Befejeztem a Hősök vagyunk, avagy olvasási maraton!-ra olvasott harmadik könyvet, a Para körutat.
Egy kaotikus éjszaka néhol betoldott humoros burleszkbe hajló akció jelenetekkel, amiken szénné röhögtem magam, és természetesen a kellő helyeken kellő mennyiségben folyt a vér. *vigyorog*
Az eddigi oldalszám mérleg 806 oldal, ami a becsült 1200-nak körülbelül kétharmada. Azt hiszem, jól állok így majdnem hat nap után.
Eddig olvastam romantikust, sci-fit, krimi/thrillert és most negyedikként jön egy könyv a kedvenc francia írónőmtől, a Lakótárs kerestetik!.
Fülszöveg:
Az érettségi előtt álló Kléber és bátyja, Barnabé, akit mindenki csak
Sutyinak hív, egy párizsi albérletbe költözik, ahol már négy másik
fiatal is lakik. Míg Kléber a gimiben gályázik, és azon agyal, hogy
tudna becsajozni, Sutyi Playmobil figurákkal játszik, meg Pupák úrral, a
plüssnyulával, aki vigasza és elszakíthatatlan társa jóban-rosszban.
Sutyi huszonkét éves, de értelmi fogyatékosként örökké kisgyerek marad.
Kléber sosem tudja úgy magára hagyni, hogy ne csinálna valami galibát.
Az elmegyógyintézetbe semmiképpen nem akarja visszadugni, de vajon
elbírja-e a szülői felelősség rá nehezedő terhét? Marad-e ideje és
energiája a saját életére? Az együtt lakó fiatalok mindennapjai és ezzel
együtt gondolkodásmódja apránként gyökeresen megváltozik Sutyi
hatására. A bonyolult és álságos „nagyok" problémáira ez az egyszerű,
hazugságra képtelen gyermek hoz mindannyiszor megoldást. Hol komikus,
hol könnyes fordulatokban bővelkedő regény a másságról, az elfogadásról
és a feltétlen szeretetről.
