Megváltásra várva

Megváltásra várva

Lehajolt, hogy bekösse a cipőfűzőjét, ami a sötét buszmegállóban óvatlanságnak számított, de a mozdulatban megállította egy térdig hanyagul befűzött bakancs, mely elárnyékolta előle a lámpafényt.

Megállt a mozdulatban, felpillantott. Először egy jobb napokat is látott kopott, néhol szakadt bőrkabát került a szem elé, majd tekintete feljebb haladt, és a gyér fényben kirajzolódott egy sebhellyel átszelt arc. A csukja félig takarta az arcot, de még a fényviszonyok ellenére is kivilágított a sápadtsága, a nyúzott fáradtság.

Az állán megcsillant valami, majd aláhullott. Az élettelen szemekből ömlöttek a könnyek. A lány felé nyújtott kezében egy meggyűrt cigaretta remegett, mely a megváltás lángjára várt.

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Négy fal közé zárva

Négy fal közé zárva

Fertőtlenítő szagú szoba, fehérre meszelt falak vették körül. A kisfiú pedig csak kuporgott az ágyon, órák óta egy helyben ült, és csak nézett maga elé.

Néha-néha bejött hozzá egy nővér, és megpróbálta felvidítani. Játékra hívta, de a kicsi nem reagált, már semmi nem érdekelte. Egy dolgot akart, kimenni, addig futni, míg bírja erővel, játszani a homokban, sivalkodni, míg a társai vízi pisztollyal locsolják.

De nem lehetett, a betegsége miatt négy fal között kellett maradnia. Hirtelen mozdult meg a zsibbadtságból. Mozdulatai nem egy fiatal léleké voltak, hanem egy megfáradt öregemberéi, ahogy a széket nehézkesen az ablakhoz tolta, áttaposva a félredobott játékokon.

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Papírgyűjtés

Papírgyűjtés

Az iskolaudvart újság és könyvhalmok borítják. A diákok szorgos hangyaként hordják a faluból innen-onnan összegyűjtött régi lomokat.

Csak ketten vannak, akiket ez az egész nem érdekel, és a zsivaj bántja a fülüket. Nagy egyetértésben ülnek egymás mellett egy-egy újsághalmon és válogatják a könyveket.

− Miért dobják ki az emberek a könyveket? – kérdezi Luca értetlenül.

− Mert nem kell nekik, és inkább beadják a közösbe, hogy újrahasznosítsák őket – válaszolja Ildikó néni, de Luca nem figyel rá, mert megakad a szeme egy újabb könyvön, amit az ölébe halmozott kupac tetejére tesz, a „Meglepetések enciklopédiája”* áll a borítón. A kislány mohón lapozza fel.

*Szuhay-Havas Ervin: Meglepetések enciklopédiája – Képtelen kérdések, különös válaszok című könyvét kb. 12 éves koromban valóban egy papírgyűjtésen találtam. Ez ihlette ezt az apróságot.

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Sírnak a könyvek

Sírnak a könyvek

A tér megtelik emberekkel, akik könyveket hoznak és pakolnak halomba a katonák utasításai szerint. Mágiát építenek, mintha tábortűzhöz készülődnének. Csakhogy ez a rakás különleges, papírból épül. A tudás lapjaiból, melyet a csorda eldobni készül.

Lassan elfogy a kezekből a rakomány, egy vezényszóra mind hátralép. Megbabonázva nézik a rakást, csodálják, egyesek talán titkon siratják az elvesző szavakat, de kimutatni nem merik. Egyhangú arcok, tekintetek figyelik, ahogy az egyik egyenruhás a kupac széléhez lép és elővesz egy öngyújtót.

Megroppan az első borító és feljajdul alatta a többi. A könyvek betűkönnyeket hullatva válnak hamuvá, miközben kezek lendülnek az magasba, hogy éltessék az eszmét.

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Paranoia

Paranoia

Eva életében az anyja halála óta minden megváltozott. Azóta nem járhat iskolába, nem érintkezhet senkivel. Az apja is most csak lézeng a farmon, és ami a legijesztőbb puskát tart az ágya fölött. Megfogadta, hogy ha már a feleségét nem tudta, a lányát meg fogja védeni.

Eva minden este az anyja elvesztéséről álmodik. A vérről, ami a lövések nyomán színezte be az anyja ruháját. A támadók vérszomjas arcárról, ahogy felé lépnek, de őt már nem tudják elkapni, mert megérkezett az apja.

Sírva riad fel, és bemegy atyjához vigasztalásért. Szólongatja messziről. A következő pillanatban a férfi lő, és éppen csak elvéti. Éppen…

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Ládikó

Ládikó

Azt mondják, a tükör eltorzítja az igazságot, a napfény pedig megtisztítja a lelket.

Emma nem értett egyet ezzel az állítással; az a fránya üvegdarab nagyon is megmutatta az árulkodó karikákat a szeme körül, a könnycsíkok nyomait, melyek éjszakai sírástól maradtak arcán. Az arany sugarak pedig nem, hogy javítottak volna, inkább rontottak a helyzeten. A reggel nem hozott enyhülést, csak a gyászt mélyítette el. Minden nap így kezdődött, mióta férje eltávozott. Lassan, teli szenvedéssel.

A nő ujjai egy faragott fadobozon simítottak végig, aztán görcsösen megragadták és a mellkasához szorították. Ez volt minden, ami szeretett kedveséből maradt. A bánat és a hamu.

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!