Dr.
Seuss meséi közül eddig csak A Grincs
(ITT írtam róla)
került a kezembe, és már az is kellemes élményt nyújtott, mert időtálló, amit
és ahogyan írt. De valahogy az a könyve mégsem tetszett igazán. Viszont a Kalapos macska visszatér esetében más a
helyzet. Ötletesebb, játékosabb, és a fordítás is jobban tetszett. Ami nem
véletlen, mert egyik kedvenc fordítóm, Szabó T. Anna munkája, aki mindig nagyon
igényes szövegeket ad ki a kezéből. Mivel maga is költő, a stílusa illett ehhez
a verses meséhez, remekül sikerültek a rímek, gördülékeny a szöveg, aminek
egyenletes, dallamos a ritmusa.
Az
illusztrációk – kék, piros, fehér – színvilága tökéletesen illeszkedik a
történet hangulatához. Kiváló kísérői a mesének, és egyben jól ki is egészítik
a leírtakat. Már A Grincsnél is
nagyon tetszett ez a rajzstílus, de itt még jobban. A színek és a rajzok sokkal
intenzívebbek és élénkebbek, ami a bohókásabb hangvételnek köszönhető.
A kritika további része spoilereket
tartalmazhat!
Kalapos macska újabb kalandra hívja az
olvasóját, méghozzá meglepetésvendégekkel. Sáriéknál lehullott a hó, játékra
nincs idő, vár rájuk az egész napos hólapátolás… Kalapos Macska ezért úgy dönt,
hogy amíg a gyerekek dolgoznak, addig ő finom meleg fürdőt vesz. Vajon ez jó
ötlet? Végre benézhetünk a híres, piros-fehér csíkos, hatalmas kalap alá! Vajon
mi vagy kik bújnak meg alatta? És segítenek-e Sáriéknak, hogy rend legyen a
házban és a kertben, mire anya visszaér?
Kalapos
macska karaktere alapvetően egy életvidám figura, aki szereti a csínyeket.
Ehhez azonban, mint mindenki, szeretne társakat, mert egyedül nem jó
bolondozni, és ezért felkeresi Sárit és a testvérét, akik éppen nagy munkában
vannak. Ez a mesealak első látásra teljesen más, mint Grincs, viszont ugyanaz
mozgatja: a magány. Noha a kalapjában temérdek kisebb macska bújik meg, de
mégis társakat keres a játékhoz. Habár teljesen máshogy áll hozzá az egyedüllétéhez,
mint Grincs, látszólag könnyedén veszi, mégis kiérződik a sorok közül, amire a
rajzokon látható arckifejezései és a mindenáron segíteni akarása is ráerősít.
Azonban
szerencsére ez csak halvány sejtés marad a háttérben, és csupán némi komolyabb
értelmezési lehetőséget ad a mesének, mert végig a játéké, a helyzet megoldásáé
a főszerep, amit a legtalálékonyabb módon, a kalapjában rejtőző segédei
segítségével old meg.
Az
apró macskák megjelenésével jön be a képbe a mese egy fontos mozzanata: a játszva
tanulás. Mert miközben a Kalapos macska bemutatja segédeit, akik névként az
angol ABC 26 betűjét viselik, a gyerekek megismerkedhetnek a betűkkel, és mire
a mese végére érnek, az ismétlődésnek hála akár meg is jegyezhetik őket. A
legnagyobb előnye, hogy ez a szándék nincs a gyerek képébe tolva, hanem a
történetbe van ágyazva, így észrevétlenül ragad rá a tudás, miközben jól
szórakozik.
Mindezt
teszi az író könnyed stílusban, határozott történetvezetéssel. Ennél nem
éreztem azt sem, hogy lecsapott lenne a vége, mint A Grincsnél, mert egy kerek, egész, lezárt történetet kapunk.
Előnye az is, hogy nem szükséges hozzá a Kalapos
macska ismerete, mert teljesen önálló kötet, nem utal vissza az előzményre.
Összességében
a Kalapos macska visszatér egy
zseniális fordítással magyarra ültetett verses mese. A rímek tökéletesek, a
szöveg gördülékeny, ezeket egyedi stílusú illusztrációk kísérik, amik jól
kiegészítik a mese szövegét. Könnyedén ellazít, miközben észrevétlenül, játszva
tanít.
A Kalapos macska visszatért mindenképpen
ajánlom, kortól függetlenül gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, mert kiváló
szórakozás, emellett serkenti az agyat, és felpezsdít a lendületes ritmusával.
Értékelés: 5
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése