Régi ajánló - Raana Raas: Csodaidők – Az ogfák vöröse

A régebben írt ajánlóim/értékeléseim közül a Csodaidők-tetralógiához írtakat mutatnám meg nektek elsőként. Ezeket még nem Luthien Lovemagic, hanem Grannis néven írtam az azóta megszűnt (maga az oldal sem létezik már) Töviskapu Magazinba. Most egy kicsit leporoltam, és megosztom veletek, hogy akkoriban, 2011 februárjában, milyen cikket írtam. Azért választottam elsőnek Az ogfák vöröséhez írott darabot, mert részletesnek és kellően kidolgozottnak érzem ahhoz, hogy ne maradjon a gépem mélyére elásva. Most már biztosan sok mindent máshogy írnék, és tömörítenék is. Talán ha legközelebb újraolvasom a sorozatot, írok hozzá új értékelést, de addig is álljon itt a 2011. február 7-én befejezett régi változat.

A Csodaidők Görgey Etelka regény-tetralógiájának címe, melynek első kötete, Az ogfák vöröse 2006 decemberében jelent meg az Animus Kiadó gondozásában. A Görgey Etelka név nem sokatoknak lehet ismerős (azóta természetesen ez már biztosan változott), viszont az enahma nicknév láttán sokatoknak felcsillanhat a szeme (Harry Potter fandomos oldalra került fel eredetileg a cikk, ezért erről közelítettem a témához), főleg, ha fanfictionös körökben mozogtatok valamikor. Ami nem véletlen. Ő a magyar Harry Potter fanfiction irodalomban egyik ismert neve. Legismertebb és legnépszerűbb műve a Severitus trilógiája, a Boldog napok apokolban trilógia, vagy a személyes kedvencem a Bolond (ha azt hiszed, vége), mely egy tíz fejezetes kisregény. Aztán hírek kezdtek jönni arról, hogy saját könyvet ír, és jómagam nagyon vártam a könyv megjelenését, amely végül 2006. december 9-én meg is történt. Azért tudom ilyen pontosan, mert ott voltam a könyv dedikálással egybekötött megjelenési partiján, ami nagyon jó hangulatban zajlott.

Az ajánló további része erősen spoileres!

Az írói álnév és a cím nyomában

A könyv címlapján szerzőként a Raana Raas név olvasható. Azonban már a bevezetőből kiderül, hogy jelen esetben nem a hagyományos értelemben vett írói álnévről van szó: Raana Raas a történet egyik szereplője, aki az események után írja meg visszaemlékezéseit. Már az előszóból kiderül, hogy Raana világa nem egységes, hanem két nagy részre osztott: a nitan nyelvű Kavenre, és a lish nyelvű külsős (ez a regényben végig a nem kaveniek jelzője) világra. Raana, akinek kilétére az első kötetből nem derül fény, a mi időszámításunk szerinti 3960-ban írja meg a történteket, melynek a Csodaidők címet adta. Abból indul ki, hogy a világ eseményeit, legyen az rossz vagy jó, az ember irányítja, ami a maga nemében csodálatos. Ezt kívánja alátámasztani a könyv egyik mottójául választott idézet: „Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs csodálatosabb.” (Szophoklész: Antigoné 322. – Trencsényi-Wadapfel Imre ford.) Hiszen az ember az „egyetlen” faj, ami képes befolyásolni a saját és a körülötte lévő környezet sorsát.

Az első kötet alcíme Az ogfák vöröse. A benne szereplő og a könyvben szereplő kaveni közösség egyik jelképe. Egy vörös levelű, örökzöld fafajta ez, mely az élet és az elmúlás jelképe is egyben. A kaveniek fát ültetnek valakinek a születésekor, halálakor, házasodáskor és egyéb a közösségük életében fontos alkalmakkor. Nagyon megtetszett a könyvben, amit ez a fa jelképez a közösséghez tartozó emberek számára.

Műfaj, alappillérek

Ha a regény műfaját nézzük, akkor a „sci-fibe ágyazott családregény” megnevezést aggatnám rá. Egy család történetét meséli el, de nem áll meg itt. Egész társadalmak életét mutatja be egy családon keresztül, és a cselekmény végül bolygókon átívelő történetté duzzad.

A történet a jövőben játszódik, 3920-ban veszi kezdetét. Viszont az mégis közel hozza az olvasóhoz, hogy egy reális, megfogható világban játszódik, melyben nincsenek más fajok, olyan technikai vívmányok vagy különleges események, melyek miatt ne tudnák azt elképzelni, hogy egyszer eljuthat ide az emberiség. A történet effajta realitását az is erősíti, hogy nem akciódús, technikai vívmányokat csillogtató sztori, sokkal inkább családregény, ahol az emberek kerülnek középpontba, és élő, valós, szerethető karaktereken keresztül mutatja be az írónő családok, kultúrák, társadalmak, világok sorsát.

Az univerzum fontos alapköve, hogy az emberi társadalom alapvetően két irányba fejlődött az évezredek során: az egyik gyökeresen elkülönülő kultúra a Kaven, amely egy balul sikerült űrexpedíció a Földtől reménytelenül elszakadt túlélőiből nőtte ki magát egész világgá. A Kaven a társadalmon belül helyezkedik el, de nem önálló politikai egység, hanem egy minden államban jelenlévő, nagyon erős hagyományokkal rendelkező, a társadalom többi részétől elzárkózó, vallásos értékrendű autonóm közösség. Felépítése is eltér az őt övező társadalométól: nagycsaládok alkotják, s aki nem tartozik ezek valamelyikéhez, nem tartozhat a közösséghez sem. Aki elhagyja a családját, a Kavent hagyja el, és fordítva. A Kaven elhagyása a kiszakadás, s az eltávozottak a kiszakadtak, akiket sheymonnak is neveznek. A Kaven hivatalos nyelve a nitan. Igaz, használják a lakott univerzum lingua francáját, a lisht is, sőt, a kaveniek mindegyike kétnyelvű, a Kaven hagyományai és saját iskolarendszere miatt azonban a nitan sosem lett pusztán az irodalom vagy a vallás nyelvévé, mindig beszélt nyelv maradt.

A másik kultúra a mostani földi világ leszármazottja, erkölcseit, mechanikáit, politikáját, berendezkedését nagyjából úgy kell elképzelni, mint ma ismert világunkét, csak nagyobb léptékekben. A külsős világ a sajátunkra hasonlít (s a lish tulajdonképpen az olvasó nyelve): multikulturális, „univerzalizált” társadalom, bár politikailag nem egységes. Rengeteg kisebb és két nagyobb államra tagolódik, mely utóbbiak közül az egyik, a Csillagunió (CSU) egy Martyn nevű tehetséges politikus vezetése alatt lassan terjeszkedik.

Történet, főbb szereplők

Az univerzum alappilléreinek bemutatása után térjünk át magára a történetre. Harminchét lépés és még egy kicsi. Ennyi kell, hogy a könyv magával ragadjon. Ennyi a kórházi folyosó hossza, amit egy vajúdó kismama megtesz, miközben egy megszületni akaró életecske kitörni készül belőle. E képpel indul a cselekmény, egy új élet születésével, vagyis két új életével, két fiúéval, Sheymonéval és Giinével, akik idővel mindketten az események kulcsszereplőivé válnak.

Ugrunk negyvenöt évet, és egy árvaházban találjuk magunkat, ahol megismerjük a történet egyik főszereplőjét, a tizenegy éves Judyt. Az anyja végleg lemond róla, így véglegesen árvaházba kerül, ahol sodródik az árral, hol kicsinyes, vagy épp nagypolitikai érdekek prédájaként rángatják ide-oda, és minden vágya, hogy bekerüljön egy kaveni nagycsaládba, hiszen a Kaven világa, ahol a család sosem nagyja el gyermekeit, és a szeretet törvény, mindennél csodálatosabbnak tűnik számára.

A második fejezetből megismerjük Giint, aki a Kaven egyik szellemi és vallási vezetője. Hogy Giint félreállítsák a politikai életből, a "nyakába varrják" Judy-t, vérvizsgálattal bizonyítva, hogy ő a lány apja. Bár Giin tudja, ez nem lehetséges, mégis igyekszik helyesen cselekedni: magához veszi Judy-t, és vele együtt tér vissza családjához, lemondva politikai ténykedéséről.

A harmadik fejezetben megjelenik a harmadik főszereplő, Yaan, a tizenhét éves kamasz fiú, aki egy gazdag és politikailag befolyásos nagycsaládban, a Raas családban nőtt fel, és a családi hagyomány szinte fojtogatja, menekülne belőle, de nehezen találja a kiutat. Végül kiszakad, otthagyja családját és az általa eddig ismert kultúrát.

Az egymást követő fejezetek címe tehát rendre a három főszereplő neve: Judy – Giin – Yaan. A nézőpont ennek megfelelően fejezetenként változik. E három nézőpont alapján ismerjük meg a társadalmat, amely politikai szervezkedéstől és egy távolinak tűnő háború árnyékától terhes. Beleélhetjük magunkat a szereplők bizonytalankodásába, fájdalmába, örömébe, és így úgymond akaratlanul is a történet részeseivé válunk.  Magába szippant ez a sajátosan lüktető cselekmény, az egyedi stílusban megírt események sora, és innentől kezdve letehetetlenné válik a kötet.

Ahogy a Bokra, a Kaven szent könyve mondja:

„Nem vagy egyedül, bizony nem vagy egyedül,
sodorhat a szél, támadhat a vihar,
lehet, mint pille, könnyű, életed,
a válasz, amit mindig keresel
vágyódva, másban megtalálhatod.

Mindig van valaki, akinek csak rád van szüksége.”

/Részlet a Siara-iirkontból – Csodaidők – Az ogfák vöröse 52. o/

Való igaz, a történet eseményeinek láncolata óhatatlanul összefügg. Egy-egy szereplő döntései akár egy egész közösség sorsára kihathatnak, mely akár egy egész történeten végigívelő lavinát indíthat el…

Az ismertetőt Uzseka Norbert (ekultura.hu) szavaival zárnám, ami teljes mértékben kifejezi a könyv értékét és helyét a magyar sci-fi irodalomban: „Mindenkit, aki valami különlegesre, másra, tartalmasra vágyik, csakis arra tudok biztatni, hogy vegye meg és olvassa el ezt a könyvet. Mert igazi remekmű, és ha van egy csepp igazság, néhány éven belül a képzelet irodalmának legjobb magyar alkotásai között fogják számon tartani. Ahogy én meg még jó páran már most is."

Források:

A Csodaidők wikipedia oldala:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Csodaid%C5%91k

A Csodaidők hivatalos oldala:

http://csodaidok.hu/index.php

Eniel könyvismertetője:

http://eniel1.livejournal.com/95566.html

Értékelés: 5

 

 

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!