2018. október 19., péntek

Donászi Franciska: Csókvírus


Tavasszal volt szerencsém elolvasni az írónő előző könyvét, a Kalandozásaim Budapesten című blogregényt, és így utólag nagyon örülök, hogy ez így esett, mert másképp biztosan nem találok rá a novelláskötetére. A Csókvírus a címmel ellentétben nem éppen egy csöpögős romantikus mű, noha romantikus színezet is fellelhető benne, de inkább arról mesél, hogy milyen arcai vannak a szerelemnek, és hogy hogy éli meg ezt egy harmincas éveiben járó nő, aki úgy érzi, hogy nem jutott sehová sem az élete. Ebből kifolyólag telve van a mű iróniával és szomorúsággal, de vidám és önfeledt pillanatokkal is. Végig igazi hullámvasút. A szerző már megismert közvetlen stílusa itt még erősebb, ami még szimpatikusabbá tette számomra. Az is feltűnt, hogy ezek az írások, talán az eltelt idő miatt is, érettebbek, mint a blogregényben, de ugyanakkor valamiképp az abban elindított gondolatmenetet folytatja, noha nem tényleges folytatás, és a szerző is változott a húszas éveiben írt történetek óta. Jellemző a kötetre, hogy az utolsó mondatok könyve, több olyan novella is volt, amiben nagyon intenzív volt a lezárás. Kedvencem a kötetzáró, Gábriel című novella lett, valamiért az került a legközelebb hozzám, annak a legerősebb az érzelmi töltete. Amit enyhe negatívumnak éreztem, néhány novellánál, hogy megszakította az addig jól felépített gondolati ívet, hol visszaemlékező tartalma, hogy nem a megfelelő sorrend miatt. Ez az adott szövegek értékén nem ront semmit, de megkavarta számomra a kötet egységét.

A novellákról a véleményemet lentebb bővebben is olvashatjátok. Nagyon köszönöm a szerzőnek az e-könyvet és az előolvasási lehetőséget.


Mindjárt 30

Az utolsó mondat a többi tükrében sok mindent leír, sok mindent előre vetít. Viszont ez a mondat némi pozitív felhangot ad az amúgy beletörődést sugárzó novellának. Jó csattanó, közvetlen és szókimondó.

Egyedül

Az jut először eszembe a novelláról, hogy ez egy óda a szingliséghez. És mint ilyen hullámhegyekkel és völgyekkel teli, mindent leír a szerző, amit az egyedülléttel kapcsolatban lehet. Érzések kavarognak a sorok közt.

A hősszerelmes

Ezen a rövid életképen nevettem fel először. Főleg a szerző szókimondó stílusán, de a pasi álomvilágba illő bemutatkozásán is. Habár ez a novella kissé kilóg az eddigiek közül a naplószerű forma miatt.

Használati utasítás

A kedvenc idézetem ebben a novellában található: „Olyan vagyok, mint a kisszobám falának napraforgó színe. Furcsa, de jó.” Ez a kinyilatkoztatás őszinte, és annyi öniróniával tölti meg a további sorokat, ami közelebb hozza az olvasóhoz a szerzőt. Ez az önvallomás még szimpatikusabbá tette számomra. Viszont akkora töltete van a novellának, hogy sokkal jobb lett volna nyitó darabnak. Jó keretet alkotott volna az utolsóval.

Csókvírus

A címe ellenére ez az egyik legkomolyabb novella a kötetben, bevallom a Csókvírus cím miatt olvasatlanul egy romantikus történetre számítottam, de ez minden csak nem az. Most megcsalt az előzetes megérzésem, de nem baj, mert kellemesen. Itt teljesen értelmet nyer a kötet címe. Az ilyen hangvételű novellák a kötet fénypontjai.

Elázva

Ez a novella bizonyíték, hogy a véletlen találkozásokból néha jó dogok is kisülhetnek. Habár kissé neccesnek éreztem, hogy ezt így bevállalta, de megvolt a maga romantikája.

Randi

Tipikus kínos helyzet, amit jól megragadott a szerző. Van olyan, amikor semmi nem jön össze, ez az írás is jól példázza ezt. A két pár közötti kontraszt jól eltalált. Az utolsó mondat pedig ismét betalált.

Jeti a villamoson

Átérzem a felvázolt problémát, de én magam sosem foglalkoztam ilyesmivel. Az önirónia itt is megvan, ami ad egyfajta egyedi hangulatot a novellának.

