2020. május 15., péntek

Történelmiregény-Írók Társasága: Harcosok, Vértanúk, Boszorkányok-körinterjú – 4. rész


A Történelmiregény-Írók Társasága 2019-ben egy újabb antológiakötettel jelentkezett, Harcosok, Vértanúk, Boszorkányok címmel, amelyben 16 novella kapott helyet. Az írások időrendi sorrendben következnek egymás után, az ókori Rómától egészen napjainkig, kisebb ugrásokkal az időben (az antológiáról EBBEN a cikkben írtam).

Lehetőségem nyílt interjút készíteni az antológia szerzőivel, akik nagy örömmel fogatták el a felkérést. Mindegyiküknek ugyanazt a hat kérdést tettem fel, így a válaszokból született meg a több részes interjúsorozat.

A befejező részben Bányai D. Ilona, Trux Béla, Csikász Lajos és Andy Baron válaszait olvashatjátok.

1. rész, 2. rész, 3. rész




1. Miért az adott történelmi kort választottad?

Bányai D. Ilona: Ez az én kedvenc korom, úgy is mondhatnám, hogy ott vagyok otthon. A Boszorkánykör című regénytrilógiám is ekkor játszódik, mint ahogy több novellát is írtam erről a korról. A Hunyadiak kora volt az, ami a történelmi zsánerhez irányított, és ez egy annyira eseménydús és dicső időszaka történelmünknek, hogy még nagyon sokat tudnék róla mesélni. Valószínűleg fogok is.

Trux Béla: A történelmi regényeim mind a XIII-XIV. században játszódnak, de még a zsánerbe illő novelláim java is a keresztes hadjáratok korára tehető. Most először döntöttem úgy, hogy elrugaszkodom a megszokott korszakomtól, és megnézem, mi történik, ha kilépek a komfortzónámból. Szeretem a heroikus történeteket, most is ilyet választottam.

Csikász Lajos: A 17. század második fele két történelmi regény sorozatom témájául is szolgál: A félhold alkonyáé és a Rákóczié. Ebből is sejthető, hogy ez az időszak különösen közel áll a szívemhez. A török kiűzése és a kibontakozó kuruc mozgalom nem csak a magyar nemesség és arisztokrácia, hanem az egyszerű nép életében is gyökeres fordulatot jelentett. Amikor az Arany és vért írtam, néhány mondattal jellemeznem kellett néhány besztercebányai szereplőm előéletét, és amikor a történet a maga útján továbbhaladt, a szereplők korai évei önálló életre keltek a fejemben. A végeredmény pedig a válogatásban közölt novellám lett.

Andy Baron: Az ókor aztán tényleg megtölthető fantáziával! Ha van néhány alaposan feltárt birodalom, hát többször annyi van a sejtések, félinformációk árnyékában. Elég, ha az afrikai királyságokra gondolunk, vagy a sumér királyságokra. Ha nem szalad el a fantáziám amúgy Uri Gelleresen (nem kapok gellert), akkor is van annyi ötletelnivaló, amennyivel sok-sok novellát, kisregényt meg tudnék tölteni.


2. Miért arról a történelmi személyről írtál?

Bányai D. Ilona: Mátyás király az egyik legjelentősebb és legellentmondásosabb alakja a történelmünknek. Nagyon fiatalon, választás útján került a trónra, és hosszú uralkodása során sok újdonságot vezetett be. A népmesék igazságos Mátyását mindenki ismeri, de az igazat csak találgathatjuk róla. Mint ember is érdekes személyiség volt, meggyőződésem, hogy ha még egy-két évvel tovább él, egészen másképp alakult volna a történelmünk.

Trux Béla: Nem személy, hanem a sztálingrádi csata kilátástalansága ihletett meg. Erről talán még az is hallott, aki amúgy nem érdeklődik a korszak iránt. Elképesztő az az észnélküli ember- és erőforrás pazarlás, ami ott zajlott. Itt a szovjet és a náci eszme csapott össze, stratégiai szempontból teljesen átgondolatlanul. A presztízsen kívül semmi célja nem volt az egésznek, a háborúk értelmetlenségének netovábbja.

Csikász Lajos: Történelmi személyek, csak nem híres, nemesi származású alakok, hanem a városi polgárság prominens példányai. Bárki megtanulhatja, olvashat róla, hogy Lotharingiai Károly szétverte a Bécset ostromló török sereget és döntő szerepe volt a török kiűzésében, ám semmire sem ment volna a parancsának engedelmeskedő egyszerű harcosok nélkül. Az ő életükről, tetteikről semmit sem tudunk. Remélem, ezzel a novellámmal közelebb kerülnek az olvasók a történelem névtelen, de nélkülözhetetlen szereplőihez.

Andy Baron: Antiokhosz, a magát istennek tartó kommagene-i király neve és néhány cselekedete fennmaradt. Ezek alapján vagy őrült zseni volt, vagy rettenetesen idióta. Az én humoros írói vénám az utóbbit követelte. A másik főszereplőm kitalált római szélhámos, szintén nagy örömet okozott a megteremtése.


3. Mi alapján döntötted el, hogy harcosról, vértanúról vagy boszorkányról írsz? Miért az lett a szemszögkaraktered aki?

Bányai D. Ilona: Ez a novella éppen egyik kategóriába sem illik igazán bele, bár tulajdonképpen Mátyás igazi harcos volt, de itt az emberi oldala dominál. Egyébként a boszorkányok a kedvenc szereplőim. Ám az én boszorkányaim nem seprűn lovagoló, bibircsókos banyák, hanem javasasszonyok és eszes, talpraesett parasztlányok. Hiszem, hogy a régi korok egyszerű, hétköznapi emberei és történései ugyanolyan érdekesek lehetnek, mint a királyok és a lovagok tettei.

Trux Béla: A hangsúly a sztálingrádi csata borzalmain volt. Arról, hogy hogyan élhette ezt meg az átlagember. Arról, amit elveszítettek, és amivé válniuk kellett, ha életben akartak maradni. A zord körülményekről. Egy névtelen mesterlövésznőt választottam, mert alkalmasabb közvetítője az emberi sorsok bemutatásának, mint egy átlagfeletti teljesítményt nyújtó, ismert hős.

Csikász Lajos: Azt hiszem, mindháromról írtam egy keveset. A lánya boldogságáért harcoló apa, a házasságkötésért szinte boszorkányos trükkökre is hajlandó hajadon mellett ki más lehetne a vértanú, mint a cselszövés áldozatául esett legényember? Mindenki megírta a maga történetrészét – én nem dönthettem helyettük, csak lejegyeztem a történteket.

Andy Baron: Igazából a főhősöm ezek közül egyik szerepet sem tölti be, de mivel egy csaló, bármelyiket eljátszhatná. Ennek a novelláskötetnek a címe egyébként akkor lett kiötölve, amikor én már tudtam, kiről akarok írni. Mégsem változtathattuk meg a kedvemért "Harcosok, vértanúk, szélhámosok" címre! :D


4. Hogyan érted el az egyensúlyt a történelmi tények és a fikció között? Mennyire volt nehéz számodra beépíteni a tényanyagot?

Bányai D. Ilona: Ez a novellám legnagyobbrészt fikció. A regényeimben és más novelláimban viszont szigorúan pontos történelmi tényeket használok. A történelmi események és személyek valósak és hitelesek, annyira, hogy az Erdély lángjai című regényem egész történetének alapja Mátyás 1467 évi furfangos adótörvénye, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet, és az emiatt kitört erdélyi felkelés. Az én hőseimet a valós események sodorják kalandról kalandra.

Trux Béla: Ebben a zsánerben a tényanyag beépítése műfaji adottság, követelmény. Ha a szerző nem tájékozott az adott témában, korszakban, akkor bizony nem árt, ha írás előtt felkészül. De ha igen, még akkor is rengeteg dolognak kell utánanézni. Aki történelmi tárgyú szórakoztató irodalmat olvas, az utazni akar az időben, és jogos elvárás a részéről, hogy ez az utazás szórakoztató, jobbára hiteles, és ezáltal zökkenőmentes legyen. Ha egy szerző számára ez problémát jelent, akkor egyszerűen nem ír ilyen történeteket. Elvégre számtalan lehetősége van ezen kívül is.
A fikció és a pillanatnyilag ismert tények egyensúlyának kérdésére kapcsán fontos tisztázni, hogy fogalmunk sincs, mi és hogyan történt a régmúltban, de még a közelmúltban se nagyon. Ne is menjünk messzire, itt van rögtön a jelen kötetben szereplő novellám, ami Zajcev mítosza köré épül. Valóban létezett egy ilyen nevű szovjet mesterlövész, de ahogy az utószóban is írok róla, előfordulhat, hogy a Sztálingrádnál történt események java pusztán a szovjet propaganda részét képezik. Ugyanis Zajcev nagy ellenfeleiről (König és Thorvald) a német archívumokban nem igazán esik szó. Szóval hol ér véget a tény, és hol kezdődik a fikció? Fogalmunk sincs…
Amit a karakterek éreznek, mondanak, tesznek egy ilyen novellában, regényben, az mind az írói fantázia műve. Sokkal nagyobb horderejű tények azok, hogy hogyan nézett ki egy harckocsi belülről, mire volt képes egy korabeli mesterlövész puska, vagy éppen milyen harcmodorban küzdöttek a történet idején élő népek, milyen volt a fegyverzetük, ruházatuk, mit ettek, milyen eszmék és hitek motiválhatták őket… Ezek a tények sokkal fontosabb részét képezik egy ilyen írásnak, de érdemes nem szárazon közölni őket, hanem láthatatlan hangulatfestő elemként illeszteni a cselekménybe.  A varázslat nem az évszámok és a krónikák közlésében rejlik, hanem a szavak közé szőtt apró szálakban. Ezekhez olyan háttérismeretek kellenek, amik az olvasóban esetenként fel sem merülnek. A szerzői hitelesség nem a tények, hanem a korszak ismeretében rejlik.

Csikász Lajos: A kérdés összetett – ennél a novellánál a fikció győzedelmeskedik. Ez nem is lehet másként, hisz’ általam kitalált karakterek a történet főszereplői. Más a helyzet a regényeimnél – ott győz bennem a pályamódosított történelem tanár. Minden munkám szakirodalmazással kezdődött és a történeteket mindig az ismert történelmi tények figyelembe vételével szoktam megírni. Elég színes és eseménydús volt a történelmünk ahhoz, hogy ne kelljen rajta erőszakot tenni a dramaturgia kedvéért.

Andy Baron: Ez nekem teljesen a fikcióról szólt. A háttérvilág középiskolai történelmi ismeretekkel is megérthető, hisz Rómából indul a sztori és Rómáról mindenki elég sokat tud. Van egy új oldal a neten, egy brit történész weblapja, amibe, ha beírod az ókori utazásod induló és érkező állomását, megjelölöd, hogy szárazföldi, vagy vízi úton akarsz-e menni, akkor megadja az utazás hosszát és az akkor ismert valutákban még az árát is. Ez sokat segített, amikor a főhősöm elindult keletre.


5. Más zsánerben is kipróbáltad már magad? Ha igen melyikben és milyen sikerrel?

Bányai D. Ilona: Elég hamar, már a harmadik novellámat történelmi zsánerben írtam, és mivel rögtön meg is jelent nyomtatásban, egyelőre maradt ez a zsáner. Írtam és még szándékozom is írni néhány kortárs, inkább szépirodalmi novellát, ezek jobbára csak az interneten olvashatók. Emellett írtam több netes magazinnak, és megindulása óta tagja vagyok a Gondola Kulturális Magazin szerkesztőségének, ahol saját írásokat is publikálok.

Trux Béla: A felnőtteknek szánt történelmi regényeimen kívül van egy (remélhetőleg) sorozatindító ifjúsági regényem, A torony titka, amit a Főnix Könyvműhely felkérésére írtam. Három testvérről szól, akik egy rejtély közepébe csöppennek, amit meg kell oldaniuk. Ez amúgy szintén történelmi, ugyanakkor tele van nyomozással, és a humor is teret kap benne.
Ezenkívül megjelent néhány fantasy és sci-fi novellám, amiket szintén felkérésre írtam.
Újabban a SHE.HU online női magazin oldalain is jelennek meg gondolatébresztő írásaim és kisebb novelláim. Ezek többnyire a jelen korunk emberi-, érzelmi-, párkapcsolati problémáit járják körül.

Csikász Lajos: Első írásaimra – a múlt évezred végén – a sci-fi szeretete ösztönzött. Időjárőr című kötetem 1999-ben elnyerte a Zsoldos Péter-díjat.

Andy Baron: Én történelem témában jóformán csak novellázom, sci-fiben és humoros zsánerben írok leginkább. A Budapest 2038 c. regényem egy posztapokaliptikus sci-fi, elég sok lelkendező visszajelzést kaptam olvasóimtól.


6. Ez az ajánló helye! Melyik regényedet/novelládat ajánlanád az olvasóknak? Miért?

Bányai D. Ilona: Regényből egyelőre csak a Boszorkánykör trilógia jelent meg, részei a Boszorkánykör, A vér jogán és az Erdély lángjai. Novelláim közül a saját kedvencem TRT 2014-ben kiadott Sorsok és évszázadok című e-book antológiájában megjelent A bolond című írásom, ami a youtube-on hangoskönyv formában hallható, és a Holló évszázada című válogatásban kiadott Az öreg című művem, amiből a Magyar Rádió hangjátékot is készített.

Trux Béla: Gyerekek számára egyértelműen A torony titkát. Nem csak kalandos bepillantás a lovagkorba, de izgalmas nyomozás is egyben. Nem egy véresen komoly történelmi regény – a történelem itt inkább díszlet. Nem egy ismert személy vagy történelmi esemény, hanem a korszak bemutatása a cél. Főszereplői pedig egyidősek a kiskamasz célkorosztállyal.
Felnőtteknek az Eretnek sorozatom első kötetét, Az inkvizítort ajánlanám. A címe ugyan félrevezető, mert a cselekmény nem az eretnekégetésekről, hanem a nemzeti kultúránk, a hagyományaink feladásáról, pusztulásáról szól. Műfaja szerint inkább kalandos útikönyv: egy XIII. századi utazó szemén át mutatja be a korabeli Magyarországot, és annak jellegzetességeit. Ahogyan az útinapló „szerzője”, úgy a mai magyar olvasó is rácsodálkozik az akkori Magyarországra.

Csikász Lajos: Melyik ujjamat harapjam meg, ha mindegyik fáj? Ha valakit érdekel Kun László uralkodásának utolsó időszaka, válassza a Megátkozottakat, ha a magyar interregnum és az Anjou-ház felemelkedése, akkor az Anjou-lobogók alatt köteteit, ha pedig a 17. század második fele a kedvenc időszaka, akkor jó döntés A félhold alkonya ill. a Rákóczi. Nem tudnék közöttük választani, nekem mindegyik közel áll a szívemhez.

Andy Baron: Az előző évi kötetünkben (Évszázadok ösvényein) egy teljesen más, modernebb korban játszódó novellát írtam, amit egyfajta stílusgyakorlatként a nyugatos írók eszközeivel valósítottam meg. Egy minikrimi a nagy kivándorlások idejéből, ennek az írását is nagyon élveztem, a címe: A homburg kalap nem megy Amerikába.


Köszönöm a válaszokat!

Köszönöm, hogy négy héten át velem és az antológia szerzőivel tartottatok!

Vissza a 3. részre>>



 






----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kövess E-mailen is!