Év végi összesítés 2017

Életem első évértékelős bejegyzése lesz ez a mostani. Eddig valahogyan mindig kimaradt, vagyis, hogy pontosítsak, lusta voltam egy ilyet összeszedni, de most ebben is megtört a jég.

Hogy miért?

Elég sok minden történt velem ebben az évben, hogy érdemes legyen róla írni, másrészt ez pár év múlva jó emlékeztető lesz számomra.

Röviden, hogy miről is lesz szó a bejegyzésben: egy kis személyes, egy kis könyves, egy kis blogos, egy kis írással kapcsolatos. Szóval egy csipetnyi mindenből, ami 2017-ben történt velem, és említést érdemel. Másrészt egy kis blogösszesítő is benne lesz: értékelések, book tagek, projektek, meg jövőbeni tervek, bár a tervezés az nem az erősségem, így ez csak érintőlegesen fogom említeni.

A teaszünet Díj - The Tea Break Awards

A díjat már közel egy hónapja kaptam Dorkától az Anya Olvas blog bloggerétől. Azért örültem különösen a díjnak, mert ez a blogom még nem túl régi, így különösen jól esett, hogy az egyik választottja én voltam.

Top 10 olvasmányom 2017

Nehéz volt összeszednem az éves top 10 olvasmányomat, mert szívem szerint többet tettem volna erre a listára 10 könyvnél, de aztán mégis a rangsorolás mellett döntöttem. Egyrészt, mert jó volt visszaemlékezni az egy év alatt elolvasott könyvekre, másrészt ez részben alapot adott a holnap felkerülő évértékeléshez is.
Végül a könyvek rangsorolásánál a rám gyakorolt hatásuk volt a döntő, meg az, hogy melyek azok a könyvek, amiket szívesen újra is olvasnék alkalomadtán. Nem volt könnyű  választás, mert egy két könyv még erre a listára kívánkozik, de végül mégsem fértek föl, viszont említést érdemelnek. Először ezekről ejtenék pár szót. Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája és Felkai Ádám: Para körút című könyve a humorával emelkedett ki nálam. Erika Johansen: Tear királynője a világépítésével varázsolt el, Amy Harmon Arcalan szerelemje, pedig azzal, ahogy bemutatta a szerelmet. De említhetném még Marie-Aude Murail könyveit is, amik mind egy-egy üde színfolt volt, de ide kívánkozik Rachel Hawkins Hex Hallja is. Hogy még sem ezek kerültek a listámra, az azt mutatja, mennyire erős volt nálam ebben az évben a mezőny. Át is térnék a top 10-re kezdve a tizedikkel.

Book a Sloth Club decemberi doboz - megkésett dobozbontás

A kései bejegyzésnek az oka, hogy a decemberi dobozom kézhezvétele nem volt éppen zökkenőmentes egy postai malőr miatt, ami kissé elszomorított, mert mire december 20-án megérkezett a dobozom, addigra akaratlanul is többen elspoilerezték a tartalmát. Ennek ellenére mikor a kezembe került, ugyanolyan izgatott lettem, mintha időben megkaptam volna. Ez nagyrészt köszönhető a BASC csapat segítőkész hozzáállásának, amivel kezelték a postai problémát, másrészt szeretek ajándékot bontani, így ez is nagy élmény volt számomra.

Mielőtt rátérnék a részletekre, kiemelném a csomagolást, leginkább a külsőt. A képen nem látszik, de

maga a doboz benne volt egy nagyméretű puffos borítékban, ami védte a dobozt. Ezt a csomagolási formát mindenképp tartsa meg a csapat, mert ennek volt köszönhető, hogy az ide-oda hurcolt doboz külsején a sok ide-oda szállítás ellenére is csak minimális sérülések voltak, és különösen az, hogy a belseje teljesen épen maradt.
Szót ejtenék a belső csomagolásról is. Belül a dobozban lévő könyveket beletették a vászontáskába, ami újabb védelmet nyújtott illetve a többi ajándék pedig szép zöld papírba volt csomagolva, ami számomra jól szimbolizálta az ünnepet, bár lehetett volna sötétebb színű. De ez már csak szubjektív meglátás, mert a lényegen, a gondos, alapos csomagoláson, amiből nálam ötösre vizsgázott a BASC, nem változtat.

Top 5 Wednesday #16 - 2018-as kívánságlista

Csatlakoztam a Top 5 Wednesdayhez, amit Gorkie blogján, az Olvasókörúton fedeztem fel, és nagyon megtetszett a koncepció, így én is belevágtam. 

Ez a rovat hetente jelenik meg és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot meg tudjátok nézni IDE kattintva. 

A heti téma: 2018-as kívánságlista. Ebben a bejegyzésben arról fogok írni, hogy milyen témát, zsánert/alzsánert, jellemzőt, karaktert szeretnék látni a jövőre.

Boldog Új Évet mindenkinek!

Tim Burton: Karácsonyi lidércnyomás

Sokan szeretik a filmváltozatát a Karácsonyi lidércnyomásnak, és gondolom, emiatt sokan szeretik ezt a könyvet is. Nem láttam még a filmet, így ezt a könyvet sem tudom kötni semmihez, de felkeltette az érdeklődésemet annyira, hogy egy Blacl Friday-es akcióban megvegyem, mert azt a pénzt megérte, bár azt nem értem, hogy eredeti áron, hogy kerülhet ez annyiba, amennyibe, mert negyedóra-húsz perc alatt elolvastam. Itt is ár-érték arány problémám van, mint a Blacksad első kötete esetében is volt, azzal a különbséggel, hogy itt a verses forma miatt kötöttebbek a történet kibontásénak lehetőségei, és ezt Tim Burton jól meg is oldotta, de mint fentebb írtam ez kevés ahhoz, hogy számomra maradandó legyen. Nem mondom, hogy nem szerettem a történetet, mert akkor nem mondanék igazat, voltak elemei, amik tetszettek, de pár jó rímnél több kell ahhoz, hogy “megdobja a pulzusomat”. Írom ezt úgy, hogy a Rímbörtönt olvastam, és az nagyon tetszett. Bár abban több történet is van, meg véltem benne némi mondanivalót is felfedezni, ami itt nem nagyon volt. Aranyosnak aranyos volt, de semmi több.

Top 5 wednesday #15 - 2017-es kedvenceim

Csatlakoztam a Top 5 Wednesdayhez, amit Gorkie blogján, az Olvasókörúton fedeztem fel, és nagyon megtetszett a koncepció, így én is belevágtam. 

Ez a rovat hetente jelenik meg és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot meg tudjátok nézni IDE kattintva. 

A heti téma: 2017 TOP 5 könyve. Ezen módosítottam, mert a TOP 10 2017-ben olvasott könyvemmel jövő héten jövök. Ebben a bejegyzésben a legjeimet szedtem össze. Kedvenc könyv, kedvenc könyvsorozat, kedvenc képregény, kedvenc debütáló könyv(ek), kedvenc antológia/novelláskötet.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Neil Gaiman: Északi mitológia

Gaiman nevével először a Sandman képregények kapcsán találkoztam, és már ott megmutatkozott az, hogy jó mesélő, valamint az, hogy jól állnak neki a gúnyolódó, okos karakterek. Ott a Halál, itt Loki. Már régen érlelődött, hogy képregényen kívül mást is olvassak a szerzőtől, és végül az Északi mitológiára esett a választásom, ami kitűnő választás volt kezdésnek.

Mondhatni a legjobb “kapudrog” volt Gaiman hosszabb történeteihez, amit csak választhattam. Ismert mitológiai történeteket dolgozott fel, gyúrt egységgé a saját stílusában. És abban mutatkozik meg az író igazi erőssége, hogy egy ismert történetet is a saját képére tudott formálni. Nem csak a skandináv mitológia agyonrágott eseményei tűntek elő a sorok közül, hanem Gaiman saját, egyedi felfogása, az, ahogyan ő maga látja ezeket a mitológiai eseményeket, alakokat. Nem könnyű dolog úgy írni ismert dolgokról, hogy ne csak az legyen érdekes, hanem a mögötte lévő ember, az alkotó is. Az Északi mitológia esetében szerintem ez sikerült.

On Sai: Scar

Kétszer kezdtem neki a könyvnek, mert az eleje valahogy sehogyan sem akart csúszni. Olyan lassan olvastam, ahogy szerintem még egy könyvet sem eddig, aztán volt egy pont, ahol ez egy csapásra megváltozott. Pontosan tudom hol történt, a 157. oldalon. Az ott induló jelenetsor Scar és Chester között olyan jól van megkomponálva, hogy onnantól kezdve nem tudtam letenni. Nem tudom megmagyarázni, mi bajom pontosan az első majd’ 160 oldallal (talán leginkább Artúr és ami körülötte zajlott, kivéve Márk), de itt olyan éles volt számomra a minőségi váltás pozitív irányba, hogy leírhatatlan. Onnantól kezdve sokkal összeszedettebb a történet. Olyan érzésem volt, mintha a szerző onnantól barangolt volna biztonsággal a saját világában, és ott mutatkozott meg először igazán az egyedi, fanyar humor is, ami illett a könyv hangulatához, a karakterekhez.

A világból az egyik, ami megfogott a különböző entitások (mentálok, Isten, Gonosz) megjelenítése, főleg Istené, aki Scaron keresztül már-már testközelbe került. Olyan közel, hogy olvasás közben nem egyszer éreztem azt, hogy Isten mintha bennem élne. Ez azért nagy szó, mert nem vagyok gyakorló hívő, és Istent sem érzem különösebben közel magamhoz, de ennek a könyvnek valahogy mégis sikerült minket közelíteni. Ugyanígy Scaron keresztül a mentálok is közel kerültek hozzám, főleg Don által, de leginkább a kettőjük közötti kötelék által, ami szintén szépen, megalapozottan volt ábrázolva.

A világ és a karakterek végig jól átgondoltak. Egyedül Artúr szála volt, ami számomra nem volt annyira érdekes, de dramaturgiailag szükséges, így ez már csak szőrszálhasogatás. Ennek ellenére vagy inkább ezzel együtt is egy sodró, jó ötleteke felvonultató, karakterközpontú, egyedi sci-fit kapunk.

Berek Edit: Pokoltúra

Sokat gondolkoztam ezen a könyvön, mert nagyon feldühített, és nem akartam méregből értékelést írni, mert az sose jó. Azonban így több nap elteltével sem látom jobbnak a könyvet, nem találtam utólagos értelmet, tanulságot, ami megszépíti. Dühöt sem azért váltott ki belőlem, amiért jogosan kiválthatott volna, hanem mert klisés, sztereotíp, méghozzá szélsőségesen az. Írástechnikailag vannak benne jó megoldások ( pl.: az első és a záró jelenet kerete), de a történetvezetés miatt sok helyen szétesik az egész, illetve unalmas, de ami a legélvezhetetlenebbé teszi, az az, hogy tömény. 230 oldalban túl sokat akar meríteni, túl sok témát hoz fel, amikhez a kifejtés mélysége és a terjedelem kevés.

A másik a karakterek: míg a női karakterek jól sikerültek, addig a férfiak, főleg az apa karaktere, hát… nagyon nem. Egy hisztérikának megírt női karakter megirigyelhetné a jellemét, és ez sajnos nem pozitívum. Ebben a karakterben semmi férfiasság nincs, annak ellenére, hogy annak van megírva. Másrészt nagyon sarkítottan ő a rossz, szinte egy jó tulajdonságot nem említ meg a karakterről a szerző, ami teljesen hiteltelenné teszi, sőt, együgyű, ami egy vezető pozícióban lévő embernél elképzelhetetlen. Bár itt felmerül, hogy csak az érzelmi intelligenciája alacsony, csakhogy ennek a karakternek ez szinte zéró volt, ami már megint hiteltelen egy vezető pozícióban lévő embernél. Meg különösebben intelligensnek se mondanám az olvasottak alapján. A karakterek közül még úgy a kamaszlány, aki hitelesen volt ábrázolva, akin látszott, hogy van mélysége.

Be kell, valljam, a fülszöveg alapján egy korrekt haldoklás történetre számítottam, de egy elég nagy káosz kerekedett belőle, amit sajnálok.

Top 5 Wednesday #14

 Csatlakoztam a Top 5 Wednesdayhez, amit Gorkie blogján, az Olvasókörúton fedeztem fel, és nagyon megtetszett a koncepció, így én is belevágtam. 

Ez a rovat hetente jelenik meg és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot meg tudjátok nézni IDE kattintva. 

A heti téma: Karakterek a rosszak listán. Avagy karakterek, akiket nem szeretek.

Top 5 Wednesday #12 és #13

Csatlakoztam a Top 5 Wednesdayhez, amit Gorkie blogján, az Olvasókörúton fedeztem fel, és nagyon megtetszett a koncepció, így én is belevágtam. 

Ez a rovat hetente jelenik meg és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot meg tudjátok nézni IDE kattintva. 

Van egy kis elmaradásom, de ha már szabadságon vagyok, még a következő téma előtt pótlom.

A nov. 30-dikai téma: Írók, akikhez hasonlóan szeretnék írni volt. A múlt heti (dec. 6.) pedig Könyves dolgok, amiktől Grinch-é változom, vagyis olyan dolgok, amik idegesítenek könyvekben, könyvekkel kapcsolatban.