Műfaját
tekintve az első két mese verses elbeszélés, a harmadik prózai alkotás, a
negyedik pedig a Kaland-Játék-Kockázat szerepjáték könyvekhez hasonlít, de
ehhez nem kell dobókocka, az olvasó választhat, merre megy tovább a zárójelben
lévő számok alapján. A első három történet körülbelül a könyv egyharmadát teszi
ki, a negyedik pedig a többit. Mikor először belelapoztam, furcsállottam, de
mikor elolvastam A leprikónok átkát,
minden kétségem elszállt, mert ez a legzseniálisabb a négy történet közül.
Kreatív, és edzi az emlékezetet, kicsiknek és nagyoknak egyaránt jó szórakozás
nyújthat a kaland, a kellékek összegyűjtése.
A bejegyzés további része spoilert
tartalmazhat!
Varró Dániel ebben a skandinávoskodó
mesefüzérben a szörnyű zord fjordok világába kalauzolja olvasóit. Megidézi és
„varródanisítja” az északi és a kelta folklór néhány jellegzetes alakját: trollokat,
mocsári goblinokat, orkokat, leprikónokat, hableányokat és hablegényeket. Van
itt troll-legenda, finn minieposz, Andersen-paródia, sőt, tetszés szerint
lehetünk főhősei egy vikinges gyerekfantasynek.
Már
a fülszöveg és a cím is sokat sejtető. A
szomjas troll a skandináv és kelta mitológia világába és lényei közé kalauzolja el
olvasóját, zömében játékosan rímelő verses, kisebb részt prózai formában. A
versek ötletesek, dallamosak, a szerző kreatívan valósítja meg az ötleteit
ebben a formátumban, viszont a ráerőszakolt rímfaragás miatt néhol nem stimmel
a ragozás, és más nyelvtani hibák is előfordulnak. A címadó mesénél, A szomjas trollnál ez még elnézhető,
mert meg is jegyzi a szerző, hogy Kalle nem tud helyesen ragozni, de a többinél
értetlenül álltam a jelenség felett. Varró Dániel ugyanis tud írni, nagyon is,
vannak zseniális szófordulatai, ezért nem értettem, hogyan csúszhattak be ilyen
hibák. Bár van egy olyan érzésem, hogy szándékos volt, de akkor is nagyon
zavaró tudott lenni, főleg egy ilyen igényesen összeállított könyvnél. Az is
látszott, hogy a szerző inkább a versírásban van otthon, mert A kis hablegény a többi történetnél
gyengébbre sikerült. Szép próbálkozás a paródiára, de inkább cuki volt, mint
vicces, és ezért kevés. A másik három történet azonban a hibáik ellenétre
annyira felhúzza a kötetet, hogy összességében jóra tudom értékelni.
A
mesékről részletesebben:
A
szomjas troll
A történet
alapja egyszerű. Kalle, a troll étkezés után megszomjazik. Mindenáron
lakkaszörpöt akar inni, és innen kezdődik a bonyodalom. A bamba, lassú
észjárású trollt mindenki lenézi, és nem hiszik, hogy képes lenne
visszaszerezni kedvenc italát. Főleg a szép orklány kacagása fáj neki, ami arra
készteti, hogy visszaszerezze a lakkát.
Ez
lenne röviden a történet. A legjobban az fogott meg benne, ahogy a szerző az
egészet előadja. Teljes mértékben igazodik a szereplője szókincséhez,
stílusához, ugyanakkor mégis választékos, dallamos, és jó volt olvasni, mind
hangosan, mind magamban. Röpködtek a poénok, de nem zavaróan, és a humorból
kibontakozott a mondanivaló is: tartsanak bármilyennek (bénának, bambának), ha
teszel a célodért, elérheted azt. Sőt, lehet, hogy megváltozik a véleményük
azoknak, akik eddig pfujoltak rád, ezért érdemes küzdeni. Ez a bohókás versike
kitartásra tanít, miközben megnevettet.
A
kíváncsi óratörpe
A
cím sok mindent elárul, így nem is nagyon térnék ki a tartalmára, inkább a
megvalósításra. Az első három mese közül ez lett a kedvencem, mert jól
kidolgozott, fordulatos, és van benne tanulság is. Mindamellett vicces is, de
itt A szomjas trollhoz képest
intelligensebb a humor, nem olyan erőltetett a rímelés, és az egész történet
jobban összeáll. Eino, az óratörpe kidolgozott jellemfejlődésen megy át. Az
elején még nagyon kelekótya, és kíváncsisága okán több dolgot is elront
(óraszerkezetet, fogaskereket), emellett mindig lódít, nagyot mond. Egyiket sem
nevezném igazából hazugságnak, mert inkább csak elferdíti a valóságot, de
alapvetően kimondja az igazat. Aztán szintén a kíváncsisága okán kísérletezni
kezd, és kipróbálja más törpök (erdei, kerti) életét, de sehol sem érzi otthon
magát, így végül visszatér az óratornyába, és felismeri, hogy a szavainak ereje
van. Miközben elér idáig, fejlődik, tanul, és belátja a tévedéseit. Ezen
felismerések jobbá teszik, és végül megbékél a világgal és a feladatával.
A kis hablegény
Ez
az Andersen-paródia alapvetően egy kitűnő ötleten vagy inkább egy csavaron
alapul. Megváltozik a főszereplő neme. Ez akár jól is elsülhetne, és alapvetően
ebből kifolyólag, meg annak okán, hogy tulajdonképpen egy csecsemőről van szó, aki
nem tud beszélni, csak annyit, hogy „bluggy-bluggy”, vannak vicces és jó
jelenetek, de alapvetően nem túl erős történet. Pedig potenciál lett volna
benne. Viszont egyrészt az időkezelés (túl hirtelen telik el, túl sok idő),
másrészt a már-már unalomba fulladó, lapos cselekmény miatt gyenge lett a
végeredmény.
A leprikónok átka
Az
értékelés elején már kitértem erre a történetre. Alapvetően
Kaland-Játék-Kockázat típusú cselekményvezetésről van szó, aminél nem
lineárisan kell olvasni a versszakokat, hanem választani kell a felkínált utak
közül, tárgyakat gyűjteni, problémákat megoldani, és a végére teljesíteni a
küldetést. Igen ám, de ez még a felnőtteknek sem olyan egyszerű, mert jó
emlékezőtehetséget, kitartást, és nem kevés öniróniát igényel. Összesen
négyszer csináltam végig, és egyre jobban belejöttem. Kétszer meghaltam,
kétszer teljesítettem, mindkétszer máshogy. A többféle út nagyon izgalmassá
tette a történetet. Megvallom, nagyon élveztem ezt a sokhelyszínes utazást, ami
miatt ez a történet vált az abszolút kedvencemmé a kötetből.
A
szöveg után az illusztrációkról is ejtenék pár szót. Maros Krisztina rajzai nagyon
igényesek, kidolgozottak. Szép, élénk színekkel dolgozik, ötletes a különböző
mesealakok megrajzolása, egyedi az ábrázolás- és látásmód, ami sokszínű
fantáziára és a szöveggel való összhangra utal. Szinte együtt élnek a képek
Varró Dániel írásaival.
A szomjas troll egy minden szempontból
igényes mesekönyv, amin csak néhány gyengébb szövegi megoldás ront egy kicsit,
de szerencsére nem annyit, hogy ez érdemben befolyásolja az összhatást.
Változatos hosszúságú és hangvételű mesék alkotják, amik közül kiemelkedik a
szerepjátéknak is beillő A leprikónok
átka, főleg a szövevényes, izgalmas története és a kreatív ötletei miatt.
Szívből
ajánlom 7-8 éves gyerekeknek és szüleiknek. Az első három mesét önálló, az
utolsót először inkább közös olvasásra. Egyrészt, mert együtt sokkal
izgalmasabb, másrészt, mert egyedül nehéz lehet egy ilyesfajta történet a gyerekeknek.
Értékelés: 4
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése