A
szerző felkérésére olvastam el ezt a regényt, amit először nem akartam
elfogadni, mert a kötetről küldött rövid leírás alapján azt gondoltam, hogy nem
az én zsánerem. Romantikus krimit eddig egyet, Jud Meyrin A múlt bűnei című
könyvét olvastam (ITT írtam róla), és
noha az tetszett, ez a felállás mégsem lett a kedvenc műfajom. De miután az
írónő megnyugtatott, hogy nem a romantikus szál a leghangsúlyosabb, úgy
döntöttem, teszek egy próbát az Olmec-kel.
Így
utólag a kezdeti ódzkodásomat sem értem, mert ha visszautasítottam volna, egy
jó könyvtől esek el. Méghozzá nem is akármilyentől. Magával ragadó, pörgős
cselekmény, jól megteremtett atmoszféra, kidolgozott karakterek és háttérvilág
jellemzi a kötetet. Látszik, hogy a szerző alapos kutatómunkát végzett írás
közben, mert olyan természetességgel mozgott a választott közegben, és repítette
el oda olvasóját, mintha tényleg ott lennénk a szereplőkkel, és tényleg hihető,
amit leír. A krimiszál valóban erősebb, mint a romantikus, az írónő akciódúsan
és csavarosan ábrázolja. A fordulatok azonban szerencsére nincsenek túltolva, az
elhelyezésük tökéletes, és kellő mennyiségben vannak jelen. A krimivonal
közepette a romantikus szál amolyan nyugalmi pontként hat, van értelme és
funkciója, remekül mozgatja előre a történetet, motivációkat ad a szereplőknek.
Ez által a kettő nincs meg a másik nélkül, jól illeszkednek, és többféle ízt
adnak a történetnek. Ami néhány apróbb hibától eltekintve tökéletes.
Az
izgalmas nyomozás elkalauzol bennünket Latin-Amerika nyomornegyedeibe, fényűző
szórakozóhelyeire, árvaházaiba vagy éppen drogbáróinak otthonaiba. Egyéni
sorsokat követve lehetünk tanúi szerelmek, barátságok születésének, ellenségek
küzdelmeinek, múltbéli titkok felszínre bukkanásának, miközben egyre közelebb
kerülünk ahhoz, aki a háttérből a szálakat mozgatja: Olmechez, a titokzatos
kartellfőnökhöz, akinek sokan még a létezését is vitatják.
A
regény helyszíne Latin-Amerika, azon belül is Mexikó. A történet szempontjából
két város – Acapulco és Mexikóváros – a két fő helyszín. Előbbiben egy fontos
találkozás történik meg, utóbbiban pedig a főbb események játszódnak. Ezek
ábrázolása, a drogkartell-tagok házainak, a szórakozóhelyeknek, épületeknek,
nyomornegyednek, parkoknak részletgazdag. A szerző mindenre odafigyelt,
látszott, hogy nem a Google Mapsen, futólag nézte meg a helyszínt, hanem alapos
utánajárással anyagot gyűjtött a helyszínekről. Emiatt olvasás közben olyan
érzésem volt, mintha én is ott járnék. Teljesen hitelesnek éreztem.
De
nem csak a tereptárgyak leírása részletes és kelt realisztikus hatást, hanem az
a miliő is, amit az írónő a drogkereskedő bandák harcaival, a CIA
drogelhárítási küzdelmeivel és a bandaháborúkkal megjelenített. Kitűnően
ábrázolta a különböző szervezetek működését, az ügymenetet, a nyomozást, a különböző
szálak háttérben való igazgatását. Legalábbis nekem, mint laikusnak, aki még sosem
volt része ilyesmiben, illetve nem élt CIA ügynökök között, úgy tűnt. Mindent
remekül kézben tartott, emiatt nagyon erős lett a regény krimi-thriller
vonulata. A megfelelő helyeken helyezte el a horgokat, hogy izgalmas legyen, és
továbblendítse az olvasót, illetve a csavarokat is, hogy ne fulladjon unalomba
a kötet. Nagyon tetszett, hogy a szerelmi szál a nyomozós szegmens része,
konkrétan attól is halad előre, így egyáltalán nem lóg ki, hanem a szerves
része. Emiatt is jó volt ezeket olvasni, főleg, ahogy a két főszereplő
kapcsolata alakult és bonyolódott. A módot, ahogy a romantikát beleszőtte a
szerző kifejezetten eltaláltnak tartom, mert színesíti és motiválja a
szereplőket, ezáltal előre is mozdítja a regényt.
Ha
már a motivációknál és karaktereknél tartunk, a szereplők jellemábrázolása
ugyancsak részletes. Jól kidolgozott figurák, lélegző, hús-vér karakterek,
akiknek jól megindokoltak a motivációik, emellett a szerző rétegelten ábrázolja
őket, nem tűnnek egydimenziós papírmasé figuráknak. Ebben sokat segített a
szemszögválasztás, a közeli, mindentudó E/3. Emiatt több karakter fejébe is
belelátunk, ami egyrészt színesebbé teszi a kötetet, másrészt jobban
megismerhetjük általa a szereplőket, még a mellékszereplőket is. A
karakterábrázolás ezáltal még a cselekményvezetésnél is erősebbé válik.
A
regény élvezhetőségén csupán pár kisebb hiba ront. Mindkettő viszonylag a könyv
elején van. Az egyik egy eléggé szembetűnő probléma. Az egyik főszereplőnek az
egyik jelenetben eltörik a válla, legalábbis a szerző ezt írja, de a
szövegkörnyezet alapján inkább csak megzúzódott, ami hihetőbb lett volna. Főleg
annak fényében, hogy ugyanez a karakter már másnap lepedőakrobatikázik. Törött
vállal ezt nehezen tudom elképzelni, ezért gondolom, hogy ez elírás lehetett.
Ezt mondjuk később annyiban korrigálja az írónő, hogy ott már csak
feltételezik, hogy akkor eltört a válla.
A
másik ennél sokkal apróbb hiba, és csak azért érdemel említést, mert két mondattal
orvosolható lett volna. A nyomornegyedből menekülős jelenet után a szereplők
nem öltöznek át, holott a koszos csatornában valószínűleg tönkrement a ruhájuk.
Lehet a szerző csak átugrotta, mert evidens, hogy megtörtént, és a CIA ügynök
nem koszos ruhában ment ki a társa elé a reptérre, de lehetett volna rá egy
kevés utalás.
Összességében
az Olmec egy nagyon okosan és ötletesen felépített regény, aminél a végsőkig
nyitva marad, ki a hunyó. A közepe táján lett egy tippem, amit kilencvenkilenc
százalékban biztosnak hittem, de aztán a könyv arcul csapott: nem, nem! A
szövegben olyan ügyesen lettek elrejtve az utalások, hogy csak akkor esett le,
mikor kiderült a titok. És a legfőbb, hogy valamelyest még azzal a karakterrel
is szimpatizáltam. Méghozzá azért, mert a szerző nagyon szerethetőre írta meg a
karaktereit. Tette mindezt csavaros cselekmény és sodró események közepette,
aminek a végén nem lett minden rózsaszín és happy. Ez a felemás befejezés
különösen tetszett, mert kinek jobb, kinek rosszabb sorsa lett.
Az
Olmecet azon olvasóknak ajánlom, akik szeretik a romantikus beütésű
krimi-thriller történeteket, ahol inkább az utóbbi a hangsúlyos. Az erotikus
krimit kedvelőknek viszont annyira nem, mert nekik a szerelmi szál nem lesz elég erős.
A könyvet a szerző és a Publió Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
Értékelés: 4,5
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése