Sok jó értékelést olvastam erről a
könyvről, így amikor a Moly társas kapcsán alkalmam adódott rá, el is olvastam,
és ez is erősíti nálam a Cinder és Ellához hasonlóan a jó ifjúsági könyvek
sorát, noha már rég kinőttem abból a korból, ami ennek a könyvnek a célközönsége.
És nem is maga a két fiú között kibontakozó kapcsolat volt az, ami megfogott,
mert ilyenből olvastam már nem egy hasonló történetet, hanem a hátteret adó
korrajz. A 80-as évekbeli El Pasoban játszódik a könyv, ahol betekintést
nyerhetünk a mexikói-amerikaiak életébe, de legfőképpen a gondolkodásmódjukba,
érzelmi világukba.
Hamar kiderül, hogy másként gondolkodnak
ezek az emberek, és ennek ábrázolásával Sáenz egyedi atmoszférát teremt, ami jó
alapot szolgáltat Ari, Dante és a családjaik történetéhez. Végig olyan érzésem
volt olvasás közben, mintha a szerző ezt a könyvet terápiás célzattal írta
volt, és most hogy utána néztem az írónak, még jobban megerősödött ez az érzés.
Talán ezért is annyira átélhető a történet, mert ennyire benne van magának a
szerzőnek is az érzelmi világa.
A téma: Az LMBT témával először
fanficekben találkoztam, főleg Harry Potter témájúakban, amik közt volt
mindenféle. Finom, kevésbé finom, érzékletes, grafikus, lelki folyamatokat
ábrázoló, a szexuális oldalára koncentráló. Ezáltal nem sok újat tudott mutatni
ez a könyv, viszont pont azt a fajta LMBT történetfajtát ábrázolta, amit
legjobban szeretek, az érzékletes, finom, inkább a téma lelki és nem testi
oldalára fókuszáló válfaját. Az LMBT mellett megjelent a könyvben a PTSD,
Aristotle apja által, akin keresztül jól ábrázolta a szerző a vietnami
veteránok problémáit, visszailleszkedési képtelenségét. Harmadik témaként megjelent
a családi dráma, szintén Ariék által, a börtönbe zárt báty révén, na meg a magukban
hordozott temérdek elfojtás miatt.
Karakterek: Dante egy határozott, erős
egyéniség, aki tudja, mit akar, és határozott tervei vannak. Ezzel szemben Ari
bizonytalan, zárkózott, mély elfojtásokkal küzd, amik leginkább a bátyjához és
az apjához kötődnek. A falai ledöntésén Dante végig ügyködik, miközben együtt
mennek át a kamaszból a felnőtt korba, miközben a kapcsolatuk is átalakul
barátságból valami teljesen mássá. Érdekes volt végigkövetni, hogy noha az
elejétől kezdve lehet tudni, hová fog vezetni a történet, de mégis volt több
olyan pont, ahol másképp is dönthetett volna a szerző. Pont ez tetszett a
legjobban benne, hogy a karakterek mozgatása tudatos írói döntés volt, de akár
más felé is vezethetett volna a történetvonal.
Negatívumok: Kiszámítható volt a
történet, leginkább a két főszereplő kapcsolatának alakulásával kapcsolatban,
ami akármilyen szépen és jól volt megírva a könyv, azért nálam vett le az
értékéből. Bár leginkább az játszhatott ebben közre, hogy sok hasonló egymásra
találós LMBT sztorit olvastam már, így ebben újat mutatni nekem nem könnyű.
Akinek ajánlom: Bárkinek, aki érdeklődik
az LMBT téma iránt, mert a kiszámíthatóság ellenére sem fog nagyon mellé lőni.
Illetve azoknak mindenképp ajánlom, akiket érdekel a téma, de még nem olvastak
a témában, de keresnek egy amolyan bevezető olvasmányt. Erre mindenképpen
megfelelő kezdés Aristotle és Dante története.
Összességében Sáenz könyve egy egyedi
hangvételű, két jól megformált főszereplővel rendelkező olvasmány, amihez
különösen egyedi színezetet ad a történetnek választott korszak.
Ha éppen egy olyan történetre vágyom,
amiből áradnak a mély érzelmek (barátság, szeretet, bánat, fájdalom), akkor
újra elő fogom venni.
Értékelés: 4
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése