Dr. Seusstól eddig két mesét, az A Grincset (ITT olvashatjátok a véleményem róla) és a Kalapos Macska visszatért (amiről ITT írtam) olvastam eddig. E két mese után eléggé vegyes érzések fűznek a szerző munkásságához, mert A Grincs a hirtelen lezárása miatt hagyott bennem némi hiányérzetet, viszont a Kalapos macska visszatér játékossága jó néhány vidám percet szerzett. Egészen mostanáig nem tudtam, hogy a Kalapos Macska is megvan, amíg a fiam oda nem hozta, hogy olvassuk el. Nagyon megörültem neki, mert régóta kíváncsi voltam a Kalapos Macska visszatér előzményére.
A magyar változatot ismét Szabó T. Anna tolmácsolásában olvashatjuk, a szövegei újfent ötletesek és viccesek, gördülékenyen olvashatók. Rímei remekbeszabottak, dallamossá, játékossá változtatja a szöveget, amit így öröm olvasni.
Az illusztrációk – kék, piros, fekete, fehér – színvilága tökéletesen illeszkedik a történet hangulatához. Kiváló kísérői a mesének, egyben jól egészítik ki a leírtakat. Már Dr. Seuss előző könyveiben is nagyon megtetszett ez a rajzstílus, így a képi világ ismerősként köszöntött, és még jobban megszerettem.
A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!
Mikor felbukkan a kicsit sem kancsal és kacska Kalapos Macska, Sári és a bátyja pillanatok alatt hatalmas felfordulás közepén találja magát, a mindent letaroló Izékkel. De mi lesz, ha anya hazaér?!
A Kalapos Macska Dr. Seuss legismertebb műve, és nem véletlenül. Az 1950-es években egy tanulmány arról írt, hogy az amerikai gyerekek nem olvasnak, ennek okát az unalmas gyerekkönyvekben jelölték meg. Ennek hatására a kiadója azzal bízta meg az addig felnőtt képregényeket publikáló szerzőt, hogy készítsen olyan izgalmas, gyerekeknek szóló könyvet, amivel a kezdő olvasók is könnyen boldogulnak. Így született meg a Kalapos Macska, aki egy bohókás, életvidám figura, aki mindig kapható egy kis játékra.
Ebben a történetben Sári és bátyja unalmas napját próbálja feldobni egy kis mókával. Mivel a gyerekek unatkoznak odabent, kifelé vágyakoznak, de esős időben hiába, így hát azt kívánják, bár csak jönne hozzájuk valaki, hogy játsszon velük. Erre toppan be a Kalapos Macska, aki trükkjeivel szórakoztatja a két gyereket, miközben jó nagy rendetlenséget csinál.
Mindez játékos stílusban, ritmusos szövegekkel és játszi könnyedséggel előadva, amit a fordítás is jól lekövet. Szabó T. Anna temérdek szójátékot csempészett a szövegbe, amiből ez a két sor egy igazi gyöngyszem:
„– Azt a csütörtökit!
Mit ücsörögtök itt?”
Nemcsak rímel, hanem szinte dalol, ahogy a „csütörtökit” és „ücsörögtök itt” összecseng, márpedig ez a dallamosság az egész mesére jellemző, akárcsak a pergő ritmus, ami gördülékennyé teszi az olvasást.
Érdekes, hogy az A Grincshez hasonlóan itt is megjelenik a magány témája. Csak míg a másikban a címszereplő, addig itt a gyerekek szemszögéből mutatkozik meg, habár a történet végén egy leheletnyit a macska oldaláról is megvillan. Mert akárhogy is, játszani együtt jó, egyedül unalmas, és végül is ezt ábrázolja ez a kötet verses mesébe ágyazva a mondanivalóját.
És ha már mondanivalóról írtam, akkor van még egy, ami a hangsúlyosabb a fentinél:
„Én ha játszom, végül
mindig elpakolok!
Jó trükk! Megmutatom!
Nem olyan nagy dolog!”
Mondta a visszatérő Kalapos macska és elkezdett összepakolni. Ennek pedig egyszerű üzenete van a gyerekek felé: lehet játszani, de utána el kell pakolnunk magunk után. Mindezt szintén finoman csempészi bele a bohókás szövegbe, de a gyerekek számára pont így jön át legjobban a lényeg. Nem szájbarágós, nem didaktikus, de mégis ad valamit a játékon kívül.
Mégis volt valami, ami nálam rontott egy kicsit az összképen: az anya ábrázolása, és amit egy szülőről sugall a történet. Elismerem, egy gyerek tarthat az anyjától, hogy mi lesz, ha meglátja a felfordulást, ezt még egészségesnek érzem. De itt mintha rettegtek volna a gyerekek az anyjuktól, ami kissé rossz színben tünteti fel a szülőt. Ezt lehetett volna még finomítani.
Összességében a Kalapos Macska Dr. Seuss méltán legismertebb műve. Magával ragadó, játékos nyelvezettel íródott verses mese, amit Szabó T. Anna révén remek fordításban olvashatunk. A rímek tökéletesek, a szöveg gördülékeny, egyedi stílusú illusztrációk kísérik, amik jól kiegészítik a mese szövegét. Egyedül a szülőábrázolást tartom egy kicsit elhibázottnak, azon lehetett volna még kicsit csiszolni.
A Kalapos Macskát mindenkinek ajánlom, kortól függetlenül, mert kiváló szórakozás, emellett játszi könnyedséggel tanít, miközben felhőtlen kikapcsolódást nyújt.
Értékelés: 4,5
----
Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése