Először nem akartam írni erről a
könyvről, mert úgy éreztem, nem tudom azt elég jól kifejezni, amit bennem
keltett, így inkább hagytam. DE! A nagy betűs “de”-kkel általában az a baj,
hogy nem hagyják nyugodni az embert, és addig motoszkálnak a fejében, míg le nem írja a gondolatait, és
ezt már több hete görgettem magam előtt, és még mindig itt van, így már ezen
hatása alapján is látszik, hogy tudhat valamit a könyv. Ám egyrészt azért nehéz
írnom róla, mert zsánerileg szinte besorolhatatlan, ugyanis annyi elemből
táplálkozik, a másik az a sokfajta érzés, benyomás, amit kiváltott belőlem, de
azért megpróbálkozom vele, hogy a hozzákapcsolódó gondolatok háttérzaja megszűnjön.
Bár azzal, hogy megírom ezt az értékelést, nem biztos, hogy megszűnik, mert már
most fontolgatom az újraolvasást (valamikor biztosan sor kerül rá), de talán
tompulni fog. A regény hatásához kapcsolódik, hogy elég hosszú volt az olvasási
idő, mert folyamatosan elgondolkodtatott az egyes részeknél és egységeknél, így
meg-megálltam közben, lassabban bontakozott ki a teljes kép, de nagyon
élveztem. A végére viszont begyorsítottam, ahogy közeledtünk a miértek és a
végkifejlet felé, mert nagyon érdekelt, mi lesz a vége.
