A
szerző neve nem volt ismeretlen számomra, mikor a kezembe vettem Zsófi
történetét, mert a második könyvét, az Orsi
és a tankok című, az ’56-os forradalmat gyerekszemmel bemutató, történetét
már volt szerencsém olvasni (ITT írtam róla).
Ebben a meséjében olyan ötletességről tett tanúbizonyságot, hogy kedvenc íróim
közé lépett elő. Ehhez még hozzátesz intelligens humora és kitűnő
hangulatteremtő képessége. Ezek miatt nagy érdeklődéssel fogtam bele a Zsófi és a zoknivadászba, melynek a
világában már született egy szösszenetnyi előzménytörténet a Kalandra fel! meseantológiában (amiről ITT írtam) Az univerzum egy csomó zokni címmel. Ez a
kis történet annyira jó ráhangolódás volt a zoknik világára, hogy nem sokkal utána
bele is kezdtem ebbe a mesekönyvbe, amellyel a 3. Aranymosás Irodalmi Válogatón
találkoztam először. Már akkor figyelemfelkeltőnek találtam az alapötletét.
Az
író ebben a könyvében a mindennapokban is létező jelenségről ír – rendetlenül
széthagyott ruhákról, de legfőképpen a zoknikról, amiket a gyerekek és
felnőttek szanaszét hagynak –, aztán csavar egyet a dolgon azáltal, hogy belecsempészi
a gyermeki fantázia mesébe illő világát. Tetszett ez a mese a mesében formula,
mert ez amolyan valóságkeretet is adott a szövegnek, így olvasás közben olyan
érzésem volt, hogy ebben a világban bármi megtörténhet, viszont közben azért
tapinthatóan szilárd talajon is állt, és nem szakadt el teljesen a realitástól.
Legfőképpen ez tetszett benne.
Az
illusztrációk viszont kissé kizökkentettek. Ráduly Csaba képeivel először a Lívió és a fehér sárkány című
mesekönyvben találkoztam, és ahhoz a könyvhöz nagyon nem illettek (erről EBBEN a cikkemben
írtam), viszont ennél a könyvnél nem volt ilyen gond. A borító gyönyörű, a
belső képek aranyosak, szépek. Itt a szöveghez képest azonban elcsúszik az
ábrázolás, mert a grafikus sok esetben eltér a szövegben leírtaktól, ami nem
túl szerencsés, mert végig éreztem, hogy valami nem stimmel, ezért nem egyszer
kibillentett.
A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!
Zsófi
nagycsoportos, de még mindig szanaszét hagyja esténként a ruháit. El is tűnik a
kedvenc virágmintás zoknija. Pontosabban elrejti a zoknivadász Kumándó, aki
sok-sok évvel ezelőtt addig veszekedett fél pár zoknija miatt, míg egy gonosz
varázsló bolyongásra nem ítélte a világ lábravalói között. Zsófi azonban bátor
kislány: szembeszáll az ezüstdárdás zoknitolvajjal, amikor a konyhai falióra
elüti az éjfélt.
Deme László stílusában főként az
tetszik, hogy olyan természetességgel és hitelesen mesél akár történelmi eseményekről,
akár a zoknik eltűnéséről, ami bárki számára befogatható. Míg írásmódjával
alapvetően a gyerekekhez szól, őket szólítja meg játékos és vidám hangvételével.
Közben észrevétlenül tanítja őket a rendrakásra, és jól belecsempészi azt is,
hogy a „hisztizés”, az akaratos viselkedés nem feltétlenül célravezető, sőt,
hátránya is származhat belőle a gyereknek, mint azt Kumándó példája is mutatja.
 |
| Ráduly Csaba illusztrációja |
Kumándó, a zoknivadász ugyanis egy
elkényeztetett és állandóan követelőző herceg, aki minden megbánás nélkül
sértegeti is a fázós lábán varázszoknival segítő varázslót, aminek
következtében aztán az haragjában büntetésből elátkozza. Ennek következtében
addig kell vándorolnia, míg meg nem találja a megmaradt varázszoknija párját.
Pedig az egész csak annyiból indult ki, hogy nem találta az egyik zokniját, ami
viszont el se tűnt, csak egyszerűen becsúszott az ágy alá, mikor ledobta. Itt
kapcsolódik a legenda a valósághoz és Zsófihoz, aki szintén szanaszét hagyja a
ruháit. Ő viszont Kumándóval ellentétbe kedves kislány, udvarias a felnőttekkel
csak éppen kissé szertelen. Jót tett a könyvnek, hogy az idegesítő kisfiú
mellett egy bátor, életerős és kedves kislány lett főszereplő, akinek a
gondolatmenetét élvezet volt olvasni.
 |
| Ráduly Csaba illusztrációja |
A tanulságon kívül a történet
izgalmas is, főleg, mikor a gyerekek nyomozni kezdenek Kumándó után. Ezután
indul be igazán a mese, mikor Zsófi a saját kezébe veszi a dolgokat, hogy ha
kell, megküzdjön Kumándóval, és kiszabadítsa a zoknijait. Ennek pedig a
gyerekek (és mi, felnőttek is) minden percét végigizgulhatják(juk). Nagyon
kifejezőre és kalandosra sikeredett ez az éjszakai zoknivadász kaland, amihez
az illusztrációk is sokat hozzátesznek, még akkor is, ha nem mindig illenek a
szöveghez.
Számomra két dolog még nagyon sokat
hozzátett az élményhez: az egyik Zsófi szüleinek hozzáállása a lányuk éjszakai
kalandjához, a másik Kumándó sorsa. Mindkettő nagy előnyére válik a könyvnek. A
szülők viselkedésében az tetszett, hogy nem kérdőjelezték meg Kumándó
létezését, hanem úgy vették, mintha tényleg valóság lenne. Tudom, hogy ez a
mesékben elvileg evidens, de a valóságban a szülők nem mindig viselkednek így,
ami nem mindig jön ki jól. Örülök, hogy itt megjelent, és jól kezelték a
helyzetet. Kumándó esetében pedig az tetszett, hogy számára a vége nem lett
szirupos happy end. Ugyan Zsófi megkapta jutalmát – meglett a virágos zoknija –,
és tanult is az esetből, viszont Kumándó további vándorlásra és zoknivadászatra
ítéltetett, így esetében nem történt feloldás. Ami szerintem egyáltalán nem
gond, mert ez végre egy olyan mesekönyv, amiben igenis marad olyan szereplő,
aki nem velejéig gonosz, de nem is jó, és nem oldódik meg a problémája, a sorsa
pedig függőben marad. De ez nagyon is jól van így. Ez is a tanulság része, ami
elgondolkodtató lehet a gyerekek számára.
A Zsófi és a zoknivadász vidám és ötletes mesekönyv. Játékos
hangvétele és izgalmas kalandossága magával ragadja gyerek és felnőtt olvasóját
egyaránt, miközben fontos tanulsággal szolgál és észrevétlenül tanít. A rajzok
viszont csak részben illenek a szöveghez, ami kizökkentő lehet. Ez elsősorban a
színválasztásban nyilvánul meg, ami nem mindenhol illeszkedik a leírtakhoz.
A könyvet kisgyerekes szülőknek (öt éves kortól)
szívből ajánlom, mert gyerekek számára letehetetlen izgalmakat tartogat, és a
szülők is megtalálhatják benne a maguk szórakozását.
Értékelés: 4,5
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése