2020. május 31., vasárnap

Deme László: Zsófi és a zoknivadász


A szerző neve nem volt ismeretlen számomra, mikor a kezembe vettem Zsófi történetét, mert a második könyvét, az Orsi és a tankok című, az ’56-os forradalmat gyerekszemmel bemutató, történetét már volt szerencsém olvasni (ITT írtam róla). Ebben a meséjében olyan ötletességről tett tanúbizonyságot, hogy kedvenc íróim közé lépett elő. Ehhez még hozzátesz intelligens humora és kitűnő hangulatteremtő képessége. Ezek miatt nagy érdeklődéssel fogtam bele a Zsófi és a zoknivadászba, melynek a világában már született egy szösszenetnyi előzménytörténet a Kalandra fel! meseantológiában (amiről ITT írtam) Az univerzum egy csomó zokni címmel. Ez a kis történet annyira jó ráhangolódás volt a zoknik világára, hogy nem sokkal utána bele is kezdtem ebbe a mesekönyvbe, amellyel a 3. Aranymosás Irodalmi Válogatón találkoztam először. Már akkor figyelemfelkeltőnek találtam az alapötletét.

Az író ebben a könyvében a mindennapokban is létező jelenségről ír – rendetlenül széthagyott ruhákról, de legfőképpen a zoknikról, amiket a gyerekek és felnőttek szanaszét hagynak –, aztán csavar egyet a dolgon azáltal, hogy belecsempészi a gyermeki fantázia mesébe illő világát. Tetszett ez a mese a mesében formula, mert ez amolyan valóságkeretet is adott a szövegnek, így olvasás közben olyan érzésem volt, hogy ebben a világban bármi megtörténhet, viszont közben azért tapinthatóan szilárd talajon is állt, és nem szakadt el teljesen a realitástól. Legfőképpen ez tetszett benne.

Az illusztrációk viszont kissé kizökkentettek. Ráduly Csaba képeivel először a Lívió és a fehér sárkány című mesekönyvben találkoztam, és ahhoz a könyvhöz nagyon nem illettek (erről EBBEN a cikkemben írtam), viszont ennél a könyvnél nem volt ilyen gond. A borító gyönyörű, a belső képek aranyosak, szépek. Itt a szöveghez képest azonban elcsúszik az ábrázolás, mert a grafikus sok esetben eltér a szövegben leírtaktól, ami nem túl szerencsés, mert végig éreztem, hogy valami nem stimmel, ezért nem egyszer kibillentett.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!


Zsófi nagycsoportos, de még mindig szanaszét hagyja esténként a ruháit. El is tűnik a kedvenc virágmintás zoknija. Pontosabban elrejti a zoknivadász Kumándó, aki sok-sok évvel ezelőtt addig veszekedett fél pár zoknija miatt, míg egy gonosz varázsló bolyongásra nem ítélte a világ lábravalói között. Zsófi azonban bátor kislány: szembeszáll az ezüstdárdás zoknitolvajjal, amikor a konyhai falióra elüti az éjfélt.

Deme László stílusában főként az tetszik, hogy olyan természetességgel és hitelesen mesél akár történelmi eseményekről, akár a zoknik eltűnéséről, ami bárki számára befogatható. Míg írásmódjával alapvetően a gyerekekhez szól, őket szólítja meg játékos és vidám hangvételével. Közben észrevétlenül tanítja őket a rendrakásra, és jól belecsempészi azt is, hogy a „hisztizés”, az akaratos viselkedés nem feltétlenül célravezető, sőt, hátránya is származhat belőle a gyereknek, mint azt Kumándó példája is mutatja.

Ráduly Csaba illusztrációja

Kumándó, a zoknivadász ugyanis egy elkényeztetett és állandóan követelőző herceg, aki minden megbánás nélkül sértegeti is a fázós lábán varázszoknival segítő varázslót, aminek következtében aztán az haragjában büntetésből elátkozza. Ennek következtében addig kell vándorolnia, míg meg nem találja a megmaradt varázszoknija párját. Pedig az egész csak annyiból indult ki, hogy nem találta az egyik zokniját, ami viszont el se tűnt, csak egyszerűen becsúszott az ágy alá, mikor ledobta. Itt kapcsolódik a legenda a valósághoz és Zsófihoz, aki szintén szanaszét hagyja a ruháit. Ő viszont Kumándóval ellentétbe kedves kislány, udvarias a felnőttekkel csak éppen kissé szertelen. Jót tett a könyvnek, hogy az idegesítő kisfiú mellett egy bátor, életerős és kedves kislány lett főszereplő, akinek a gondolatmenetét élvezet volt olvasni.

Ráduly Csaba illusztrációja

A tanulságon kívül a történet izgalmas is, főleg, mikor a gyerekek nyomozni kezdenek Kumándó után. Ezután indul be igazán a mese, mikor Zsófi a saját kezébe veszi a dolgokat, hogy ha kell, megküzdjön Kumándóval, és kiszabadítsa a zoknijait. Ennek pedig a gyerekek (és mi, felnőttek is) minden percét végigizgulhatják(juk). Nagyon kifejezőre és kalandosra sikeredett ez az éjszakai zoknivadász kaland, amihez az illusztrációk is sokat hozzátesznek, még akkor is, ha nem mindig illenek a szöveghez.

Számomra két dolog még nagyon sokat hozzátett az élményhez: az egyik Zsófi szüleinek hozzáállása a lányuk éjszakai kalandjához, a másik Kumándó sorsa. Mindkettő nagy előnyére válik a könyvnek. A szülők viselkedésében az tetszett, hogy nem kérdőjelezték meg Kumándó létezését, hanem úgy vették, mintha tényleg valóság lenne. Tudom, hogy ez a mesékben elvileg evidens, de a valóságban a szülők nem mindig viselkednek így, ami nem mindig jön ki jól. Örülök, hogy itt megjelent, és jól kezelték a helyzetet. Kumándó esetében pedig az tetszett, hogy számára a vége nem lett szirupos happy end. Ugyan Zsófi megkapta jutalmát – meglett a virágos zoknija –, és tanult is az esetből, viszont Kumándó további vándorlásra és zoknivadászatra ítéltetett, így esetében nem történt feloldás. Ami szerintem egyáltalán nem gond, mert ez végre egy olyan mesekönyv, amiben igenis marad olyan szereplő, aki nem velejéig gonosz, de nem is jó, és nem oldódik meg a problémája, a sorsa pedig függőben marad. De ez nagyon is jól van így. Ez is a tanulság része, ami elgondolkodtató lehet a gyerekek számára.

A Zsófi és a zoknivadász vidám és ötletes mesekönyv. Játékos hangvétele és izgalmas kalandossága magával ragadja gyerek és felnőtt olvasóját egyaránt, miközben fontos tanulsággal szolgál és észrevétlenül tanít. A rajzok viszont csak részben illenek a szöveghez, ami kizökkentő lehet. Ez elsősorban a színválasztásban nyilvánul meg, ami nem mindenhol illeszkedik a leírtakhoz.

A könyvet kisgyerekes szülőknek (öt éves kortól) szívből ajánlom, mert gyerekek számára letehetetlen izgalmakat tartogat, és a szülők is megtalálhatják benne a maguk szórakozását.

Értékelés: 4,5










----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kövess E-mailen is!