2020. január 19., vasárnap

Top 10 ifjúsági- és gyerekkönyv 2019


A sci-fi-fantasy és a legérdekesebb könyvek listája után most a ifjúsági- és gyerekkönyvek (illetve szerepel rajta egy felnőtteknek szóló mese is) kerülnek sorra. Ebben az évben változatosabb meséket sikerült olvasnom, mint az előzőben, bár az is igaz, hogy nem annyira sokat, mint szerettem volna, de elég volt ahhoz, hogy érdemes legyen egy tízes listát felállítani.


10. Klaus Hagerup: A kislány, aki meg akarta menteni a könyveket



Hagerup, az író és Aisato, az illusztrátor együttműködése egy különleges könyvet eredményezet. Mind az írásmódban, mind a rajstílusban vannak egyediségek. Ugyanakkor a szöveg nem volt egyenletes, főleg az elején lévő tőmondatos részek akasztották meg az olvasást. Ez ugyan a történet előrehaladtával javult, de mégis meghatározta nálam a kötet megítélését. Említést érdemel még a gyönyörű kivitel, amiben a Scolar kiadó elhozta a könyvet a magyar olvasóknak.

Kiadás: Scolar Kiadó, 2019

Az értékelésem a könyvről ITT olvasható.


9. Matt Haig: Az Igazmondó Glimpi



A szerzőtől ez volt az első könyv, amit olvastam, és kitűnő kedvcsinálónak bizonyult a könyveihez. Szabó T. Anna fordítása és a nyelvi játékok sokat hozzátettek ehhez. Glimpi egy szerethető karakter, akinek tanulságos a története.

Kiadás: Kolibri Kiadó, 2019

Az értékelésem a könyvről ITT olvasható.


8. Novák Vica: Minka és a betűvetők (Minka 2.)



A listára egyetlen folytatás került, de ha jobban belegondolok, nem nagyon olvastam 2019-ben mesesorozatokat, így ez nem véletlen. A Minka és a betűvetők egy jó második rész, bár csak lazán kötődik (szereplői azonosak) az első kötethez. Történetében ugyanis egy teljesen új kaland elevenedik meg. Ennek a kötetnek az alapszituációjával (Minka lassan tanul meg olvasni) jobban tudtam azonosulni, mint az első részével. A mellékszereplők és a végkifejlet is jobban tetszett.

Kiadás: Könyvmolyképző Kiadó, 2018

Az értékelésem a könyvről ITT, az interjúm a szerzővel pedig ITT olvasható.


7. Lovranits Júlia Villő: A tündérkapu titka



Lovranits Júlia Villő egy sokoldalú mesélő, aki több korosztálynak írt már mesét. Mindegyikben közös azonban a játékos, vidám stílus, ami átviláglik a sorokon, és letehetetlenné teszi a könyvet. Emellett a témák sokszínűsége is jellemzi. A tündérkapu titkát azért szerettem, mert pozitív életszemléletet sugároz, valamint azt, hogy fontos a „túllátás” képessége, amivel a dolgok mögé láthatunk. Szimonidesz Hajnalka illusztrációi pedig káprázatosak.

Kiadás: Könyvmolyképző Kiadó, 2017

Az értékelésem a könyvről ITT olvasható.


6. Dr. Seuss: A Grincs



Eddig még nem volt nem olvastam  A Grincset, de 2019 decemberében volt szerencsém elolvasni Dr. Seuss mára klasszikusnak számító meséjét. Humoros és tanulságos is egyszerre, ahol kell, ütnek a poénok, ahol kell, elgondolkozunk rajta, viszont a vége túl hirtelen, már-már lecsapott, ami ront az olvasmányélményen.

Kiadás: Kolibri Kiadó, 2019

Az értékelésem a könyvről ITT olvasható.


5. Bodor Attila: A tél menyasszonya



A szerzőnek nagyon jók az alapötletei, az eddigi két könyvénél nagyon meg is ragadtak. Zelka története tulajdonképpen egy paradoxonon alapszik, mert ő egy királylány, akinek nincs szíve, de mégis a legjószívűbb teremtés az egész történetben. Ezzel kvázi feloldásra is került ez a kettősség, ami egy próbatételekkel teli, tanulságos történetet eredményez. A szerző első mesekönyvénél, A ló, aki édességet tüsszentett címűnél sokkal kiforrottabb írás. Itt már jobban érződik egyfajta tudatos koncepció.

Kiadás: Könyvmolyképző Kiadó, 2018

Az értékelésem a könyvről ITT, az interjúm a szerzővel pedig ITT olvasható.


4. Bella Swift: A kiskutya, aki unikornis akart lenni



Ha az év legcukibb könyvét akarnám megválasztani, akkor ez a könyv nyerne, de akkor is, ha a legjobb családábrázolás díját osztanám ki. Ez egy olyan mese, ahol apa, anya és gyerekek hitelesen, nem eltúlzottan vannak ábrázolva, ami miatt hús-vér, létező embereknek tűnnek. Milli, a mopsz pedig, ahogy az egy kiskutyától elvárható, csintalan és mérhetetlenül cuki. Azonban a játékosság és vidámság mellett tanulságos is. Egy kiskutya szemszögéből láthatjuk az élet árnyoldalait (a felelőtlen gazdákat, akik nem gondolnak bele, mivel is jár az állattartás, és a megunt kedvenceket menhelyre adják, amik ennek következtében zsúfoltak, vagy egy nagyon szeretett házi kedvenc halálát), amiket legalább ugyanannyi pozitív példával ellensúlyoz (a menhelyek támogatása, humorral közeledés a kölyökkutyák neveléséhez, állatok ideiglenes befogadása).

Kiadás: Manó Könyvek, 2019

Az értékelésem a könyvről ITT olvasható.


3. Jean Webster: Nyakigláb apó



Még év elején olvastam Jean Webster levélregényét, amire már régóta kíváncsi voltam, mert a belőle készült animesorozat nagy kedvencem. A könyv teljesen más, de nem kevésbé jó, ugyanakkor bizonyos szereplők a sorozatban jobban ki voltak dolgozva. Az illusztrációk sokat tesznek hozzá a történet néhol bohókás hangulatához. Ez, valamint Judy személye miatt feledhetetlen élmény.

Kiadás: Könyvmolyképző Kiadó, 2007

Az értékelésem a könyvről ITT olvasható.


2. Lovranits Júlia Villő: Macskakő - Történetek gyermeklelkű felnőtteknek



Ez a könyv tulajdonképpen „kakukktojás”, mert inkább felnőtteknek, mint gyerekeknek szól, mégis felkerült a listára. Az okát nehéz megfogalmazni, de egyszerűen megfogalmazva lehengerelt a hangulata, olyannyira, hogy gyors egymásutánban kétszer is elolvastam, de időnként azóta is beférkőzik a gondolataim közé. Mosolyt csal az arcomra, ha egy-egy részlet az eszembe jut. Az illusztrációk pedig fokozzák ezt az élményt.

Kiadás: Magánkiadás, 2018

Az értékelésem a könyvről ITT olvasható.


1. Ecsédi Orsolya: Banyavész (Kell egy csapat! 1.)



Ecsédi Orsolya már az első mesekönyvével, a Cirrus a tűzfalonnal is betalált nálam, de ez a Banyavésszel csak fokozódott. Olyan virtuózan képes játszani a nyelvvel, hogy arról sokan példát vehetnének. A regény az első pár oldalon beszippantott, és egy egyedi világba repített, ami ezúttal sem tér el olyan nagyon a valóditól. Sőt, ezt még sokkal közelebbinek is éreztem, mint Cirrus digitális világát. Számomra a Banyavész története sokkal átélhetőbb volt, és valóságosabban hatott. A kötet gyerekfőszereplői hitelesek voltak, olyanok, akikről elhiszi az olvasó, hogy a valóságban is létezhetnek.

Kiadás: Könyvmolyképző Kiadó, 2018

Az értékelésem a könyvről ITT, interjúm a szerzővel pedig ITT olvasható.







----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése