Hm…
Jó volt ez, de miért kellett ezt ilyen hosszan megírni és néhol a cselekményhez
hozzá nem tevő leírásokkal teletűzdelni? Az 500+ oldalt ugyanis nyugodtan le
lehetett volna 300-ra szűkíteni, és akkor egy sokkal feszesebb, lendületesebb
regény lesz a végeredmény. Így viszont nem kicsit túlírt, nem egy helyen
felesleges részekkel. Bár ha ezen a zavarótényezőn túllépünk, akkor egész jól
el lehet lenni a könyvvel. Ha túl tudunk lépni rajta. Megmondom őszintén majdnem
nem sikerült, mellette több képregényt is elolvastam, mert érdekesebbnek
tűntek, mint a regény. Viszont egy pont után beindul a cselekmény és onnantól,
főleg a csata előkészületeitől kezdve körömrágós, sőt, izgultam a szereplőkért,
már akiket megkedveltem. Mert voltak szép számmal, akik érdektelenek maradtak.
Ami
a legnagyobb erőssége a könyvnek az alapkoncepció: a Maszkabál és a politikája,
világnézete. Emellett helyet kap az identitáskérdés, a népek sokszínűsége.
Mindezt egy feudális-szerű, középkorias világba beleágyazva, amit áthatnak a
politikai szervezkedések, árulások. Érdekes egyveleg kerekedik ki ebből a végére,
de a fentebb említett túlírtság sokat ront az élményen.
A
történetből a Maszkabál hódítás politikája fogott meg a legjobban, annak
ellenére, hogy nagyon aljas és kegyetlen. Jól kifejtette a szerző, hogyan zúza
szét a birodalom a kiszemelt országokat. Mindent – járványok, belsőviszályok
szítása, árulás – bevetettek, hogy megszerezzék, amit akarnak. A háború
jóformán csak egy járulékos eszköz volt, mert az igazi küzdelem politikai,
gazdasági és társadalmi színtéren folyt. Olyan eszközökkel, amit sokszor a
sanyargatott ország lakói fel sem fogtak. Valóban kegyetlen, de hatásos. A hódításpolitika
mellett gazdasági/pénzügyi fejtegetéseket is érdekessé tudta tenni, bár néhol
ezt a részét azért elnagyoltnak éreztem, de az igazi lényege nem ez volt a
történetnek, csak a főszereplő pozíciója miatt volt fontos, így engem nem zavartak
az esetleges pontatlanságok.
Ebbe
a közegbe csöppen bele Baru, egy taranokei kislány, akinek az elején nagyon
megtetszik, hogy kiválasztott lehet és iskolába járhat, ahol kibontakoztathatja a
tehetségét. Azonban hamarosan rádöbben, hogy a számára felkínált előnyök csak
az érem egyik oldala, és a népe szenved, sőt a Maszkák az alapvető társadalmi
berendezkedésüket kérdőjelezik meg a tisztaságról alkotott nézeteikkel. Mikor
Baru rájön bizonyos furcsaságokra és eloszlani látszik a szeme elöli rózsaszín
köd, akkor egy további életét meghatározó döntést hoz. Ez a döntés az, ami az
egész történet mozgatórugója. Ez a döntés olyan eseményláncolatot indít el, ami
alapjaiban ver szét egy egész országot. Közben Baru végig saját magával küzd,
miközben próbál helytállni a rábízott feladatkörben. Ám a vívódása ellenére is
végig erős karakter marad, és soha sem veszíti szem elől a végső célját. Baru
mellett sok más szereplőt is felvonultat a regény. Jók a karakterrajzok,
határozott tulajdonságokkal bírnak a karakterek. A hercegeket mindet nagyon
szerettem, talán Tain Hut tudnám kiemelni közülük. Baru mellett ő a
legerőteljesebb női karakter, nagyon bírtam a stílusát.
Végezetül
bevallom olvasás előtt nem olvastam el a fülszöveget, így egy teljesen más
történetre számítottam, ezért határozottam meglepett, hogy egy hatalmi
játszmákkal teletűzdelt történet kerekedett ki belőle. Jóféle meglepetés volt.
Ha lesz valamikor folytatása, biztos beleolvasok majd.
----
Értékelés: 3,5
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése