Íme, az új Vörös pöttyös kötet borítója!
A borító
A fülszöveg
Rianna mindeddig sikeresen titkolta, hogy lány. Férfiként mozog a seregben, de ami fájóbb, hogy a herceg is férfiként látja, és ennek mentén dönt a jövőjükről.
Milyen fájdalmas lehet a viszonzott szerelem?
Épülhet őszinte kapcsolat ennyi titok között?
Közeleg a tavasz, közeleg az ellenség. A máguskatonák és a gyógyítók útra kelnek, ám nem számolnak azzal, hogy egy vágymágusnak álcázott szipoly lapul a soraik között, egy lázadó család lánya, aki megkérdőjelezi a bevett utakat, és megszokott módszereket.
Mi ér többet, egy nemes törött karja vagy egy közrendű élete?
Segít vagy árt, aki vitatja a választ, bomlasztja a rendet?
Egy történet, ahol minden rossz döntés érthető és mégis, mégis létezik helyes út.
Az év legkülönlegesebb fantasy regénye a természetről és a vágyról.
Ha felkeltette az érdeklődésedet a regény, IDE KATTINTVA előjegyezheted, később megrendelheted!
Ha pedig várólistára/kívánságlistára tennéd, azt ITT teheted meg.
A szerzőről
1975-ben születtem Budapesten. Bármit elolvastam kamaszként, de a fantasztikum izgatott a legjobban, és íróként is imádok új világokat teremteni. Vannak kifejezetten humoros írásaim, és vannak, ahol a kalandos történet közepette elgondolkoztatni szeretnék. Az írás mellett nagy szerelmem a pszichológia, és ez sokszor visszaköszön a regényekben. Gyakran hallom, hogy a karakterek annyira élők, hogy szinte kisétálnak a lapokról. Szeretem, ha az olvasó nevet, drukkol, izgatott, vagy épp a főszereplő megdobogtatja a szívét. Élni jó, ez a mottóm, és remélem, ez az öröm a lapokon is visszaköszön.
Exkluzív idézetek
#1
„Sohasem hittem volna, hogy egyszer egy könyvtárban akarnak megölni. Méghozzá olyanban, ahol ki sem olvashattam előtte a köteteket. Ha van kegyetlen halál, hát ez az.”
#2
„Az anyatermészet hatalmas erejével szeretett, és bármi történik, soha nem hagy el, mindig itt lesz velem. Megsimogattam a macskát, ami békésen dorombolni kezdett. Hangja olyan volt, mintha maga az anyaföld ősi morgása lenne, megszelídített vulkánok halk mormogása.”
#3
„Szerettem őt. Úgy, ahogy a szél csókolja életre a virágokat, kiáradóan, szenvedélyesen. Soha nem találkoztam még olyan férfival, mint ő. Ilyen szelíd, jó, okos, veszélyes és szenvedélyes fiúval. Minden benne volt, és minden ellentéte. Árnyék és fény volt, rideg és meleg, valahogy a férfiasság maga.”
----
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése