Jakupcsek Gabriella: A napos B oldal

Have fun! Valamiért ez a mondat jutott eszembe a könyv becsukása után. Talán nem véletlenül, ugyanis árad belőle a pozitív életszemlélet, mondhatni az egész egy kötetnyi boldogság. Még úgy is, hogy azért megjelennek a 40 feletti lét árnyoldalai is, azonban ezt ellensúlyozza Jakupcsek Gabriella humora és pozitív hozzáállása.

Végig úgy éreztem, hogy Jakupcsek Gabriella velem szemben ül és mint egy barátnő mesél az életéről. Végig közvetlen, csicsergős a stílus, ami azonnal behúzza az olvasót. Ez a könnyedség végig kitart, legyen szó akár a változókor nehézségeiről, vagy éppen a test változásairól. Emiatt még a nehezebb témák is könnyebben befogathatóvá válnak. Ebben az is segít, hogy minden fejezet végén Gabriella személyes tapasztalatai kiegészülnek egy-egy szakember által írt ismertetővel az adott témában. Ezek még jobban árnyalják a képet. A kettő együtt pedig egy tartalmas és szórakoztató elegyet alkot, ami megmutatja, mi is az A napos B oldal.

Ráadásul a fejezetek végén Minimálprogram címen összefoglalók zanzásították az adott témát és a kifejtett javaslatokat, amiket kifejtett. Ezeknél különösen tetszett, hogy az arany középútra törekedett. Mégsem hatottak listaként, inkább lelkesítik az olvasót, hogy merjen kipróbálni új dolgokat, vagy ne féljen a változástól.

Michaeleen Doucleff: Hogyan neveljünk önálló és kedves felnőtteket?

Megvallom, eddig egy gyermekneveléssel foglalkozó könyvet sem olvastam, leszámítva a védőnő által adott tájékoztatókat a kisfiam születése előtt, ezért nincs sok viszonyítási alapom. Viszont Michaeleen Doucleff könyve felkeltette az érdeklődésemet, főleg az új nézőpontok, a nyugatitól eltérő nevelési módszerek megismerésének ígéretével. Illetve az sem egy utolsó szempont, hogy a szerző neve mellett ott virított a PHD betűszócska, ami az én olvasatomban jelent valamit.

Részben így is történt, másrészt nem azt adta a kötet, amire számítottam. Ezt az okozta, hogy tudományos alapokon nyugvó kötetre számítottam, megtámogatva pszichológiával, antropológiával meg némi neurológiával. Ezekből azonban jóformán semmi sincs, noha az első két területet felszínesen érinti a szerző, viszont nem úgy, ahogy azt tudományos művektől elvárnánk, hanem csupán a saját véleményének alátámasztására használja a szakemberek által írt munkákat. Ugyanakkor ez nem meglepő, mert a könyv megírása a szerző saját neveléssel kapcsolatos problémáiból gyökeredzik.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!