2018.
november 25-én jött velem szembe Bleeding Bride karca (ITT olvasható), amiben az akkortájt
megjelent meseregényének keletkezéséről írt. Mikor belekezdtem a karc
olvasásába, azt hittem, egy átlagos beharangozó a könyvhöz, de nem így lett.
Mást találtam benne. Röviden megfogalmazva a mű mögötti szívet, az érzelmeket,
amitől ez a mese az, ami. Bevallom, még most, a karc újraolvasásakor is
megkönnyeztem, mert ez egy sokkal tragikusabb hátteret ad a főszereplő kislány
(Mira) karakterének, mint ami a könyvben olvasható.
Ilyen
előzmények után elhatároztam, hogy ha lehetőségem adódik rá, beszerzem a Miss Screwy csavaros árváit, ami a múlt
évi Könyvhéten meg is történt. Igaz, a közelmúltig nem vettem a kezembe, de
mindig ott motoszkált a háttérben, hogy nekem ezt olvasnom kell, és végül
győzött. A végére érve azt mondhatom, nem bántam meg.
Kétszer
is elolvastam annyira megtetszett a részletesen kidolgozott disztópikus
steampunk háttérvilág, a karakterek, akiket csak szeretni lehet, az írásmód,
ami a 20. század eleji mesemondó stílust úgy használja fel, hogy közben mégis
illeszkedik a mai trendekhez és igényekhez. Ezáltal a mostani gyerekekhez szól
úgy, hogy közben egy régebbi kort helyez a fókuszba. Oszoli Bernadett fekete-fehér
illusztrációi pedig tökéletesen illenek a kötet stílusához. Ceruzarajz-hatást
keltenek, ami szintén jellemző volt a huszadik század elejére, erre jó példa a
1912-ben megjelent Nyakigláb apó
képei (EBBEN a cikkemben
látható néhány). Oszoli Bernadett rajzai finom vonalvezetésűek, az épületek,
ruhák, emberi arcvonások aprólékosan kidolgozottak, főleg a főszereplők
esetében. Néhány esetben előfordulnak erőteljesebb, durvább ceruzavonásokkal
megrajzolt jelenetek is, ezek vagy kihangsúlyoznak valamit, vagy
mellékszereplőket ábrázolnak.
A bejegyzés további része spoilert
tartalmazhat!
A
könyv elején szerepel egy vastag betűkkel szedett idézet: „Mert minden kis
csavarnak szüksége van egy anyára”. Fölötte egy kép a címszereplő Miss
Screwyról:
A
kettő együtt megadja az alaphangulatot, és figyelemfelkeltésnek is nagyon jó.
Sőt, tovább megyek, írói ígéretnek is, akár fülszöveg helyett. Mert annyira
sugárzik belőle a steampunk, hogy tökéletesen be is pozícionálja a könyvet. Ez
már rögtön kezdésből egy szimpatikus húzás, amitől az olvasó rögtön sejtheti,
mit várhat a könyvtől, és már eleve úgy kezdhet bele. A gyönyörű, igényes
borítóval együtt nagyon jó előjel volt számomra olvasás előtt.
Ez a mese olyan világba hív, melyet
ködburok takar, sűrű leplét csak néha-néha töri át a napfény. Ám ha
vizsgálódunk kicsit, sok érdekességre lelhet a kíváncsi tekintet. Vajon mit
keres egy léghajó a mosolygós, tűzrőlpattant Miss Screwy hátsó kertjében? Ki
kopogtat Flex, a behemót robotkutya bendőjében? S hová igyekszik a csavaros
kisasszony nap, mint nap? Sok-sok rejtély, ráadásul a léghajó eltűnése végképp
megbonyolítja a helyzetet. De a találékonyság és a szeretet talán segíthet Miss
Screwynak és társainak, hogy eligazodjanak a ködben, s csavarokkal, rugókkal,
csapágyakkal teleszórt útjuk végén ráleljenek a megoldásra, feltárva, milyen
titkokat, meglepetéseket takart el a homály előlünk.
A
fülszöveg egy disztópikus világot sejtet, ahol talán háború dúlt, de a könyv
első fejezetének világleírása inkább vegyi támadásra, vagy a
környezetszennyezés miatt eszkalálódó katasztrófára utal. Mert a világot, melybe
olvasás közben belecsöppenünk, egy felső rétegében mérgező és sűrű szmogfelhő
borítja, ami miatt nem tudnak felszállni a repülők, és nem működnek a radarok
sem. A tengerek elsavasodtak, így a repülés mellett a hajózás is nehezen
oldható meg. Illetve az energiaellátás is visszasüllyedt az ipari forradalom
gőzhasználatának szintjére, ugyanis a folyók kiapadtak, ezért nincsenek már vízerőművek,
illetve az elektromosságot is maximum hírből ismerik. Ebből a kiindulópontból
pedig a szerző egy steampunk valóságot alkotott meg, ahol betűkkel jelzett kolóniákban (A,
B, C, stb.) élnek az emberek, ahogy tudnak. Mivel alig jut le a nap a Föld felszínére,
ezért magasra növő fák helyett kb. méteres gombák nőnek, illetve gumókat
termesztenek, amiknek elég a kevés napfény. A közlekedés szekereken történik,
illetve próbálkoztak léghajókkal, de ezeket szinte csak a kolóniák között
használják.
Az
eléggé sötét jövőkép miatt különösen megtetszett a könyv, mert a gyerekeknek is
érthető formában beszél a problémákról. Megmutatja, hogy a világ nem csak
napsütéses és csillogó lehet, hanem ködös, sötét, és megoldandó problémákkal
teli is. Ugyanakkor ennek élét a szerző humorral és szeretettel tompítja, amik
végig jelen vannak a kalandos történetben. Átitatja a lapokat azzal a fajta
reményteljes hangulattal és intelligens humorral, amelyik amellett, hogy
szórakoztat és kikapcsol, értéket is közvetít.
A
háttérvilág bemutatása mellett a történet is nagyon erős. Végig fenntartja a
figyelmet, a szerző megfelelő helyekre rejti el a horgokat, így az ember szinte
falja a sorokat, mert arra készteti ez a tökéletes dramaturgiai ívű szöveg.
Mind a történeti, mind az érzelmi ív lezárt, nem marad a végére hiányérzet.
Vannak kitöltetlen foltok a világban, vagy éppen megválaszolatlan kérdések egy
esetleges folytatáshoz, de önálló kötetként is tökéletesen megállja a helyét a
történet. A cselekmény alapja egy lopott léghajó utáni nyomozás, amely
kalandos, csavaros és fordulatos, akárcsak a benne szereplő robotok és egyéb
szerkentyűk. Ez utóbbiak technikai leírása, vagy éppenséggel Miss Screwy
mérnöki módszereinek bemutatása közérthető, nem okoz nehézséget az értelmezésük,
mert nincsenek telitűzdelve szakszavakkal. A kedvenceim Flex, a hidraulikutya
és az éneklő robotmadarak lettek, amik a különböző extra funkcióikkal segítik a
szereplőket. Megemlíteném még az olyan beszélő neveket, mint a Taylor vagy a
Fisherman, amik tovább színesítik a szöveget.
Azonban
a szereplők nélkül se a világ, se a cselekmény nem működne. Közülük a
főszereplő Valéria Screwy és az elején mellékszereplőként induló, de a végére fontos
szereplővé előlépő Mira emelkedik ki.
Mindkettejükről,
de jóformán az összes szereplőről elmondható, hogy első olvasatra egysíkú
karaktereknek tűnnek, de idővel felsejlenek a mögöttes rétegeik, és ebből
teljes jellemek rajzolódnak ki. Bár nem mélyülnek el eléggé, de talán a
folytatásban erre is sor kerül (legalábbis úgy tudom, tervben van a folytatás).
A mellékszereplők közül Antonia a legrészletesebben kidolgozott, de érdekes
lehet még az A kolónia polgármestere is, akiből szerettem volna egy kicsivel
többet kapni, mert jól fel lett skiccelve a jelleme az egyetlen őt szerepeltető
jelentben.
Valéria,
Antonia és Mira kalandjait követhetjük nyomon az elveszett léghajó keresése
során. Sorban göngyölítik fel a rejtélyeket, miközben kolóniákon keresztül
haladnak a tengerpart felé. Út közben egyre jobban összeszoknak, és egy igazi
„csavaros” csapattá válnak. Az útjuk közben egyre jobban megismerjük őket, még
többet megtudunk a világról, a szokásokról, a társadalmi berendezkedésről, a
kolóniák viszonyairól. Mindezt úgy, hogy egy pillanatra sem áll meg a
cselekmény. A szerző ügyesen beleágyazza a fontosabb információkat, a legutolsó
fogaskerékig. Egyszerűen – nincs jobb szó rá – tökéletes. Nem kérdés, hogy a
kedvencemmé vált, és ha tényleg lesz folytatás, tűkön ülve várom.
A Miss Screwy csavaros árvái egy
disztópikus, sötét alapötletből kiinduló bűbájos, humoros, de mindenekelőtt
fordulatos kalandokban gazdag ifjúsági regény. Végig fenntartja a figyelmet,
érdekes szereplőit hamar megkedveli az olvasó, ezáltal velük együtt izgulja
végig a csavaros cselekményt, amit átitat a szeretet és a remény.
Ajánlom
hét éves kortól fölfelé, nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is. A komoly
téma és a kalandos cselekmény okán számukra is élvezetes olvasmány. Emellett
értéket is közvetít, ami sokat hozzátesz az élményhez.
Értékelés: 5
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése