Tavasszal
volt szerencsém elolvasni az írónő előző könyvét, a Kalandozásaim Budapesten
című blogregényt, és így utólag nagyon örülök, hogy ez így esett, mert másképp
biztosan nem találok rá a novelláskötetére. A Csókvírus a címmel ellentétben
nem éppen egy csöpögős romantikus mű, noha romantikus színezet is fellelhető
benne, de inkább arról mesél, hogy milyen arcai vannak a szerelemnek, és hogy
hogy éli meg ezt egy harmincas éveiben járó nő, aki úgy érzi, hogy nem jutott
sehová sem az élete. Ebből kifolyólag telve van a mű iróniával és
szomorúsággal, de vidám és önfeledt pillanatokkal is. Végig igazi hullámvasút.
A szerző már megismert közvetlen stílusa itt még erősebb, ami még
szimpatikusabbá tette számomra. Az is feltűnt, hogy ezek az írások,
talán az eltelt idő miatt is, érettebbek, mint a blogregényben, de ugyanakkor
valamiképp az abban elindított gondolatmenetet folytatja, noha nem tényleges
folytatás, és a szerző is változott a húszas éveiben írt történetek óta. Jellemző
a kötetre, hogy az utolsó mondatok könyve, több olyan novella is volt, amiben
nagyon intenzív volt a lezárás. Kedvencem a kötetzáró, Gábriel című novella
lett, valamiért az került a legközelebb hozzám, annak a legerősebb az érzelmi
töltete. Amit enyhe negatívumnak éreztem, néhány novellánál, hogy megszakította
az addig jól felépített gondolati ívet, hol visszaemlékező tartalma, hogy nem a
megfelelő sorrend miatt. Ez az adott szövegek értékén nem ront semmit, de
megkavarta számomra a kötet egységét.
A
novellákról a véleményemet lentebb bővebben is olvashatjátok. Nagyon köszönöm a
szerzőnek az e-könyvet és az előolvasási lehetőséget.
