak a sorok között. Érzékletes, lírai szimbólumok jellemzik.

Kovách Kristóf: Írás a falon
A természetfeletti keveredik a realitással a novellában. Nem evilági lények döntésein, tettein keresztül ismerünk meg nagyon is emberi hibákat. Ez nagyon is emberivé teszi ezeket a lényeket. Egyiküket a bosszú mozgatja, és ezzel okoz katasztrófát, a másikuk pedig az ő döntését próbálja megérteni. Mindketten választ keresnek, ahogy az emberek is választ keresnek arra, hogy miért is léteznek ezen a földön. Elgondolkodtató, érdekes kérdéseket körüljáró írás.

Acsai Roland: Radioaktív farkasok
Ennek a novellának főleg a nyelvezete fogott meg. Szép képekkel közvetíti az átadni kívánt gondolatokat, néhány helyen szinte már költőien. Főszereplője az emlékeit keresi harminc év után visszatérve az atomkatasztrófa helyszínére. Jól mossa össze az álmot a valósággal.

Farkas Balázs: Grafit
Ez a novella az egyik kedvencem a kötetből. Egyszerre ragadja meg az üresség érzését, az élni akarást, és a történésekben való értelem keresését. A főhős végig keresi önmagát, amit végül abban az ürességben talál meg, ami elől végig menekül. Az ürességen kívül a hit is nagy szerepet játszik a történetben. Eléggé depresszív, de ugyanakkor életigenlő írás.

Bégányi Dániel: Legnagyobb tervezett hiba
Jól kidolgozott jövőkép a kiiktatott veszélyforrásokkal és génmanipulációjával. Az élethű élménypark ötlete nagyon tetszett. Érdekes kérdéseket vet fel a novella, főleg a fekete hattyú szimbólum volt elgondolkodtató.

Szentmihályi Gergely: Lovagok tánca
A novella Ukrajna jelenlegi helyzetére és a csernobili eseményekre egyszerre reflektál, amit jól vegyít. Egyszerre aktuális és múltba tekintő. Mindezt egy nyomozáson keresztül teszi, ami még jobban fokozza a novella hangulatát. A karakterek kidolgozottak, jól lett megragadva a viszonyrendszerük. A végén végig jól adagolta a feszültséget a szerző.

Szöllősi Kristóf: Likvidátor
Poszt-apokaliptikus világban játszódik a történet, ahol a világ nagy része elpusztult egy atomháborúban. A két főhős egy őrült tudóst üldöz, aki a csernobili erőmű romjai közé menekül. Realisztikus, kegyetlen írás, nem kevés iróniával. Az utolsó pár bekezdés a novella legnagyobb erőssége.

Király Csaba: Nóra két estéje a tükör előtt
Ahogy cím is mutatja fontos szerepet játszik a történetben a tükör. Ez adja a novella keretét. A sci-fi-fantasy határán mozgó mű érdekes kérdéseket vet fel. Az egyik ilyen kérdés az: kik is vagyunk mi valójában? Mi számít normálisnak? Mennyire tudjuk elfogadni, ha valaki más? Ezen kérdések boncolgatása történik a műben, noha választ nem ad rájuk, de támpontokat, amiből az olvasó tovább gondolhatja a művet, igen. Különleges stílusú írás.

Jassó Judit: A holló
Az írás spirituális oldalról közelíti meg a témát, keresztény szimbolikát használva. Isten tanácstalan, amikor hirtelen temérdek lélek jelenik meg a Menny kapuja előtt, ezért Lucifert hívja segítségül. Érdekes volt látni, hogy még a Mindenható is értetlenül áll ennyi hirtelen halál láttán, aminek képeit a hírnök, a holló vetít elé. Nagyon erős jelenet, amikor Jézus leszáll a zónába, hogy meggyőződjön a történtekről, de ennél is erősebb az utolsó, a katasztrófa pillanatában játszódó jelenet. Nagy hatású írás.

Szerencsi István: Odakint sötétedik
Számomra ez volt a legmegrendítőbb írás a kötetben. Nagyon életszerűen ábrázolja, egy, a katasztrófa utáni takarításban résztvevő, likvidátoroknak nevezett csoport egy tagjának életét, és a történések rá és társaira gyakorolt hatását. Erős érzelmi hatást gyakorol az olvasóra.


Egy novelláról nem esett még szó (Cserno-ZL-02), ami nem véletlenül maradt a végére. Gondolkoztam, hogy esetleg ezt is értékelem, lenne benne tanulság az biztos, de az csak arról szólna, hogy mennyit módosítanék még rajta ennyivel a megjelenése után is, szóval nem teszem. A pályázatra beküldve ezt a novellát már elengedtem, és a fentebbiek tanúsága szerint jól tettem, mert az én kis gyermekem jó helyre/társaságba került.

Így inkább arról írok, hogy hogyan is jutottam el a novella megírásáig. Az első lépés az volt, hogy felfedeztem a Próza Nostra blogon a kiírást, és nagyon megörültem, mikor megláttam a témát. Ez a téma mindig is vonzott, több filmet is láttam róla, és amit lehetett információt azt elolvastam. Bár a legemlékezetesebb az volt, mikor édesanyám mesélt róla. Így nem volt kérdés, hogy írni fogok a pályázatra. De a mit és hogyan az kérdéses maradt.

Természetesen először egy teljesen más ötlet jutott eszembe, mint ami végül beküldésre került, de ezen már meg sem lepődtem, a fanfiction kihívások esetében is hasonlóan születtek meg a pályaművek, így ötleteltem, ötleteltem, aztán beugrott az igazi történetalap, pontosabban a főszereplő karaktere. Ezután már jött a többi, hogy levigyem a föld alá a történetet, legyen alternatív történelem, stb. Végül megszületett a beküldött novella, amit, mint nálam általában, megírni gyorsabb volt, mint maga az ötletelés, aztán még bőven volt idő a csiszolásra is. És most kivételesen még az is sikerült, hogy hamarabb elengedjem, minthogy túljavítottam volna, és milyen jól tettem. Ebből a pályázatból végre megtanultam, hogy mikor kell egy írást útjára engedni és hagyni repülni.




----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése