2018. szeptember 25., kedd

Riley E. Raines: Chloe, a titokzatos - Értélelés és interjú


Amikor egy olyan könyvet olvasol, ami szép emlékeket idéz fel benned és jó érzéssel tölt el az a tökéletes könyv. Számomra ez volt a Chloe a titokzatos. Megidézte a mecha műfaj iránti, de még inkább a mecha animék iránti rajongásomat. Késztetést érzek valamelyik Gundam sorozat újranézésére, mert ez a könyv nagyon adja. Minden benne volt, amiket azokban a sorozatokban, meg egyáltalán a műfajban szeretek.

Noha ifjúsági regény, de ez egyáltalán nem tántorított el, mert ami ténylegesen ezeknek az óriásgépes történeteknek a sajátja, az mind benne volt. Emellett amit még kiemelnék, az az írói stílus és a nyelvezet, ami jól átgondolt és kiforrott, jó nyelvi szinttel és helyesírással, amit az ifjúsági könyveknél még fontosabbnak tartok, mint a felnőtteknek szólóaknál, bár ott sem elhanyagolandó.

Ritka a könyvek között az ilyen "mecha holló", de nekem nagyon kellett már egy ilyen, bár ebből kifolyólag olvastam volna sokkal, de sokkal tovább is még többet megtudva a világról, a háború miértjéről és a szereplőkről. Várom, hogy a szerző a folytatásban még jobban bővítse a világot, mert sok lehetőség rejlik benne. Lentebb a regényen keresztül kitérek a mecha műfaj sajátosságaira is, és a bejegyzés végén egy rövid interjút is olvashattok a szerzővel.


Az alapfelállás az ilyen típusú történeteknél nem túl bonyolult. Van egy háború két, illetve több ország vagy birodalom, esetleg kolóniák, bolygók között, ahol hadseregek csapnak össze. Nagyjából itt is ez a helyzet: Trizanton és Shinaria áll egymással szemben, és folyamatosan csatázik. Ezt az alapot töltik meg a szereplők, a cselekmény, na meg, a mindennél fontosabb emberirányította óriásgépek, a sci-fi háttér és a katonai vonal. Ezek együttesen adják a történet sava-borsát itt is. Sorban végigveszem ezeket az elemeket, amiből kiderül, miért is tetszett nekem nagyon ez a könyv.

Vegyük először a sci-fi hátteret és a military vonalat, ami szorosan összefügg. Egy olyan világban játszódik a történet, ahol különböző emberirányította gépek (Delfinek, Humanoidok, stb.) úsznak, illetve repkednek mindkét oldalon a klasszikus értelemben vett hordozó hadihajókkal egyetemben, és harcolnak egymás ellen. Ezek mind-mind az írók és filmesek fantáziájában léteznek jelenleg, ezért főként ez adja a sci-fi hátteret, a másik pedig hogy a jövőben játszódik, bár akár most is játszódhatna, mert az emberi gondolkodás nem sokat változott már, ami a háborút illeti. Ebben a kitalált világban pont olyan értelmetlen, mint a miénkben. A háborúskodás miatt pedig ehhez szorosan kapcsolódik a katonai vonal, mert mindkét oldalról a katonák életét és csatáit követhetjük figyelemmel, de főleg a Trizanton egyik hajóján, a Ricofelden szolgáló legénység életét. Bár itt megjegyezném, hogy a katonai morált kissé lazának találtam, de ebbe a történetbe belefért (egy átlag Gundamben sem sokkal szigorúbb), mert mikor kellett, azért rendben volt. A harcok leírása előtt le a kalappal, mert nagyon jól sikerültek az ezeket bemutató leírások, pedig nagyon nehéz egy ilyen csatát leírni. (Tudom, mert próbálkoztam régebben Gundam Seed fanfictionnel, és a csatajelenettel nagyon megszenvedtem.) Szóval a csatajelenetek leírásáért külön köszönetet mondok a szerzőnek, mert nagyon élveztem mindet.

Folytatva a szereplőkkel és a gépekkel. Fontos jellemzője az ilyen történeteknek, hogy a főszereplőik tizenévesek, általában 14 és 16 év közöttiek, ami ebben az esetben sincsen másként. Az egyik főszereplő Dion, aki szerelő a Ricofelden, és nem elhanyagolandó módon gépmániás, aki minden gépnek, amit szerel saját nevet ad. Utóbbi az átlag mecharajongót is jellemzi, többek közt én is nagyon szeretem, főleg az emberszabású óriásgépeket, így Chloe is rögtön a szívemhez nőtt. Különösen tetszett az irányítási mechanizmus, és az, hogy a szerző még a használat mellékhatásaira is figyelt. Visszakanyarodva Dionhoz, általa jól megjelenítette szerző a gépek iránti rajongást és tiszteletet. Mellé azonban nagyon kellett egy ellenpólus, amire gondolt is a szerző Ethan képében, aki Dion kedvességéhez képest egy kissé arrogáns, goromba és az elején nagyon lenézi a szerelőt, és nem akar megismerkedni a hajó legénységével sem. Aztán lassan kibontakozik a frusztrációjának az oka, és innentől teljesen érthető, átérezhető, miért olyan a karakter, amilyen. Jó volt látni az ő karakterfejlődését. A könyv végére a frusztrációja sokat engedett és a modora is sokat javult. Mellettük mellékszereplőként Tirát említeném meg. Nagyon jól kezelte Ethan hangulatait, és hamar felismerte Dion tehetségét is, amit előbbi nem nagyon akart eleinte tudomásul venni. Bár aztán Ethan talán pont Tira hatására változtatta meg ezen a téren a véleményét. Hármójukon kívül a többi karakter is rendben volt, pont annyira voltak kidolgozottak, amennyire a történet szükségessé tette.

Összességében mecharajongóként nagyon jót szórakoztam. Végig lekötött a könyv, ennél fogva nagyon várom a Hecate, az engedetlent.

A mecha műfaj szerelmeseinek mindenképpen ajánlom. Egyáltalán ne tántorítson el senkit, hogy ifjúsági könyv, mert egy fia szerelmi szál sincs benne szerencsére (bár ezt a mecha sztorik nem zárják ki). A military (sci-fi) vonalat kedvelőknek csak részben tudom ajánlani, mert talán az ő ízlésüknek nem eléggé kidolgozott vagy épp túl ifjúsági, de egy próbát lehet nekik is tenni vele.

Értékelés: 5
 
Lehetőségem nyílt interjút készíteni a szerzővel. A bejegyzés zárásaként ezt olvashatjátok.


Képet készítette: FAYE
Az első kérdés nem szorosan a könyvhöz kapcsolódik, de nagyon érdekel. Honnan jött az írói álneved?

Mindig is álnéven írtam (már a korai, mára le-letagadott írásaimat is), de a Riley E. Raines újabb keletű. A Trizanton pilótái sorozathoz olyan nevet kerestem, ami nem egyértelműen női íróra utal, hiszen a történet elsősorban fiúknak szól. Nem szerettem volna sem férfi nevet felvenni, sem élni az egyszerű rövidítés lehetőségével, ezért esett a választásom az uniszex névként szereplő Riley-ra. A Raines az alliteráció miatt tetszett meg, az E. pedig az Eve, vagyis a polgári nevem angol változatának rövidítése.




A Trizanton pilótáival először az Aranymosás pályázaton találkoztam, és már az ottani részlet is nagyon tetszett. Nagyon megörültem, mikor kiderült, hogy Főnix Könyvműhely megjelenteti a könyvet. Hogyan kerültél végül ehhez a kiadóhoz?

Az úgy történt, hogy az Aranymosás elutasítása után felhasználtam a szűkszavú javaslatokat, és gőzerővel elkezdtem javítani a történetet (hazudok. Igazából elkenődtem egy rövid időre, de utána tényleg nekiestem a javításnak.) És amikor késznek ítéltem, elküldtem kiadókhoz. Farkas Zoltán, a Főnix vezetője még aznap megnézte és válaszolt, hogy érdekesnek találja a sztorit. Szerencsére ez azután is így volt, hogy végigolvasta az első kötetet. Én pedig azóta is imádok a Főnix Könyvműhelynél lenni.

Mi ihlette a Chloe, a titokzatost? Honnan jött az ötlet?

Derült égből. Egy kedves barátnőmmel kávéztunk, és ott kihívás-jelleggel említette meg, hogy milyen regényt kellene írnom (éppen egy csúfos írói válságban agonizáltam). Mire hazaértem, megszületett a sztori nagyon pontatlan, de már stabil alapokon álló vázlata. Azon azért elég sokat alakítottam utólag. Ekkor kezdett egymással vitatkozni a fejemben Dion és Ethan is (nem vagyok skizofrén, de azt se állítottam, hogy normális lennék), tudtam, hogy a történetet valahová a tengerre helyezem, egy óriási anyahajóra.
De mint minden instant-sztoriból, ebből is csak sok munka, ötletelés, javítás után lett teljes történet.

A történet felépítése hasonlít a mecha animék felépítésére. Láttál-e ilyen sorozatot vagy filmet? Szereted-e ezt a műfajt?

Ez az! Köszönöm! Végre valaki!
Nem titkolom, hogy szeretem az animéket, és odavagyok a mechákért. Tudatosan akartam ezekhez hasonlóan felépíteni a Trizanton pilótáit is. Nálunk az ifjúsági sci-fi könyvek között landolt, Japánban mecha lenne, ami nem feltétlenül gyerekeknek szól, bár a főszereplői mindig gyerekek, illetve kamaszok. Nagyon sok mechát néztem meg a Gundam-szériák legjobbjaitól az Aldnoah.Zerón keresztül az azóta is imádott Code Geassig. Azzal szerencsém volt, hogy addigra már éles világkép alakult ki bennem, úgyhogy nem kellett másolnom belőlük (remélem, tudat alatt sem.)
Filmek terén a Tűzgyűrűt láttam hasonló műfajban, és a látvány miatt még azt is meg tudtam bocsátani neki, hogy ennyire gyenge film lett.

Maradt egy kis hiányérzet bennem a könyv világával kapcsolatban. Mi Trizanton államformája? Miért robbant ki a háború? Mi van a két háborúzó félen kívül a többi országgal? Ezekre a későbbi kötetekben kapunk-e választ?

Ezek olyan kérdések, amelyek nem csak a háttér kidolgozásához kellettek, de később nagy szerepet kapnak majd a történetben. Nem akartam politikával untatni az olvasókat, lesz helyük benne, és amikor fontos, akkor ki is térünk majd rá. Trizanton egyébként államszövetség, bár az államok kormányzói öröklik a címüket, hasonlóan a nemességhez. Ennek ellenére valamennyire demokrácia van, az egyszerű emberek is képviseltetik magukat. Az ellenséges birodalom pedig Shinaria, ami császárság, és ebből a birodalomból váltak ki Trizanton államai – vagyis, akkoriban grófságok. Ez a szakadás volt a háború kiváltó oka is, amikor elért egy bizonyos pontot.
A többi ország közül egy, szomszédos királysággal fogunk még találkozni, de a többi ország nem szól bele a háborúba. Északot kivéve minden irányból tenger veszi körül Trizantont és Shinariát, eléggé elszigeteltek a föld további politikai erejétől.

Lehet-e már tudni, hogy mikor jön ki a második rész, a Hecate, az engedetlen? Miben lesz más, mint az első rész? Lesznek-e új szereplők?

A második rész előkészületei felpörögtek, a napokban okéztam le a belső nyomdai ívet. Ha minden úgy megy, ahogy szeretnénk, októberben megjelenik.
A második részben egy kicsit kiköltözünk a Ricofeldről, és a történet nagy része egy szigeten lévő katonai bázison játszódik. Természetesen érkeznek új nehézségek, az eddigieknél veszélyesebb támadások, Dion és Ethan pedig még mindig nehezen férnek meg egymás mellett, de mindketten rengeteget fejlődnek – főleg Dion. Emellett az új kötetben elindul egy új, fontos szereplő története is, akin keresztül Shinariát ismerhetjük meg, és aki nem kis veszélyt jelent a fiúkra.




Végezetül azt kérdezném meg, tervezel-e felnőtteknek szóló könyvet írni valamikor vagy maradnál inkább az ifjúsági könyveknél?

Elkezdtem egy új történetet (a Trizanton pilótái további köteteit már csak javítgatni kell), és ez már egy kategóriával idősebbeknek fog szólni – a 16 éves korosztályt szeretném megcélozni vele. Valamint a nagy terveim között szerepel egy felnőtteknek szóló hard sci-fi is, de az még a jövő, minden téren. 

Nagyon köszönöm a válaszokat a szerzőnek! 



----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

2 megjegyzés:

  1. Köszönöm szépen! Nagyon-nagyon örülök, hogy tetszett a könyv, és hálás vagyok az értékelésért!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy elolvastad. Nagyon várom a sorozat folytatását.

      Törlés

Kövess E-mailen is!