Ramadán

Ez a novella részben betekintést adott egy másfajta kultúra világába. Megmutatja mennyire különbözhet két ember egymástól, ugyanakkor azt is, hogy ez mennyire vonzó lehet, és hogy a szerelem tényleg nem ismer határokat. Valamiért azt éreztem, hogy árad belőle egyfajta keserűség, nem tudom megmagyarázni miért.

Szabad?

Ez a novella írásgyakorlatnak sem lehetett utolsó. Néha én is megfigyelem az embereket és elképzelem az életüket, ezért volt különösen érdekes számomra ez a novella.

Első szerelem

Az első szerelem mindig emlékezetes, és jó rá visszagondolni később. Úgy látszik ez a kötet nálam az utolsó mondatok kötete, mert ennél a történetnél is az tette rám a legnagyobb hatást. Habár ez a visszaemlékezés kissé kilóg a többi novella sorából az eltérő időszak miatt. Megszakítja a kötet eddigi ívét.

Egyiptom hercege

Itt érdekes volt a szituáció, és talán itt mutatkozik meg a szerző életfelfogása is a legjobban. Mindenkihez hasonlóan viszonyul, nem különböztet meg hátrányosan senkit, ami ebből a novellából is kitűnik. Ez a szimpátiámat még tovább növeli a szerző irányába.

Csodafiú

Ritka az, amikor a saját gyengeségünket fedezzük fel a másikban, mert a gyengeségét senki nem mutatja meg szívesen. Érződött némi rejtett bizalom a szereplők között, hogy ez mégis megtörténhetett.

Manuel

Pontosan illik ide az a mondás, hogy: „Te őrült spanyol.” Ez a srác tényleg az volt. De általa megszületett a legaranyosabb novella ebben a kötetben. Percekre mosolyt csalt az arcomra.

Ópium

A randifóbiáról eszembe jutott, hogy utálok várakozni. Ilyen erős tüneteket azért egyáltalán nem okoz, de eléggé idegesít, így át tudtam érezni a szerző dilemmáját. Bár nagyban meghatározza, hogy kire várok. És igen azok a bizonyos utolsó mondatok: ennél a novellánál is betalált.

Légy önmagad!

Rövidke félperces az érzelmek kimutatásáról, bárhol és bármikor. Ez a képesség sokszor nagyon jól jönne nekem is. Csupán pár mondattal, de mégis jól mutatja be az általa felvázolt élethelyzetet a szerző.

Szakítás

Az érem, azaz a szerelem másik oldala, és szoros velejárója. A novella jól megjeleníti a szakítás szívfájdalmát, az elengedés nehézségeit. Szépen mesél egy szomorú folyamatról.

Darling

Egyszerre érződött a Szakítás című novella előtti időszak leírása ezen a novellán és a visszaemlékezésé, a szakítás utáni tovább gondolás, szomorúság. Ezért először kicsit zavaros volt, nem tudtam hova tenni a történetet, de többedik olvasásra összeállt. Ez nem egyszer olvasós, hanem többszöri, ízlelgetést kívánó darab.


Amikor elvesztem és valaki megtalált

A cím szinte mindent elmond erről az írásról. Valahogy szomorú volt, de mégis megnyugtató. Egyszerre többféle érzelmet is kelt az emberben. Üde színfoltja a kötetnek.

Kaktusz a sivatag közepén

Jól megragadja a szerző azt az életérzést, amit a férjem megtalálása előtt sokszor én is éreztem.
Főleg ez a rész:
„Olyan vagyok, mint egy kaktusz a sivatag közepén.
Egy száraz, szúrós kaktusz.
Figyelek.
Várok.”
Ez a pár sor mindent leír.

Fent a felhők fölött

„Különös, mik eszébe nem jutnak az embernek egy budapesti bérház mélyén, egy sötét, földszinti irodában ülve, ahová még nyáron sem süt be a nap.” Érthető miért vágyik a magasba a szerző, ez jelenti számára a szabadságot. Ismét az utolsó mondat mond el a legtöbbet.

Nem

Ez a novella egy kissé kakukktojás, a szinte teljesen párbeszédes forma miatt. Talán ezért nem is tudott annyi érzelmet kifejezni, akkora hatást elérni vele nálam a szerző, mint szeretett volna. Viszont az utolsó mondat itt is remek, mert egy olyan dolgot fogalmaz meg, amire nem is gondolnánk, hogy probléma lehet.

Gábriel

Amikor elértem a kötet végére, rögtön éreztem, hogy ez a novella a kedvencem, és minél többször olvastam el, ez annál jobban erősödött. Ez a darab sok mindent megmutat a szerző lelkivilágából, de főleg azt, mennyire szereti az embereket. Szívvel-lélekkel íródott.

Értékelés: 4




----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kövess E-mailen is!