 |
| Kép forrása: Merítés-díj |
Molyon jelenleg fut egy játék, aminek keretén belül az évtized, magyar gyerekkönyvét keresik, és erre lehet könyveket jelölni. A kezdeményezés a Merítés-díj (Molyos éves díj) zsűrijének ötlete alapján indult el. Ahogy a felhívás oldalán a szervezők írják: „A Merítés-díj évtized könyve kezdeményezésén felbuzdulva, most a gyermek kategória zsűritagjain és a gyermekkönyvek olvasóin a sor, hogy összeállítsák saját listájukat. Mielőtt belevágnánk a 2020-as könyvek idei értékelésébe és díjazásába, arra gondoltunk fussuk át a 2010–2019 közötti élményeinket és válasszuk meg az évtized gyermekkönyvét is.”
A felhívás további részletei ITT olvashatók.
Mivel nagyon szívemen viselem a gyerekkönyves témát, főleg a magyar szerzők mesekönyveit, ezért mindenképpen szerettem volna megosztani veletek a saját 10-es listámat.
Nem is szaporítanám továnn a szót, jöjjenek a kedvenceim az elmúlt évtizedből.
1. Bodor Attila: A tél menyasszonya (2018)
Az szerző nevét az első könyve, A ló, aki édességet tüsszentett kapcsán rögtön megjegyeztem, és érdeklődve vártam, milyen történeteket hoz még el nekünk. Az első meséje különlegességével és választékos nyelvezetével nyert meg magának. Már akkor feltűnt, hogy gyönyörűen ír, ami A tél menyasszonyánál még inkább elmondható. Még kiforrottabb a stílusa, jobb lett a történetvezetés, letisztultabb az ív. Ezáltal Zelka története még élvezetesebbé vált számomra, jobban át tudtam élni a mesét. A történetet itt is Szimonidesz Hajnalka illusztrációi teszik még élőbbé, amik miatt különösen öröm lapozgatni ezt a gyönyörű mesekönyvet.
A teljes értékelésem a könyvről ITT olvasható.
2. Lovranits Júlia Villő: Bajban az öreg tölgy (2019)
A Bajban az öreg tölgy a szerző eddigi legjobb műve. Olvasás közben végig érezhető Júlia természet iránti odaadó szeretete, amit a gyerekeknek is át szeretne adni. Csak úgy sugárzik a szövegből, így a szándék célt ér. Sőt, nem csak a gyerekek élvezhetik, és lesz számukra tanulságos a mese, hanem a felnőttek számára is értéket közvetít a nagymama pozitív, laza hozzáállásával, amit az unokája felé tanúsít. Emellett a természet szépségeire is rámutat, ami minden korosztály számára univerzális.
A kötetet természetszerető vagy azzal éppen ismerkedő gyerekeknek és szüleiknek, nagyszüleiknek ajánlom, mert gyerekeknek is befogatható formában közöl ismereteket a környezetről, emellett fontos tanulsággal is szolgál.
A teljes értékelésem a könyvről ITT olvasható.
3. Tóth Eszter: Pöttöm Pötty és az Ízek Birodalma (2019)
Nagy elvárásokkal vettem kezembe a kötetet, amiknek szinte maradéktalanul megfelelt. Ezt többek közt letisztult, a megcélzott korosztályhoz tökéletesen illő írásmódjával éri el, miközben kalandok közepette játszva tanít. Az élményhez sokat hozzátesznek Imelda Green illusztrációi, amik egyedi ízt adnak ehhez az egyedi hangulatú könyvhöz. Tökéletesen passzolnak az írásmódhoz. A képek fontos momentumokat ragadnak meg, ezért jól kiegészítik a szöveget. Aranyosak, színesek, jó nézegetni őket.
Olvasás közben érződik a történeten, hogy nagy élvezettel írta a szerzője. Emellett nagy gondossággal is, ami az írásmódban, a történetvezetésben és az ismeretek átadásában is megnyilvánul. A korosztályhoz nagyon illő módon több benne az ismétlődő, egymáshoz hasonló jelenet, elsősorban a főhős elé gördített akadályok a megoldandó feladatok dolgában. Felnőttként ezek a momentumok először kicsit zavartak, de jobban belegondolva a célközönségnek tetszeni fog ez a fajta ismétlődés, mert biztos pontot nyújt nekik, és végig fenntartja a figyelmet.
Az már jobban zavart, hogy eleinte a különböző országok tápanyagfelelősei alternatívát kínálnak Pöttynek, hogy milyen egészséges finomságokat lehet készíteni például lisztből vagy zöldségekből, de a történet előrehaladtával ezek elmaradtak, mintha sietett volna a szerző, vagy szorította volna a karakterszám. Főleg a zsiradékoknál és a húsoknál hiányoltam ezeket az alternatívákat. Ennek ellenére a történet teljes ívet fut be, gördülékeny, a fogalmazás a gyerekek nyelvezetéhez igazított, és az ő szintjükre leegyszerűsített az ismeretátadás. Ez utóbbit nagy bravúrnak tartom, mert a tápanyagok nem könnyű téma, így gyerekbaráttá tenni sem az. Főleg úgy, hogy egy 4-7 éves gyereknél még nincs meg a biológiai háttértudás. Ezért jó ez a könyv, mert ennek ellenére is képes a gyerekek számára is érthető formában átadni az ismereteket.
A teljes értékelésem a könyvről ITT olvasható.
4. Varró Dániel: A szomjas troll (2018)
Már a fülszöveg és a cím is sokat sejtető. A szomjas troll a skandináv és kelta mitológia világába és lényei közé kalauzolja el olvasóját, zömében játékosan rímelő verses, kisebb részt prózai formában. A versek ötletesek, dallamosak, a szerző kreatívan valósítja meg az ötleteit ebben a formátumban, viszont a ráerőszakolt rímfaragás miatt néhol nem stimmel a ragozás, és más nyelvtani hibák is előfordulnak. A címadó mesénél, A szomjas trollnál ez még elnézhető, mert meg is jegyzi a szerző, hogy Kalle nem tud helyesen ragozni, de a többinél értetlenül álltam a jelenség felett. Varró Dániel ugyanis tud írni, nagyon is, vannak zseniális szófordulatai, ezért nem értettem, hogyan csúszhattak be ilyen hibák. Bár van egy olyan érzésem, hogy szándékos volt, de akkor is nagyon zavaró tudott lenni, főleg egy ilyen igényesen összeállított könyvnél. Az is látszott, hogy a szerző inkább a versírásban van otthon, mert A kis hablegény a többi történetnél gyengébbre sikerült. Szép próbálkozás a paródiára, de inkább cuki volt, mint vicces, és ezért kevés. A másik három történet azonban a hibáik ellenétre annyira felhúzza a kötetet, hogy összességében jóra tudom értékelni.
Műfaját tekintve az első két mese verses elbeszélés, a harmadik prózai alkotás, a negyedik pedig a Kaland-Játék-Kockázat szerepjáték könyvekhez hasonlít, de ehhez nem kell dobókocka, az olvasó választhat, merre megy tovább a zárójelben lévő számok alapján. A első három történet körülbelül a könyv egyharmadát teszi ki, a negyedik pedig a többit. Mikor először belelapoztam, furcsállottam, de mikor elolvastam A leprikónok átkát, minden kétségem elszállt, mert ez a legzseniálisabb a négy történet közül. Kreatív, és edzi az emlékezetet, kicsiknek és nagyoknak egyaránt jó szórakozás nyújthat a kaland, a kellékek összegyűjtése.
A szöveg után az illusztrációkról is ejtenék pár szót. Maros Krisztina rajzai nagyon igényesek, kidolgozottak. Szép, élénk színekkel dolgozik, ötletes a különböző mesealakok megrajzolása, egyedi az ábrázolás- és látásmód, ami sokszínű fantáziára és a szöveggel való összhangra utal. Szinte együtt élnek a képek Varró Dániel írásaival.
A szomjas troll egy minden szempontból igényes mesekönyv, amin csak néhány gyengébb szövegi megoldás ront egy kicsit, de szerencsére nem annyit, hogy ez érdemben befolyásolja az összhatást. Változatos hosszúságú és hangvételű mesék alkotják, amik közül kiemelkedik a szerepjátéknak is beillő A leprikónok átka, főleg a szövevényes, izgalmas története és a kreatív ötletei miatt.
A teljes értékelésem a könyvről ITT olvasható.
5. Deme László: Zsófi és a zoknivadász (2016)
Az író ebben a könyvében a mindennapokban is létező jelenségről ír – rendetlenül széthagyott ruhákról, de legfőképpen a zoknikról, amiket a gyerekek és felnőttek szanaszét hagynak –, aztán csavar egyet a dolgon azáltal, hogy belecsempészi a gyermeki fantázia mesébe illő világát. Tetszett ez a mese a mesében formula, mert ez amolyan valóságkeretet is adott a szövegnek, így olvasás közben olyan érzésem volt, hogy ebben a világban bármi megtörténhet, viszont közben azért tapinthatóan szilárd talajon is állt, és nem szakadt el teljesen a realitástól. Legfőképpen ez tetszett benne.
Az illusztrációk viszont kissé kizökkentettek. Ráduly Csaba képeivel először a Lívió és a fehér sárkány című mesekönyvben találkoztam, és ahhoz a könyvhöz nagyon nem illettek, viszont ennél a könyvnél nem volt ilyen gond. A borító gyönyörű, a belső képek aranyosak, szépek. Itt a szöveghez képest azonban elcsúszik az ábrázolás, mert a grafikus sok esetben eltér a szövegben leírtaktól, ami nem túl szerencsés, mert végig éreztem, hogy valami nem stimmel, ezért nem egyszer kibillentett.
A teljes értékelésem a könyvről ITT olvasható.
6. Lovranits Júlia Villő: A tündérkapu titka (2017)
Eddig két könyvet olvastam a szerzőtől, a Lea és a viharbanyákat és a Macskakőt. Mindkettő más-más korosztályt szólított meg, előbbi a kiskamaszokat, utóbbi a felnőtteket, és másért szerethető. A tündérkapu titka ismét egy újabb korosztálynak, a kisiskolásoknak íródott. A szerző pozitív életszemlélete és játékos, könnyed stílusa átviláglik a sorokon, miközben egy vidám, varázslatos történet tárul elénk, mely kalandok során át vezeti el a szereplőit a végcéljukhoz, miközben fontos tanulsággal is szolgál. Emellett fontos szerepet kap benne a barátság, kedvesség és a bizalom, és még sok más pozitív tulajdonság, melyek meghatározzák ezt a tündéri mesét, miközben arról is számot ad, hogy hová is vezethet a gonoszság. Teszi ezt a szerző úgy, hogy nagyon szerethető karaktereket alkot, akik élővé teszik az általa kitalált fantázia világot. A kaland közben az is kiderül, hogy mindig a látszat mögött van a lényeg. Ezt az illusztrációk is alátámasztják, melyek sokat tesznek hozzá a történethez. Szimonidesz Hajnalkát ismét csak dicsérni tudom, mert már sokadik alkalommal alkotott gyönyörű, szemet gyönyörködtető képeket, melyeket öröm nézegetni.
A teljes értékelésem a könyvről ITT olvasható.
7. Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett (2015)
Ahogy a fülszöveg kezdi: ”Matyi nem mindennapi ló.” Valami hasonlóra gondoltam először a könyv kapcsán, mikor megláttam a címét. Ez egy nem mindennapi könyv lesz, jutott eszembe, és a sejtésem beigazolódott. Bodor Attila egy egyedi ötletre, ötletből alkotta meg mesevilágát, és jó érzékkel ezt az ötletet adta címnek is, ami rögtön felkelti a figyelmet a könyv iránt. Matyi története hol viszontagságos, hol vidám, hol pedig hihetetlen kalandokon vezet keresztül, míg nem a végén minden újra a helyére kerül. Bodor Attila meséje tele van szeretettel, törődéssel, kalanddal. Mindehhez itt is kiváló kiegészítést nyújtanak Szimonidesz Kovács hajnalka rajzai, amiket már a Minka és a felhőfoltozókban is megcsodáltam. Ezt a könyvet is öröm volt lapozni olvasás közben. Sokat tesznek hozzá a történet hangulatához illő illusztrációk.
A teljes értékelésem a könyvről ITT olvasható.
8. Novák Vica: Minka és a betűvetők (2018)
Már az első kötet is gyerekkori emlékeket idézett fel bennem, és ezt a folytatás csak fokozta. Anno én is nehezen és lassan tanultam meg olvasni, mint Minka, és én sem találtam a helyemet az iskolában, ezért ennek a résznek az alapszituációja sokkal jobban megérintett, mint az első részé. Ebből adódik, hogy ez a kötet sokkal jobban tetszett, mint az előző, jobban tudtam vele azonosulni. A szerző továbbra is szórakoztatóan és kreatívan tárja elénk a fantáziájában megálmodott történetet. Amelynek ismét egy bájos, szerethető mese az eredménye. Emellett gyakorlati haszna is van, mert motivációt nyújthat az olyan kisiskolásoknak, akiknek olvasási nehézségei vannak, hogy megszeressék az olvasást, mert Minka jó példa arra, hogy ha nehézségek árán is, de végül célt lehet érni. Ennél a kötetnél szintén kiemelném az illusztrációkat, mert Szimonidesz Hajnalka képei ismét nagyban hozzájárultak a kellemes, szemet gyönyörködtető összhatáshoz, mert egyszerűen jó ránézni a könyvre. Sőt, ennél a kötetnél a színek még élénkebbek és intenzívebbek, még jobban vonzzák a szemet, ami figyelemfelkeltésnek sem utolsó. A szöveg és az illusztrációk összhangja által pedig ismét egy bájos, szerethető mesét kapunk, amit kicsik és nagyok egyaránt élvezhetnek.
A teljes értékelésem a könyvről ITT olvasható.
9. Lovranits Júlia Villő: Lívió és a fehér sárkány (2018)
Nagyon szerettem Lovranits Júlia eddigi meséit, közülük is különösen a Macskakőt, így természetes, hogy Lívió és Gilice történetére is sort kerítettem, és alig várom, hogy a legújabb, idén megjelent könyvét is a kezemben tarthassam.
A Lívió és a fehér sárkány más, mint az eddigi könyvei, mert nem egy történetet mesél el, hanem mesék lazán kapcsolódó füzére állandó szereplőkkel. Ehhez mérten a szerző stílusa feszesebb, de ennek ellenére sem vesztette el játékosságát, pozitív életszemléletét. A vidámság is ugyanúgy áthatja a sorokat, mint az eddigi könyveinél. Viszont ez a kötet a többitől eltérően kísérletezőbb, ami leginkább a mesék keletkezéstörténetéből adódik. Az író egy volt osztálytársa kisfiának írta ezeket a meséket, amelyek hosszú üzenetváltások során formálódtak.
Számomra nagyon érdekes volt ez a kísérletezés, de érzésem szerint a keretek kissé visszafogták a szerzőt, és nem tudott annyira kibontakozni, nem jött át annyira az eddigi történeteiben megszokott saját egyedi hangja.
A teljes értékelésem a könyvről ITT olvasható.
10. Varga Bea: Segítség, támadnak a betűk! (2018)
Az írónak alapvetően jó ötletei vannak, és ez itt sincs másként. Az iskola neve (Alfabéta Mágustanoda) és a furcsa szabályok említése rögtön az elején bevonzza az olvasót, amit csak fokoz a kezdésből kipattanó bonyodalom. Mindezt humorral és játékos stílusban adja elő a főszereplő kisfiú szemszögéből. Azonban ez az erős kezdés a történet legnagyobb problémája is, mert a későbbiekben nem tudja tartani ezt a szintet. A fogalmazással a későbbiekben sincs semmi gond, sőt, vannak poénok és aranyos, megmosolyogtató jelenetek, de a történet közben ellaposodik, a végére már-már unalomba is fullad. Ehhez nagyban hozzájárult nálam a szemszögkarakter pimaszsága, ami majd’ nyolcvan oldalon keresztül egy idő után fárasztóvá válik, nem humorossá, pedig ez lenne az írói szándék.
A kötet alapszituációja nagyon megtetszett, főleg az, hogy hogyan lehet egy olyan hétköznapi és egyszerű dologból probléma, mint az írás. Érdekelt, mit hoz ki a szerző ebből az alaphelyzetből, merre kanyarítja a kalandot. Mert a kezdés alapján kalandra számítottam, de hamar kiderült, hogy a főszereplő, Kófic és a barátja, Lilla csetléséről-botlásáról és a történet előrehaladásához szükséges cselekedeteiről van csupán szó. Mivel az egész inkább volt komikus, mint kalandos, ám a végére már nem is tudtam nevetni.
László Maya most is zseniális illusztrációi ugyanakkor sokat javítottak az összképen. Mindig nagyon jól eltalálja az adott könyv stílusát, ami most sincs másként. A képei nagyon illenek a könyvhöz, jól kiegészítik a szöveget, amikből kiemelkednek a képregényszerű beírások.
A teljes értékelésem a könyvről ITT olvasható.
----
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése