Jack Campbell: Rendíthetetlen

Az első pillanattól kezdve látszik, hogy egy nyugalmazott haditengerésztiszt az író, ami egyszerre előnye és hátránya is a könyvnek. Bár a hátrány rész az inkább szubjektív meglátás, és az írói stílushoz köthető, ami nekem kissé száraz volt és nyers, sokszor tényszerű. Nyomokban az Elit alakulat stílusához hasonlított. Azért csak nyomokban, mert sok mindenben más, és később, amikor belejön az író, főleg a csatajeleneteknél, akkor lazul egy kissé. Habár az is lehet, hogy akkorára én voltam az, aki belerázódott. Nehéz lenne ezt eldönteni, mert a szerző katonai múltjának előnyei hamar elsöpörték a stílussal kapcsolatos aggályaimat. Mert a különböző alakzatok, flottamozgások leírásán látszott, hogy nagy tapasztalata van a szerzőnek ezekben, ami nagy előnyére vált a könyvnek. Még arra is ügyelt, hogy belevegye a hadtáp fontosságát vagy azt, hogy milyen fontos a morál, és annak fenntartása. De ami az i-re igazán felteszi a pontot, az a csatajelenetek leírása, ahogy képes volt érdekessé tenni az űrhajókötelékek mozgásának leírását, vagy a taktikai leírásokat és még az alakzatgyakorlást is. Faltam ezeket a részeket. Itt kanyarodnék vissza az értékelés elejéhez; a stílus nagyon illet ezekhez a részekhez, megvan a maga funkciója, így végül is a hátrányt előnnyé fordította a szerző nálam a végére. Amit kiakarok ebből hozni az az, hogy nem fogok sokat várni a sorozat folytatásával, mert nagyon érdekel egy ilyen kezdés után, mi lesz ezzel a flottával.

Az alapszituációról írnék egy keveset, mert az egyszerre jó és kényelmes narratívát meghatározó elem. Röviden: Egy szereplőtt, esetünkben Jack Gearyt, aki közel egy évszázadig hibernálva sodródott az űrben, ébredése után bedobnak a mélyvízbe. Semmi fogalma nincs a két – Szövetség és Szindikátus Világok – ellenséges erő akkori viszonyáról, ahogy az olvasónak sem, így kvázi mondhatjuk, hogy üres fehér lappal indul, ahogy az olvasó is. Ezért írtam, hogy ez egyszerre jó és kényelmes, mert végig Gearyvel együtt mozgunk és ő általa fokozatosan ismerjük meg a helyzetet, a viszonyokat, a többi szereplőt, és vele együtt szembesülünk azzal is, hogy a háború mennyire eltorzította az emberi tűréshatást, és elcsökevényesítette a harcászati taktikákat.

Bár ez a futószalagon gyártott űrhajók és kiképzett katonák alapján nem is csoda. Az emberi viselkedés sötét bugyraiba is betekintést enged a szerző az által, hogy Geary lassan ráébred, hogy az ő ideje óta a Szövetség sokkal kegyetlenebbé vált, és az emberi élet már nemigen számít értéknek, csak az ellenség soraiban okozott legnagyobb pusztítás. Arra is hamar rá kell jönnie, hogy a régi taktikák eltűnése miatt a rámaradt flotta majdhogynem képzetlen csürhéből áll. Akik demokratikusan szavazgatnak az egyes lépésekről, ami nem igen illik egy katonai alakulathoz. Így Geary ezt hamar orvosolni is próbálja a régi hierarchikus rendszer visszaállításával, ami néhány kapitánynak nem tetszik, de nagyrész Gearyt igazolja az elért sikerek és kevés veszteség által. A könyv végére már kezdett a flotta tényleg igazi űrhadiflottaként viselkedni, ami a kiképzésre (gyakorlatozásra) rendelkezésére álló kevés idő miatt nagy csoda.

A szereplők közül Geary volt a legjobban kidolgozva, és emiatt ő az egyetlen, akit igazán megkedveltem, ugyanis a többiekről nem sokat tudunk meg. Igazából, amiket meg is tudunk, azok is Geary benyomásai, az ő szűrőjén keresztül ismerjük meg őket. Ami nem baj, mert az egész történet Geary körül mozog. Szimpatikus volt benne, hogy egy olyan hős volt, aki nem akart az lenni, még azután sem, hogy bizonygatták neki (főleg Rione társelnök asszony) ő az a Black Jack Geary. De ugyanúgy a flottához és a helyzethez való hozzáállása is kedvelhető főszereplővé tette. Akiket még érdemes megemlíteni az Desjani, a Rendíthetetlen kapitánya és Rione társelnök asszony. A két nő ellentétes elveket vall, de valahogy mégsem éreztem úgy, hogy bármelyikük mellé kéne állnom, így mindketten kedvelhetőek lettek valamiért számomra. Ez az író érdeme is, mert ő sem akart állást foglalni, ami szintén erénye a regénynek.

Összességében a Rendíthetetlen egy lendületes katonai sci-fi regény, ami egy pillanatra sem áll meg. Végig leköti az olvasót a megoldandó problémákkal, a taktikák, csaták leírásával. De különösen azzal, hogy fokozatosan bővül ez a világ, ami remélem, hogy a folytatásban még tovább gazdagodik.

Ajánlom minden katonai sci-fi rajongónak, mert nem fog csalódást okozni. Az űroperákat kedvelőknek is ajánlom, mert űrhajókban, csatákban nincs hiány. A sci-fit általánosan szeretőknek is, megérheti elolvasni, főleg, ha kedvelik a Gearyhez hasonló, kedvelhető főszereplőket és a lassabban építkező, sorozatot alkotó történeteket.

Értékelés: 5

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!