2020. május 17., vasárnap

Mosonyi Mara: Olmec


A szerző felkérésére olvastam el ezt a regényt, amit először nem akartam elfogadni, mert a kötetről küldött rövid leírás alapján azt gondoltam, hogy nem az én zsánerem. Romantikus krimit eddig egyet, Jud Meyrin A múlt bűnei című könyvét olvastam (ITT írtam róla), és noha az tetszett, ez a felállás mégsem lett a kedvenc műfajom. De miután az írónő megnyugtatott, hogy nem a romantikus szál a leghangsúlyosabb, úgy döntöttem, teszek egy próbát az Olmec-kel.

Így utólag a kezdeti ódzkodásomat sem értem, mert ha visszautasítottam volna, egy jó könyvtől esek el. Méghozzá nem is akármilyentől. Magával ragadó, pörgős cselekmény, jól megteremtett atmoszféra, kidolgozott karakterek és háttérvilág jellemzi a kötetet. Látszik, hogy a szerző alapos kutatómunkát végzett írás közben, mert olyan természetességgel mozgott a választott közegben, és repítette el oda olvasóját, mintha tényleg ott lennénk a szereplőkkel, és tényleg hihető, amit leír. A krimiszál valóban erősebb, mint a romantikus, az írónő akciódúsan és csavarosan ábrázolja. A fordulatok azonban szerencsére nincsenek túltolva, az elhelyezésük tökéletes, és kellő mennyiségben vannak jelen. A krimivonal közepette a romantikus szál amolyan nyugalmi pontként hat, van értelme és funkciója, remekül mozgatja előre a történetet, motivációkat ad a szereplőknek. Ez által a kettő nincs meg a másik nélkül, jól illeszkednek, és többféle ízt adnak a történetnek. Ami néhány apróbb hibától eltekintve tökéletes.


Az  ​izgalmas nyomozás elkalauzol bennünket Latin-Amerika nyomornegyedeibe, fényűző szórakozóhelyeire, árvaházaiba vagy éppen drogbáróinak otthonaiba. Egyéni sorsokat követve lehetünk tanúi szerelmek, barátságok születésének, ellenségek küzdelmeinek, múltbéli titkok felszínre bukkanásának, miközben egyre közelebb kerülünk ahhoz, aki a háttérből a szálakat mozgatja: Olmechez, a titokzatos kartellfőnökhöz, akinek sokan még a létezését is vitatják.

A regény helyszíne Latin-Amerika, azon belül is Mexikó. A történet szempontjából két város – Acapulco és Mexikóváros – a két fő helyszín. Előbbiben egy fontos találkozás történik meg, utóbbiban pedig a főbb események játszódnak. Ezek ábrázolása, a drogkartell-tagok házainak, a szórakozóhelyeknek, épületeknek, nyomornegyednek, parkoknak részletgazdag. A szerző mindenre odafigyelt, látszott, hogy nem a Google Mapsen, futólag nézte meg a helyszínt, hanem alapos utánajárással anyagot gyűjtött a helyszínekről. Emiatt olvasás közben olyan érzésem volt, mintha én is ott járnék. Teljesen hitelesnek éreztem.

De nem csak a tereptárgyak leírása részletes és kelt realisztikus hatást, hanem az a miliő is, amit az írónő a drogkereskedő bandák harcaival, a CIA drogelhárítási küzdelmeivel és a bandaháborúkkal megjelenített. Kitűnően ábrázolta a különböző szervezetek működését, az ügymenetet, a nyomozást, a különböző szálak háttérben való igazgatását. Legalábbis nekem, mint laikusnak, aki még sosem volt része ilyesmiben, illetve nem élt CIA ügynökök között, úgy tűnt. Mindent remekül kézben tartott, emiatt nagyon erős lett a regény krimi-thriller vonulata. A megfelelő helyeken helyezte el a horgokat, hogy izgalmas legyen, és továbblendítse az olvasót, illetve a csavarokat is, hogy ne fulladjon unalomba a kötet. Nagyon tetszett, hogy a szerelmi szál a nyomozós szegmens része, konkrétan attól is halad előre, így egyáltalán nem lóg ki, hanem a szerves része. Emiatt is jó volt ezeket olvasni, főleg, ahogy a két főszereplő kapcsolata alakult és bonyolódott. A módot, ahogy a romantikát beleszőtte a szerző kifejezetten eltaláltnak tartom, mert színesíti és motiválja a szereplőket, ezáltal előre is mozdítja a regényt.

Ha már a motivációknál és karaktereknél tartunk, a szereplők jellemábrázolása ugyancsak részletes. Jól kidolgozott figurák, lélegző, hús-vér karakterek, akiknek jól megindokoltak a motivációik, emellett a szerző rétegelten ábrázolja őket, nem tűnnek egydimenziós papírmasé figuráknak. Ebben sokat segített a szemszögválasztás, a közeli, mindentudó E/3. Emiatt több karakter fejébe is belelátunk, ami egyrészt színesebbé teszi a kötetet, másrészt jobban megismerhetjük általa a szereplőket, még a mellékszereplőket is. A karakterábrázolás ezáltal még a cselekményvezetésnél is erősebbé válik.

A regény élvezhetőségén csupán pár kisebb hiba ront. Mindkettő viszonylag a könyv elején van. Az egyik egy eléggé szembetűnő probléma. Az egyik főszereplőnek az egyik jelenetben eltörik a válla, legalábbis a szerző ezt írja, de a szövegkörnyezet alapján inkább csak megzúzódott, ami hihetőbb lett volna. Főleg annak fényében, hogy ugyanez a karakter már másnap lepedőakrobatikázik. Törött vállal ezt nehezen tudom elképzelni, ezért gondolom, hogy ez elírás lehetett. Ezt mondjuk később annyiban korrigálja az írónő, hogy ott már csak feltételezik, hogy akkor eltört a válla.
A másik ennél sokkal apróbb hiba, és csak azért érdemel említést, mert két mondattal orvosolható lett volna. A nyomornegyedből menekülős jelenet után a szereplők nem öltöznek át, holott a koszos csatornában valószínűleg tönkrement a ruhájuk. Lehet a szerző csak átugrotta, mert evidens, hogy megtörtént, és a CIA ügynök nem koszos ruhában ment ki a társa elé a reptérre, de lehetett volna rá egy kevés utalás.

Összességében az Olmec egy nagyon okosan és ötletesen felépített regény, aminél a végsőkig nyitva marad, ki a hunyó. A közepe táján lett egy tippem, amit kilencvenkilenc százalékban biztosnak hittem, de aztán a könyv arcul csapott: nem, nem! A szövegben olyan ügyesen lettek elrejtve az utalások, hogy csak akkor esett le, mikor kiderült a titok. És a legfőbb, hogy valamelyest még azzal a karakterrel is szimpatizáltam. Méghozzá azért, mert a szerző nagyon szerethetőre írta meg a karaktereit. Tette mindezt csavaros cselekmény és sodró események közepette, aminek a végén nem lett minden rózsaszín és happy. Ez a felemás befejezés különösen tetszett, mert kinek jobb, kinek rosszabb sorsa lett.

Az Olmecet azon olvasóknak ajánlom, akik szeretik a romantikus beütésű krimi-thriller történeteket, ahol inkább az utóbbi a hangsúlyos. Az erotikus krimit kedvelőknek viszont annyira nem, mert nekik a szerelmi szál nem lesz elég erős.

A könyvet a szerző és a Publió Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni. 


Értékelés: 4,5






 




----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése