2020. november 22., vasárnap

Rupi Kaur: Tej és méz

Szeretem a verses köteteket, főleg azokat, ahol különleges a vezérgondolat. Rupi Kaur pedig nemcsak ennek a kitételnek felelt meg, hanem megfogott, és odaszegezett a végéig, sőt még utána is. Mert először, az első pár sorával, ahol még szoktam a stílust, csak beszivárgott, mint a folyó a gát alá árvíz idején, aztán áttörte a gátat, és magával sodort. Szavakkal körülbelül így tudom kifejezni az első találkozásom a szerzővel. 

Le kellett tesztelnem, hogy másodjára is ugyanígy hat-e rám a könyv, így újraolvastam. A hatás megmaradt, de ekkor már a mögöttes tartalmakra, a sorok mögött meghúzódó kemény igazságokra is jobban tudtam figyelni.

Az egyik ilyen, és talán a legelgondolkodtatóbb (legalábbis számomra) ez volt:

 

először is
akarnod kell
magaddal
tölteni életed
hátralévő részét

 

Elsőre egyszerű igazságnak tűnhet, amit lehet, hogy már sokan kimondtak az írónő előtt is, más szavakkal, sokszor, sok helyen, de egy könyv lapjain, az adott szöveg kontextusában sokkal erősebben hatnak az ilyen kinyilatkoztatások. Ez és az összes többi vers a szerző saját felismerése, amiket az olvasója elé tár, és egyszersmind gondolkodásra készteti a kötet kézbevevőjét.

 

A tej és méz versek és prózai írások gyűjteménye a túlélésről, az erőszak, az abúzus, a szerelem, a veszteség, a nőiség megéléséről. A könyv négy fejezetre oszlik, mindegyik más célt szolgál, másféle fájdalommal foglalkozik, másféle sebeket gyógyít. A tej és méz az élet legridegebb pillanatain vezeti át az olvasót, mégis mindenben talál valami melegséget, mert a melegség ott van mindenben, csak keresni kell.

Ahogy a fülszöveg is utal rá a könyv négy jól elkülöníthető fejezetből – a fájdalom, a szeretet, a törés, a gyógyulás – áll, melyek mégis egymásra épülnek, egy életút különböző szakaszairól mesélnek. 

 

ez itt egy utazás

verseken át az életben maradás felé

ez itt huszonegy év

vér verejték és könny

ez itt a szívem

a kezedben

ez itt a fájdalom

a szeretet

a törés

a gyógyulás

 

Ebből a pár sorból is látszik, hogy a szerző lelkének egy-egy szeletét láthatjuk megelevenedni a lapokon. Ezek a szeletek egyszerre hordozzák magukban az örömöt, az érzékiséget vagy éppen a szerelmet, de a pozitív gondolatok, érzések mellett megjelenik benne a veszteség, az erőszak, az abúzus, a verbális agresszió, az elnyomás, és az, hogy ezeket Kaur hogyan élte meg nőként. Itt fontos megjegyeznem, hogy a saját nőiségének megélését, a saját tapasztalatait írja le, hogy önnön magában hogyan csapódnak le a vele történtek, és véleményem szerint nem szándéka az ítélkezés vagy az általánosítás, még ha sokan így is értelmezik a sorait. 

 


Mert a versekben megjelenik a családon belüli erőszak, vagy a bántalmazó kapcsolatok leírása, amiket átélt, de nem ítéli el a férfiakat, inkább próbálja felrázni a nőket, hogy figyeljenek oda, vagy pedig próbáljanak meg kilépni a mérgező kötelékekből, ha másként nem megy. Az egész könyv egy üzenet, hogy felrázza vele a nőtársait. De emellett önmaga gyógyítását is szolgálta, hogy mindezeket kiírta magából, és nagy bátorságra is vall, hogy ezt meglépte, főleg, ha figyelembe vesszük a származását (szikh), amit az egyik versében is megörökített.

 

„a kaur név

szabad nővé tesz

megszabadít a bilincsektől

felemel

eszembe juttatja hogy egyenlő

vagyok minden férfival még ha

a világ azt üvölti is hogy dehogy”

 

A versek megfogalmazása nem bonyolult, egyszerű gondolatokat közöl, aminek pont az a célja, hogy sok mindenkihez eljuthassanak a szerző érzései, és közérthető legyen, hogy biztosan célba érjem, amit üzenni szeretne. Ugyanakkor egyedi verselési formát, sorelrendezéseket alkalmaz, ami különlegessé teszi a kötetet. Ezt a metódust követik a szerző által a könyvhöz készített illusztrációk is, amik egyszerű vonalvezetésűek, már-már vázlatosak, de mégis nagyon kifejezőek. De ami a legfontosabb, hogy szerves egységet alkotnak a szöveggel, szemléltetve, árnyalva a szövegből áradó gondolatokat.

Rupi Kaur stílusában az ragadott meg, hogy nem kertel, nem átvitten fogalmazza meg a verseiben leírtakat, hanem nyers, kendőzetlen őszinteséggel. Teljesen kitárulkozik az olvasóinak, szó szerint odateszi eléjük a szívét, amitől még átélhetőbb a fájdalma. De nem csak ezért vált szimpatikussá számomra, hanem azért is, mert olyan témákról is beszél, amikről általában mi, nők nem beszélünk, vagy pedig lehurrognak, ha megpróbáljuk. Ilyen például a szőrtelenítés, narancsbőr vagy éppen a menstruáció. Pedig ezek mind-mind hozzátartoznak a nőiséghez, olyan természetesek, mint a levegővétel. Az ezekről szóló versek lettek a kedvenceim.

A vérzésről:

 

„azt mondják nem szép tőlem

ha nyilvánosan a vérzésemről beszélek

mert a biológiai folyamatok a testemben

túlzottan naturalisztikusak…

 

…a testem szórakozásra

használása

szép a szemükben

de a természete

csúnya”

 

A narancsbőrről (nőiségről):

 

„szeretem hogy a narancsbőr

a combomon olyan emberi és

hogy olyan puhák vagyunk

mégis kemények és dzsungelvadak”

 

A szőrtelenítésről:

 

szőr

ha nem lenne ott helye

akkor eleve

nem is nőne a testünkön

 

- harcban állunk azzal ami természettől fogva hozzánk tartozik

 

Összességében a Tej és méz szókimondó stílusban megírt verseskötet, amely húsbavágó érzékletességgel mesél erőszakról, abúzusról, verbális agresszióról vagy éppen szerelemről, boldogságról. A szerző merész nyíltsággal tárulkozik ki az olvasója előtt, nemcsak lelki, hanem szexuális értelemben is. Emiatt az ábrázolása helyenként naturalisztikus, amiket a szöveghez készült illusztrációk még jobban alátámasztanak. Számomra pont ez a leplezetlen közvetlenség volt az, ami legjobban megragadott, és szimpatikussá tette az költőnőt.

A kötetet szívből ajánlom azon olvasóknak, akik szeretik az egyedi, szókimondó szövegeket. Az sem hátrány, ha e mellé még szeretik a verseket is, főleg a kortárs szabad verseket. Azoknak viszont, akiket zavar a nyers, egyenes megfogalmazás vagy a klasszikus verselés hiánya, nem ajánlom, mert erősen frusztrálódhatnak olvasás közben.

 

Értékelés: 5


 


 

 

----


Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése