Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Először nem akartam írni erről a könyvről, mert úgy éreztem, nem tudom azt elég jól kifejezni, amit bennem keltett, így inkább hagytam. DE! A nagy betűs “de”-kkel általában az a baj, hogy nem hagyják nyugodni az embert, és addig motoszkálnak  a fejében, míg le nem írja a gondolatait, és ezt már több hete görgettem magam előtt, és még mindig itt van, így már ezen hatása alapján is látszik, hogy tudhat valamit a könyv. Ám egyrészt azért nehéz írnom róla, mert zsánerileg szinte besorolhatatlan, ugyanis annyi elemből táplálkozik, a másik az a sokfajta érzés, benyomás, amit kiváltott belőlem, de azért megpróbálkozom vele, hogy a hozzákapcsolódó gondolatok háttérzaja megszűnjön. Bár azzal, hogy megírom ezt az értékelést, nem biztos, hogy megszűnik, mert már most fontolgatom az újraolvasást (valamikor biztosan sor kerül rá), de talán tompulni fog. A regény hatásához kapcsolódik, hogy elég hosszú volt az olvasási idő, mert folyamatosan elgondolkodtatott az egyes részeknél és egységeknél, így meg-megálltam közben, lassabban bontakozott ki a teljes kép, de nagyon élveztem. A végére viszont begyorsítottam, ahogy közeledtünk a miértek és a végkifejlet felé, mert nagyon érdekelt, mi lesz a vége.

Nyelvezet: Kiemelném a választékosságát és a szépségét, szinte végig zenél a történet, amit ritkán tapasztalok kortárs műveknél. Különösen érdekes volt, hogy annak ellenére, hogy a történet napjainkban játszódik, mégis illett hozzá ez a fajta nyelvezet, nem lógott ki, nem tűnt régiesnek. A szürreális eseményláncolat jól rezonált a nyelvi eszközökre, ezért számomra volt egyfajta dallama.

A téma: Biztosan mindenki gondolkozott már a túlvilágról, és sokakban megfogalmazódott a késztetés, hogy megtudják, mi is van ott vagy létezik-e egyáltalán. Benyák Zoltán nem csak eljátszik a gondolattal, hanem meg is mutatja a fejében (és immár a papíron is) létező túlvilág képet, és egy szürreális utazásra hívja az olvasót. Amire én be is neveztem, és nem bántam meg, noha néha olyan látvány (kitűnően láttat a szerző) is a szemem elé tárult, amire nem számítottam. A témakifejtés, a képzelt világ bemutatása közben egy nagyon színes gondolkodású, intelligens írót ismerhettem meg, amit külön köszönök ennek a műnek. Alkalomadtán biztosan sort kerítek más könyvére is.

Karakterek: A történet Tom Pastor köré épül és a karaktereket a vele való kapcsolataikon keresztül ábrázolja a szerző. Bár mivel ez az író és egyben a főszereplője víziója, ez nem meglepő. Tom végigvezet bennünket egy nagyon ismerős, de egyben összekuszálódott világon a révész, Nina segítségével. Mellette a lányát keresi, és a Keselyűember, a saját agyszüleménye elől menekül. Ahogy egyre jobban belegabalyodunk és haladunk előre a történetben, úgy bontakozik ki Tom kusza belső világa, ami megelevenedik ezen a nem mindennapi túlvilágon. És miközben a szereplőkkel utazunk, természetesen kiderülnek a miértek, megoldódnak a rejtélyek, minden a helyére kerül, és végül, de nem utolsósorban  Tom elér a boldogsághoz, vagyis amit talán annak lehetne nevezni az ő esetében. Ez mind annak a csavarnak köszönhető, ami a végén a helyére kattintja a fogaskerekeket, és amitől minden összeáll az olvasó fejében.

Összességében: Szürreális utazás volt számomra egy ember lelkivilágában, amit nagyon élveztem. Néha megdöbbentett, néha feszültséggel töltött el, néha székhez szögezett. Nagyon örülök, hogy elolvastam, mert feledhetetlen élmény volt. Ajánlom azoknak, akik egy olyan utazásra, élményre vágynak, amilyet még nem tapasztaltak azelőtt, és nem félnek az ismeretlentől.

Értékelés: 5

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!