2020. június 14., vasárnap

Régi ajánló - Raana Raas: Csodaidők – Kiszakadtak


A bejegyzés spoilereket tartalmaz!
A Kiszakadtak Raana Raas könyvtetralógiájának második kötete, másfél évvel Az ogfák vöröse után, 2008-ban jelent meg. A másfél éves szünet annyiból nem volt túl szerencsés körülmény, hogy a történet nagyon épít az első regény cselekményére, így még azoknak sem árt feleleveníteni a történetet a könyv elolvasása előtt, akik olvasták az első kötetet. Azoknak, akik először a második kötettel találkoznak, azt tanácsolom, hogy mindenképp szerezzék be az első kötetet is, mert az már olyan összetett és sok szálon fut, hogy sokszor még az előzmények ismeretében is nagyon oda kellett figyelni, hogy az ember megértse a könyv eseményeit.
Míg az első kötetről elmondható volt, hogy lefektette az alapokat, megismerhettük a Kavent és az azon kívüli külsős világot, addig a második kötetre az áll, hogy ez a sorozat „motorja”. Míg az első kötet leginkább egy sci-fi családregény volt, addig a második kötetben egy politikai sci-fit kapunk az arcunkba, amiben erőteljesen felpörögnek az események. Hat évvel járunk az első kötet vége után. A Csillag Unió politikai és katonai vezetésének terjeszkedési tervei egyre nagyobb feszültségeket szülnek, de a háttérben a kaveniek iránti ellenszenv is mozgatja az eseményeket. Ennek középpontjában a kiszakadtak, a kavent elhagyók állnak, akiknek a helyzetét szinte ellehetetleníti a Shee Martyn-féle politika, így nem tudnak beilleszkedni a külsős világba. Viszont a Kaven nem akarja visszafogadni őket. Az ő sorsukon keresztül rajzolódik ki a két fél – a Kaven és a külsős világ közötti – ellentét, amely végül a háború kitöréséhez vezet.


A történet tere is kiszélesedik. Újabb bolygókat és azok kultúráját ismerhetjük meg az események kibontakozása közben. A könyv fejezetei továbbra is Judy, Giin és Yaan között oszlanak meg.
Judy, a tizenhét éves kamaszlány élete egyik legkaotikusabb időszakát éli. Továbbra is kételyek gyötrik azzal kapcsolatban, hogy tényleg Giin-e az apja. Intelligenciája és különleges képességei ellenére a korosztályára jellemző felelőtlenség, makacsság jellemzi. Sokszor még saját magát sem érti. Az első kötethez képest talán kissé háttérbe is szorul, de rajta keresztül továbbra is nyomon követhetjük a kaveni kultúra mozzanatait.
Giin egyre mélyebbre ássa magát a bolygóközi politikába, ami egyre több terhet rak a vállára. Emellett a családja egy részével is meg kell küzdenie, akik nem értenek egyet a törekvéseivel. Viszont szilárdan kitart az elvei mellett, amivel a családját is veszélybe sodorja.
Yaan, aki külsősként Paul Martyn néven él, egy neves katonai akadémia tehetséges végzőse. Az ő karakterén mutatkozik a legnagyobb változás és fejlődés az első kötethez képest – igaz, elég meredek dolgokon megy keresztül. Hiszen külsős katonatisztként sokszor épp a kiszakadtakkal, azaz a saját volt népével kell szembenéznie. Ám az idő és mindaz, amit megél, érettebb emberré teszik – lényegében tragikus hőssé nemesedik. Már nem olyan felelőtlen, és a lelkiismerete is előkerül, így aztán ifjúkori forrófejűségéért ő is alaposan megfizet.
A könyv legmegrázóbb, legütősebb része az, amikor az emberi kegyetlenséget, a háború értelmetlenségét ábrázolja. Az írónő még csak nem is direkt realistán vagy különösebben részletekbe menően, csupán végtelenül egyszerű szavakkal írja le a vérontást, a szenvedést, a borzalmakat. A katonai stratégiákra vagy az ilyen-olyan harci helyzetekre (magyarán az akciórészekre) alig pazarol szót,  ez a keresetlen egyszerűség mégis megteszi a magáét: felér egy hatalmas pofonnal, és jól az ember emlékezetébe vési, hogy ezt a gyilkolást, ezt a gyűlölködést sosem lehet igazolni semmivel.
A könyv utolsó harmadáig megfeszített figyelem szükséges a könyv olvasásához, hogy követni lehessen az egyre bonyolódó szálakat. Miközben egyre jobban beszippant a könyv lüktető ereje, és letaglóz a tragédiák nyomasztó súlya. Ami a végén csúcsosodik ki igazán, hogy az ember sokkoltan tegye le a könyvet, és egy kis idő múlva reménykedve vegye a kezébe a következőt.

Értékelés: 5








----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kövess E-mailen is!