Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Hercz Júlia új regénye, az Acél és Lazurit a kiadó Zafír pöttyös sorozatában.
Íme, az új Zafír pöttyös kötet borítója!
A borító
A fülszöveg
Sarah csupán gyerek volt, amikor elrabolták, és elvesztette az emlékeit. Tíz évvel később tolvajként él, és azt tervezi, hogy Tessával, akit húgaként szeret, új életet kezdenek Amerikában.
Csakhogy minden terve meghiúsul, amikor Tessa eltűnik, őt pedig eladják egy titokzatos idegennek.
Vajon mit akar tőle ez a férfi? Létezhet olyan egyezség közöttük, ami segíti Sarah-t?
Aiden egy otthonvilágát otthagyó égi, aki évek óta kutatja a szervezetében keringő méreg ellenszerét. Éppen kirabolják, amikor megpillantja gyógyulás kulcsát: egy medált.
Hirtelen új lehetőség nyílik meg előtte, amikor megvásárolja a tolvajt, aki kirabolta. Csakhogy Sarah olyan emlékeket és érzéseket ébreszt benne, amiket már rég eltemetett.
Vajon Sarah és Aiden képes segíteni egymást? Az érdekkapcsolaton túl szövődhet köztük igazi szerelem? Visszakapja Sarah az emlékeit? És ha igen, lesz benne köszönet?
Ha felkeltette az érdeklődésedet a regény, IDE KATTINTVA előjegyezheted, később megrendelheted!
Ha pedig várólistára/kívánságlistára tennéd, azt ITT teheted meg.
A szerzőről
Hercz Júlia 1981. február 2-án született Budapesten, majd nem sokkal utána szüleivel Pécsre költözött. Itt végezte tanulmányit, majd férjhez ment, három kislány édesanyja.
A legelső novellái a gimnáziumi évek alatt íródtak angol nyelvű pályázatokra, majd hosszú szünet következett. 2008-ban a fanfiction oldalak felfedezésekor kezdett újra az írással foglalkozni. Fejlesztette magát, írástechnikával foglalkozó könyveket és angol nyelvű folyóiratot olvasott, elvégzett írókurzusokat is.
Első regénye, az Arany és Ónix a 8. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve, amelyben a fantasy elemekkel színesített régenskori Angliába kalauzolja az olvasót. Második regénye, az Acél és Lazurit ugyanebben a világban játszódik.
https://www.facebook.com/herczjulia.regeny
hercz.julia@gmail.com
Exkluzív idézetek
#1
„– A medált és a térképet akarom.
– Nem.
– Hogy mondja?
– Nem adom a medált – nyögte Sarah. – A térkép… nincs… nálam…
A maszkos előrehajolt.
Sarah pislogott. Az arcukat egy tenyérnyi távolság választotta csak el egymástól. A férfi lélegzete az arcát érte, és lágyan simogatta.”
#2
„– Segítek magának, és cserébe odaadja nekem a medált.
– Ugyan miben tudna nekem segíteni?
Aiden fújtatott. Most még neki kell győzködnie ezt a nőt, hogy fogadja el a segítségét?!
– Egy főnemes védelmével.
A nő szemöldöke felszaladt.
– El akar venni?
– Ezt meg honnan a viharból vette? Magát? Soha.”
#3
„Még a gyér világnál is látta, ahogy a férfi elismerően pillant rá, és mosolyra húzódik a szája sarka.
– Ügyes. Nagyon ügyes.
Sarah furcsán könnyűnek érezte magát, mintha a világ legfinomabb borát kóstolta volna meg. Az Osonóknál ünnepszámba ment, ha valakit is megdicsértek.”
#4
„Sarah hangja a viharos szél zúgására emlékeztette. Semmi lágyság, csupa erő és taszítás, ami egy tapasztalatlan égit azonnal a sziklafalnak csapna. Szerelmes férfiként lehet, hogy tapasztalatlan volt, de égiként nem. Dacolt az ilyenfajta, sőt erősebb szelekkel. Ezzel is bírni fog.”
----
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése