Dr. Seusstól eddig két mesét, az A Grincset (ITT olvashatjátok a véleményem róla) és a Kalapos Macska visszatért (amiről ITT írtam) olvastam eddig. E két mese után eléggé vegyes érzések fűznek a szerző munkásságához, mert A Grincs a hirtelen lezárása miatt hagyott bennem némi hiányérzetet, viszont a Kalapos macska visszatér játékossága jó néhány vidám percet szerzett. Egészen mostanáig nem tudtam, hogy a Kalapos Macska is megvan, amíg a fiam oda nem hozta, hogy olvassuk el. Nagyon megörültem neki, mert régóta kíváncsi voltam a Kalapos Macska visszatér előzményére.
A magyar változatot ismét Szabó T. Anna tolmácsolásában olvashatjuk, a szövegei újfent ötletesek és viccesek, gördülékenyen olvashatók. Rímei remekbeszabottak, dallamossá, játékossá változtatja a szöveget, amit így öröm olvasni.
Az illusztrációk – kék, piros, fekete, fehér – színvilága tökéletesen illeszkedik a történet hangulatához. Kiváló kísérői a mesének, egyben jól egészítik ki a leírtakat. Már Dr. Seuss előző könyveiben is nagyon megtetszett ez a rajzstílus, így a képi világ ismerősként köszöntött, és még jobban megszerettem.
A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!
