2018. november 27., kedd

Sebastian Fitzek: A Terápia


Egyszer még régebben futottam bele a könyv fülszövegébe, és már akkor felkeltette az érdeklődésemet, de ez idáig nem került a kezembe. Nem régen egy csere folytán szert tettem egy saját példány, és nem is halogattam az olvasást. Mikor befejeztem ezt a könyvet a Közönséges bűnözők jutott eszembe, abból is a filmben többször elhangzó kérdés: Hol van Keyser Soze? Egy hasonló kaliberű kérdés hangzik el a regény utolsó oldalán, ami Fitzek művének tükrében legalább ugyanolyan meghatározó, mint a fentebb említett filmben elhangzó kérdés. Valahogy a könyv utóhatása, lecsapódása is olyan volt nálam, mint a Közönséges bűnözők esetében. Mindkettő a végére nyer értelmet, noha mindkettőben vannak árulkodó jelek, de az olvasó/néző csak az egész mű ismeretében rakja össze a darabokat, és csap a fejére, hogy: Jé, tényleg! Minden ott volt az ember orra előtt, mégis a végén csodálkozik rá az olvasó, hogy mi is a lényeg. Sőt, az epilógus még rá is dob egy csavart az egészre, amire végképp nem számítottam. Számomra egy végig élvezetes, feszültséggel teli, izgalmas olvasmány volt A terápia.



Az alapsztori szerint elrabolnak egy kislányt, amibe az apja szó szerint belebetegedik, és nem tud a történtekbe beletörődni. Nem túl bonyolult alapfelállás, de általában mindig egy egyszerű ötletből bontakozik ki valami feledhetetlen. Itt is ez a helyzet. Egy beteg elme szülte eseménysorba nyerünk betekintést, ami messze van a valóságtól, mégis közelebb, mint hinnénk. Ez a kijelentésem zavarosnak tűnhet, de szinte mindent elmond a regényről anélkül, hogy nagyon spoilereznék. Nem is mennék jobban bele a történetbe, mert bármilyen utalás rontana az olvasásélményen, így annyit tennék még hozzá, hogy csavaros történet a végén egy nem várt csattanóval.

A történet főszereplője Dr. Larenz egy neves pszichiáter, aki a lánya elrablása után teljesen meghasonlott, és tévképzetei vannak. Csak fokozatosan derül ki, hogy nem egészen úgy vannak a dolgok, ahogy a férfi gondolja, vagy éppen elmondja, de csak fokozatosan, miközben mesél, úgy jut el a felismerésig, ami az igazsághoz vezet. Végül kiderül, hogy az sem az igazság, amit Larenz annak vél, vagyis inkább ismerni vél. Ez a végső fordulat teszi a történetet még jobbá. Larenz mellett nem sok szereplő van a történetben, de mindegyik tesz valamit hozzá az igazsághoz, és ehhez a nem mindennapi történethez.

Összességében egy gördülékenyen megírt, aprólékosan kidolgozott pszicho-thrillert olvashattam, melynek minden részlete a helyén van. Jól összerakott mű, mely végig leköti a figyelmet és fenntartja a feszültséget.

A zsáner szerelmeseinek mindenképpen ajánlom.

Értékelés: 5





----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kövess E-mailen is!