500. bejegyzés - Dr. Seuss: Kalapos Macska

Elérkezett a blog az 500. bejegyzéshez, amit egy könyvértékeléssel ünneplek meg. A Kalapos Macska története pont tökéletes ehhez az őszi időhöz is.

Dr. Seusstól eddig két mesét, az A Grincset (ITT olvashatjátok a véleményem róla) és a Kalapos Macska visszatért (amiről ITT írtam) olvastam eddig. E két mese után eléggé vegyes érzések fűznek a szerző munkásságához, mert A Grincs a hirtelen lezárása miatt hagyott bennem némi hiányérzetet, viszont a Kalapos macska visszatér játékossága jó néhány vidám percet szerzett. Egészen mostanáig nem tudtam, hogy a Kalapos Macska is megvan, amíg a fiam oda nem hozta, hogy olvassuk el. Nagyon megörültem neki, mert régóta kíváncsi voltam a Kalapos Macska visszatér előzményére.

A magyar változatot ismét Szabó T. Anna tolmácsolásában olvashatjuk, a szövegei újfent ötletesek és viccesek, gördülékenyen olvashatók. Rímei remekbeszabottak, dallamossá, játékossá változtatja a szöveget, amit így öröm olvasni.

Az illusztrációk – kék, piros, fekete, fehér – színvilága tökéletesen illeszkedik a történet hangulatához. Kiváló kísérői a mesének, egyben jól egészítik ki a leírtakat. Már Dr. Seuss előző könyveiben is nagyon megtetszett ez a rajzstílus, így a képi világ ismerősként köszöntött, és még jobban megszerettem.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Varró Dániel: A szomjas troll

A kisfiam a nagynénjétől kapta ajándékba, de még kicsi hozzá, így felolvastam ugyan neki, de nem igazán figyelt rá. Viszont a férjemmel mindketten elolvastuk, én magam kétszer is, mert nagyon megtetszett. Varró Dánielt megelőzte a híre, már sokat hallottam róla A szomjas troll olvasása előtt is, leginkább jókat, így nagyon kíváncsi voltam, hogyan ír a szerző, tetszeni fog-e a stílusa. Nekem nagyon tetszett, a férjemnek kevésbé, a sok a közegből kilógó modern szleng miatt nem volt elragadtatva tőle. Engem ez nem különösebben zavart, más kortárs mesekönyvben is találkoztam már vele, ezért hamar túllendültem rajta.

Műfaját tekintve az első két mese verses elbeszélés, a harmadik prózai alkotás, a negyedik pedig a Kaland-Játék-Kockázat szerepjáték könyvekhez hasonlít, de ehhez nem kell dobókocka, az olvasó választhat, merre megy tovább a zárójelben lévő számok alapján. A első három történet körülbelül a könyv egyharmadát teszi ki, a negyedik pedig a többit. Mikor először belelapoztam, furcsállottam, de mikor elolvastam A leprikónok átkát, minden kétségem elszállt, mert ez a legzseniálisabb a négy történet közül. Kreatív, és edzi az emlékezetet, kicsiknek és nagyoknak egyaránt jó szórakozás nyújthat a kaland, a kellékek összegyűjtése.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Dr. Seuss: Kalapos macska visszatér

Dr. Seuss meséi közül eddig csak A Grincs (ITT írtam róla) került a kezembe, és már az is kellemes élményt nyújtott, mert időtálló, amit és ahogyan írt. De valahogy az a könyve mégsem tetszett igazán. Viszont a Kalapos macska visszatér esetében más a helyzet. Ötletesebb, játékosabb, és a fordítás is jobban tetszett. Ami nem véletlen, mert egyik kedvenc fordítóm, Szabó T. Anna munkája, aki mindig nagyon igényes szövegeket ad ki a kezéből. Mivel maga is költő, a stílusa illett ehhez a verses meséhez, remekül sikerültek a rímek, gördülékeny a szöveg, aminek egyenletes, dallamos a ritmusa.

Az illusztrációk – kék, piros, fehér – színvilága tökéletesen illeszkedik a történet hangulatához. Kiváló kísérői a mesének, és egyben jól ki is egészítik a leírtakat. Már A Grincsnél is nagyon tetszett ez a rajzstílus, de itt még jobban. A színek és a rajzok sokkal intenzívebbek és élénkebbek, ami a bohókásabb hangvételnek köszönhető.

A kritika további része spoilereket tartalmazhat!