2018. augusztus 17., péntek

Seth Dickinson: Kormorán Baru, az áruló


Hm… Jó volt ez, de miért kellett ezt ilyen hosszan megírni és néhol a cselekményhez hozzá nem tevő leírásokkal teletűzdelni? Az 500+ oldalt ugyanis nyugodtan le lehetett volna 300-ra szűkíteni, és akkor egy sokkal feszesebb, lendületesebb regény lesz a végeredmény. Így viszont nem kicsit túlírt, nem egy helyen felesleges részekkel. Bár ha ezen a zavarótényezőn túllépünk, akkor egész jól el lehet lenni a könyvvel. Ha túl tudunk lépni rajta. Megmondom őszintén majdnem nem sikerült, mellette több képregényt is elolvastam, mert érdekesebbnek tűntek, mint a regény. Viszont egy pont után beindul a cselekmény és onnantól, főleg a csata előkészületeitől kezdve körömrágós, sőt, izgultam a szereplőkért, már akiket megkedveltem. Mert voltak szép számmal, akik érdektelenek maradtak.

Ami a legnagyobb erőssége a könyvnek az alapkoncepció: a Maszkabál és a politikája, világnézete. Emellett helyet kap az identitáskérdés, a népek sokszínűsége. Mindezt egy feudális-szerű, középkorias világba beleágyazva, amit áthatnak a politikai szervezkedések, árulások. Érdekes egyveleg kerekedik ki ebből a végére, de a fentebb említett túlírtság sokat ront az élményen.




A történetből a Maszkabál hódítás politikája fogott meg a legjobban, annak ellenére, hogy nagyon aljas és kegyetlen. Jól kifejtette a szerző, hogyan zúza szét a birodalom a kiszemelt országokat. Mindent – járványok, belsőviszályok szítása, árulás – bevetettek, hogy megszerezzék, amit akarnak. A háború jóformán csak egy járulékos eszköz volt, mert az igazi küzdelem politikai, gazdasági és társadalmi színtéren folyt. Olyan eszközökkel, amit sokszor a sanyargatott ország lakói fel sem fogtak. Valóban kegyetlen, de hatásos. A hódításpolitika mellett gazdasági/pénzügyi fejtegetéseket is érdekessé tudta tenni, bár néhol ezt a részét azért elnagyoltnak éreztem, de az igazi lényege nem ez volt a történetnek, csak a főszereplő pozíciója miatt volt fontos, így engem nem zavartak az esetleges pontatlanságok.

Ebbe a közegbe csöppen bele Baru, egy taranokei kislány, akinek az elején nagyon megtetszik, hogy kiválasztott lehet és iskolába járhat, ahol kibontakoztathatja a tehetségét. Azonban hamarosan rádöbben, hogy a számára felkínált előnyök csak az érem egyik oldala, és a népe szenved, sőt a Maszkák az alapvető társadalmi berendezkedésüket kérdőjelezik meg a tisztaságról alkotott nézeteikkel. Mikor Baru rájön bizonyos furcsaságokra és eloszlani látszik a szeme elöli rózsaszín köd, akkor egy további életét meghatározó döntést hoz. Ez a döntés az, ami az egész történet mozgatórugója. Ez a döntés olyan eseményláncolatot indít el, ami alapjaiban ver szét egy egész országot. Közben Baru végig saját magával küzd, miközben próbál helytállni a rábízott feladatkörben. Ám a vívódása ellenére is végig erős karakter marad, és soha sem veszíti szem elől a végső célját. Baru mellett sok más szereplőt is felvonultat a regény. Jók a karakterrajzok, határozott tulajdonságokkal bírnak a karakterek. A hercegeket mindet nagyon szerettem, talán Tain Hut tudnám kiemelni közülük. Baru mellett ő a legerőteljesebb női karakter, nagyon bírtam a stílusát.

Végezetül bevallom olvasás előtt nem olvastam el a fülszöveget, így egy teljesen más történetre számítottam, ezért határozottam meglepett, hogy egy hatalmi játszmákkal teletűzdelt történet kerekedett ki belőle. Jóféle meglepetés volt. Ha lesz valamikor folytatása, biztos beleolvasok majd.

Értékelés: 3,5





----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kövess E-mailen is!