2020. július 5., vasárnap

Varró Dániel: A szomjas troll

A kisfiam a nagynénjétől kapta ajándékba, de még kicsi hozzá, így felolvastam ugyan neki, de nem igazán figyelt rá. Viszont a férjemmel mindketten elolvastuk, én magam kétszer is, mert nagyon megtetszett. Varró Dánielt megelőzte a híre, már sokat hallottam róla A szomjas troll olvasása előtt is, leginkább jókat, így nagyon kíváncsi voltam, hogyan ír a szerző, tetszeni fog-e a stílusa. Nekem nagyon tetszett, a férjemnek kevésbé, a sok a közegből kilógó modern szleng miatt nem volt elragadtatva tőle. Engem ez nem különösebben zavart, más kortárs mesekönyvben is találkoztam már vele, ezért hamar túllendültem rajta.

Műfaját tekintve az első két mese verses elbeszélés, a harmadik prózai alkotás, a negyedik pedig a Kaland-Játék-Kockázat szerepjáték könyvekhez hasonlít, de ehhez nem kell dobókocka, az olvasó választhat, merre megy tovább a zárójelben lévő számok alapján. A első három történet körülbelül a könyv egyharmadát teszi ki, a negyedik pedig a többit. Mikor először belelapoztam, furcsállottam, de mikor elolvastam A leprikónok átkát, minden kétségem elszállt, mert ez a legzseniálisabb a négy történet közül. Kreatív, és edzi az emlékezetet, kicsiknek és nagyoknak egyaránt jó szórakozás nyújthat a kaland, a kellékek összegyűjtése.


A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!


Varró Dániel ebben a skandinávoskodó mesefüzérben a szörnyű zord fjordok világába kalauzolja olvasóit. Megidézi és „varródanisítja” az északi és a kelta folklór néhány jellegzetes alakját: trollokat, mocsári goblinokat, orkokat, leprikónokat, hableányokat és hablegényeket. Van itt troll-legenda, finn minieposz, Andersen-paródia, sőt, tetszés szerint lehetünk főhősei egy vikinges gyerekfantasynek.

Már a fülszöveg és a cím is sokat sejtető. A szomjas troll a skandináv és kelta mitológia világába és lényei közé kalauzolja el olvasóját, zömében játékosan rímelő verses, kisebb részt prózai formában. A versek ötletesek, dallamosak, a szerző kreatívan valósítja meg az ötleteit ebben a formátumban, viszont a ráerőszakolt rímfaragás miatt néhol nem stimmel a ragozás, és más nyelvtani hibák is előfordulnak. A címadó mesénél, A szomjas trollnál ez még elnézhető, mert meg is jegyzi a szerző, hogy Kalle nem tud helyesen ragozni, de a többinél értetlenül álltam a jelenség felett. Varró Dániel ugyanis tud írni, nagyon is, vannak zseniális szófordulatai, ezért nem értettem, hogyan csúszhattak be ilyen hibák. Bár van egy olyan érzésem, hogy szándékos volt, de akkor is nagyon zavaró tudott lenni, főleg egy ilyen igényesen összeállított könyvnél. Az is látszott, hogy a szerző inkább a versírásban van otthon, mert A kis hablegény a többi történetnél gyengébbre sikerült. Szép próbálkozás a paródiára, de inkább cuki volt, mint vicces, és ezért kevés. A másik három történet azonban a hibáik ellenétre annyira felhúzza a kötetet, hogy összességében jóra tudom értékelni.

A mesékről részletesebben:

A szomjas troll


A történet alapja egyszerű. Kalle, a troll étkezés után megszomjazik. Mindenáron lakkaszörpöt akar inni, és innen kezdődik a bonyodalom. A bamba, lassú észjárású trollt mindenki lenézi, és nem hiszik, hogy képes lenne visszaszerezni kedvenc italát. Főleg a szép orklány kacagása fáj neki, ami arra készteti, hogy visszaszerezze a lakkát.


Ez lenne röviden a történet. A legjobban az fogott meg benne, ahogy a szerző az egészet előadja. Teljes mértékben igazodik a szereplője szókincséhez, stílusához, ugyanakkor mégis választékos, dallamos, és jó volt olvasni, mind hangosan, mind magamban. Röpködtek a poénok, de nem zavaróan, és a humorból kibontakozott a mondanivaló is: tartsanak bármilyennek (bénának, bambának), ha teszel a célodért, elérheted azt. Sőt, lehet, hogy megváltozik a véleményük azoknak, akik eddig pfujoltak rád, ezért érdemes küzdeni. Ez a bohókás versike kitartásra tanít, miközben megnevettet.

A kíváncsi óratörpe


A cím sok mindent elárul, így nem is nagyon térnék ki a tartalmára, inkább a megvalósításra. Az első három mese közül ez lett a kedvencem, mert jól kidolgozott, fordulatos, és van benne tanulság is. Mindamellett vicces is, de itt A szomjas trollhoz képest intelligensebb a humor, nem olyan erőltetett a rímelés, és az egész történet jobban összeáll. Eino, az óratörpe kidolgozott jellemfejlődésen megy át. Az elején még nagyon kelekótya, és kíváncsisága okán több dolgot is elront (óraszerkezetet, fogaskereket), emellett mindig lódít, nagyot mond. Egyiket sem nevezném igazából hazugságnak, mert inkább csak elferdíti a valóságot, de alapvetően kimondja az igazat. Aztán szintén a kíváncsisága okán kísérletezni kezd, és kipróbálja más törpök (erdei, kerti) életét, de sehol sem érzi otthon magát, így végül visszatér az óratornyába, és felismeri, hogy a szavainak ereje van. Miközben elér idáig, fejlődik, tanul, és belátja a tévedéseit. Ezen felismerések jobbá teszik, és végül megbékél a világgal és a feladatával.


A kis hablegény


Ez az Andersen-paródia alapvetően egy kitűnő ötleten vagy inkább egy csavaron alapul. Megváltozik a főszereplő neme. Ez akár jól is elsülhetne, és alapvetően ebből kifolyólag, meg annak okán, hogy tulajdonképpen egy csecsemőről van szó, aki nem tud beszélni, csak annyit, hogy „bluggy-bluggy”, vannak vicces és jó jelenetek, de alapvetően nem túl erős történet. Pedig potenciál lett volna benne. Viszont egyrészt az időkezelés (túl hirtelen telik el, túl sok idő), másrészt a már-már unalomba fulladó, lapos cselekmény miatt gyenge lett a végeredmény.


A leprikónok átka


Az értékelés elején már kitértem erre a történetre. Alapvetően Kaland-Játék-Kockázat típusú cselekményvezetésről van szó, aminél nem lineárisan kell olvasni a versszakokat, hanem választani kell a felkínált utak közül, tárgyakat gyűjteni, problémákat megoldani, és a végére teljesíteni a küldetést. Igen ám, de ez még a felnőtteknek sem olyan egyszerű, mert jó emlékezőtehetséget, kitartást, és nem kevés öniróniát igényel. Összesen négyszer csináltam végig, és egyre jobban belejöttem. Kétszer meghaltam, kétszer teljesítettem, mindkétszer máshogy. A többféle út nagyon izgalmassá tette a történetet. Megvallom, nagyon élveztem ezt a sokhelyszínes utazást, ami miatt ez a történet vált az abszolút kedvencemmé a kötetből.

A szöveg után az illusztrációkról is ejtenék pár szót. Maros Krisztina rajzai nagyon igényesek, kidolgozottak. Szép, élénk színekkel dolgozik, ötletes a különböző mesealakok megrajzolása, egyedi az ábrázolás- és látásmód, ami sokszínű fantáziára és a szöveggel való összhangra utal. Szinte együtt élnek a képek Varró Dániel írásaival.


A szomjas troll egy minden szempontból igényes mesekönyv, amin csak néhány gyengébb szövegi megoldás ront egy kicsit, de szerencsére nem annyit, hogy ez érdemben befolyásolja az összhatást. Változatos hosszúságú és hangvételű mesék alkotják, amik közül kiemelkedik a szerepjátéknak is beillő A leprikónok átka, főleg a szövevényes, izgalmas története és a kreatív ötletei miatt.

Szívből ajánlom 7-8 éves gyerekeknek és szüleiknek. Az első három mesét önálló, az utolsót először inkább közös olvasásra. Egyrészt, mert együtt sokkal izgalmasabb, másrészt, mert egyedül nehéz lehet egy ilyesfajta történet a gyerekeknek.


Értékelés: 4






----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kövess E-mailen is!