2018. november 13., kedd

Philip K. Dick: Figyel az ég


Az első olvasmányom volt az írótól, és nagyon örültem, hogy sikerült pont az első regényét kifognom, amivel a sok novella után nyitott a hosszabb, összetettebb forma felé. Minden írónak van evolúciója, így gyanítom, hogy Dick is átment ilyesmin a későbbi műveiben, ezért fontos számomra, hogy pont ezt a regényét vettem először a kezembe, mert megismerhettem általa kezdeti gondolkodását, ami gyanítom a későbbiekben némiképp megváltozott. Az alapok azonban mindig fontosak. Nálam már ezzel a regényével is betalált, noha az első pár oldalon felvetődött bennem, hogy most akkor „Mi is történik itt?”. Aztán ez az érzés fokozatosan elmúlt, ahogy kibontakozott a történet, és megmutatkozott az író zsenialitása. Egy érdekes, színes fantáziájú elmébe nyertem a történet által betekintést, aki nem riadt vissza attól, hogy leírja, ami kiáradt belőle, méghozzá nem is akár hogyan. A központi témája az igazság-hamisság gondolatköre, amit Dick emberi elméken keresztül tár az olvasók elé. Nyelvezete felett kissé már eljárt az idő, ami nem csoda, mert a regény az ötvenes években íródott, de ennek ellenére még ma is élvezetes olvasmány. Bár kell a befogadásához egy bizonyos hangulat és nyitottság. Ha ez megvan, könnyű elmerülni ebben a kaotikus világban.


Ahogy föntebb már említettem a regény központi témája az igazság-hamisság kérdésköre, melyet az emberi elme síkjára helyez. Saját világában mindenki isten, mindenkinek határozott elképzelése van az ideális világról, és mindenki uralkodik a saját világában. Ez a történet központi konfliktusa. Világról világra sodródnak a szereplők, melyeket az egyes szereplők elméje szül, és egyre szürreálisabb eseményekbe keverednek, térben és időben elveszve, miközben a valóságban teljesen más történik. Olyan az egész, mint egy közös virtuális valóságban átélt (rém)álom, melyből próbálnak a szereplők kitörni. Mindezt tudományos – fizikai, filozófiai – elméletekkel támogatja meg a szerző, így nem csak úgy lógnak a különböző valóságok a levegőben, hanem némi tudományos alapjuk is van, ami hihetőbbé teszi ezt a szürreális fantáziavilágot.

A szereplők átlagosnak tűnő emberek, átlagos problémákkal. Ezek közül némelyik a hidegháborús korszakkal van összefüggésben, némelyik viszont egyetemes ma is érvényes probléma. Érdekes volt betekinteni ezeknek az embereknek az elméjébe, olyan volt, mint egy hosszan tartó gondolatkísérlet. Mindegyikül másért volt „bűnös”, másért volt „gonosz”, talán egyedül az egyetlen gyerekszereplő volt az, aki „ártatlan” volt, vagy legalábbis annak tekinthető. A szereplők elméje, néhol kitekert, néhol brutális, néhol pedig horrorisztikus világokat alkotott, melyekből csak erőfeszítések árán tudtak kikeveredni. És hogy végül sikerült-e megőrizniük az ép elméjüket? Ez egy fogas kérdés, egy biztos, az élmény után már egyikük sem volt ugyanaz.

Összességében nagyon örülök, hogy belevágtam ebbe a könyvbe, mert feledhetetlen élmény volt. Egy olyan írót ismertem meg általa, akitől még biztosan fogok olvasni.

Dick rajongóknak mindenképpen ajánlom, ha még nem olvasták. Azoknak pedig mindenképp, akik most ismerkednek az író munkásságával, mert kitűnő kóstoló lehet számukra.

Értékelés: 5




----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kövess E-mailen is!