Ismét egy régebbi bejegyzésemet mutatom meg nektek a Könyveken túl rovatom keretében. Ha emlékeim nem csalnak, akkor 2012-ben jelent meg eredetileg egy Proféta nevű rövid életű on-line magazinban, ahol különböző témákban (zene, film, sorozat, könyv, stb.) jelentek meg cikkek. Előre bocsátom, hogy nem vagyok nagy horrorismerő, sem rajongó, így eléggé kívülálló szemszögből íródott a bejegyzés, de magát a filmet máig nagyon szeretem, ami remélem, az írásomon is átjön.
A film műfajilag a horror kategóriába sorolható, legalábbis első ránézésre, aztán ha valaki végignézi, akkor rádöbben, hogy bizony ennek története van, nem csak a hentelés és szörnyek - amiket megjegyzem itt a legjobb gonddal válogattak össze - vannak a középpontban. De aki látta a Bosszúállókat, azokat ez a tény nem éri meglepetésként, ugyanis a film egyik forgatókönyvírója nem más, mint a nyár, és szerintem 2012 egyik legjobb filmjének rendezője, Joss Whedon. A másik Avengerses vonatkozás Chris Hemsworth, akit a Thor filmből, a Hófehér és a vadászból meg persze a Bosszúállókból ismerhetünk.
Ezek nekem kellettek ahhoz, hogy meg tudjam nézni a filmet, mert nem vagyok egy horrorrajongó, de egy ismert színész és rendező párosa jó ajánlólevélnek bizonyult. Nem bántam meg, hogy megnéztem, mert a sablonok ellenére nem egy szokványos horrort kapunk, hanem egy jól átgondolt történetet, ami nem véletlen.
A kritika további része spoilert tartalmazhat!
Csaknem két évet vártak a filmmel, mire bemutatták, ami nagyon is érthető, ugyanis lelőtte volna az Éhezők viadala habját a képzeletbeli filmes tortáról, bár hivatalosan nem ezért halogatták. A tini rémfilmes héj alatt egy hasonló koncepció húzódik meg, és az öttagú főiskolás banda egy kísérletben, egy áldozati rituálé – nem evilági isteneknek – kellős közepén találja magát, amit egy titkos helyről irányítanak. Na, ugye, hogy Hunger Games 2.0? Azzal a különbséggel, hogy itt a haláluk mikéntjét a szereplők választják meg, még ha véletlenül is, azzal hogy megfognak, felnyitnak egy bizonyos tárgyat, ami elindítja a horror vonalat.
Ezután sorban halnak meg a szereplők, egyesek stílusosan, mint a szőke buta lány, akit szétmarcangolnak a zombik, mások, mint a sportoló srác, értelmetlenül. Közben a kísérlet kiagyalói élőben nézik a műsort, itt újra beköszön az Éhezők viadala vonal, amit én személy szerint nem bántam, mert jó alapot adott az egésznek. Aztán persze kiderül a lényeg is, ami Sigourney Weaver magyarázatában érkezik, nem szokványos lezárással.
A film a horror műfaj legjavát gyűjti össze, jó mixet alkotva. Egyszerre tiszteleg a nagy klasszikusok előtt, és állít görbe tükröt is eléjük. Egyszerre horror és paródia, egyszerre káosz és jól átgondolt koncepció, bár egy igazi horrorismerőnek talán némiképp csalódás lehet, néhol talán unalmas is, de aki hozzám hasonlóan kevés ilyen jellegű filmet néz, annak nagyon is a nézhető kategóriába tartozik, akárcsak a Fekete ruhás nő. Egy esélyt mindenképp érdemes adni neki.
Értékelés: 4,5
----
Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése