Az elkövetkezendőkben végigmegyek a november 2-dikai budapesti koncertig a BSB DNA Tour setlistjén, ezért jöjjön a következő szám.
A tizennyolcadik szám, a Quit Playing Games (With My Heart) a kedvenc számom a Backstreet Boys albumról. Ezt hallottam és ennek a klipjét láttam a legtöbbször, bármikor meghallom valahol, rögtön magamban (vagy hangosan, ha egyedül vagyok) éneklem. Abszolút kedvenc, talán csak az As long as you love me-t szeretem még ugyanennyire.
Az elkövetkezendőkben végigmegyek a november 2-dikai budapesti koncertig a BSB DNA Tour setlistjén, ezért jöjjön a következő szám.
A tizenhetedik szám, a Passionate a DNA album egy olyan száma, ami táncolható, könnyed szám, ugyanakkor ezen kívül semmi különös nincsen benne. Számomra ez egy hasonló töltelék szám, mint a Drowning. Amolyan rávezető az igazi nagy slágerekre.
Dr. Seusstól eddig két mesét, az A Grincset (ITT olvashatjátok a véleményem róla) és a Kalapos Macska visszatért (amiről ITT írtam) olvastam eddig. E két mese után eléggé vegyes érzések fűznek a szerző munkásságához, mert A Grincs a hirtelen lezárása miatt hagyott bennem némi hiányérzetet, viszont a Kalapos macska visszatér játékossága jó néhány vidám percet szerzett. Egészen mostanáig nem tudtam, hogy a Kalapos Macska is megvan, amíg a fiam oda nem hozta, hogy olvassuk el. Nagyon megörültem neki, mert régóta kíváncsi voltam a Kalapos Macska visszatér előzményére.
A magyar változatot ismét Szabó T. Anna tolmácsolásában olvashatjuk, a szövegei újfent ötletesek és viccesek, gördülékenyen olvashatók. Rímei remekbeszabottak, dallamossá, játékossá változtatja a szöveget, amit így öröm olvasni.
Az illusztrációk – kék, piros, fekete, fehér – színvilága tökéletesen illeszkedik a történet hangulatához. Kiváló kísérői a mesének, egyben jól egészítik ki a leírtakat. Már Dr. Seuss előző könyveiben is nagyon megtetszett ez a rajzstílus, így a képi világ ismerősként köszöntött, és még jobban megszerettem.
A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!
Az elkövetkezendőkben végigmegyek a november 2-dikai budapesti koncertig a BSB DNA Tour setlistjén, ezért jöjjön a következő szám.
A tizenhatodik szám, a Drowning a koncert kakukktojás száma, mert nem nagylemezen, hanem a banda válogatás albumán, The Hits – Chapter One-on jelent meg, egyetlen új számként. A sok sláger között elég jól teljesített, sok országban bejutott a Top 10-be. Azért messze van a legjobb számaiktól, nekem amolyan töltelék dal ez, de a DNA Tour tematikájába beleillik, habár akár más is szerepelhetne itt.
Az elkövetkezendőkben végigmegyek a november 2-dikai budapesti koncertig a BSB DNA Tour setlistjén, ezért jöjjön a következő szám.
A tizenötödik szám, a Shape of my heart, a Blak & Blue egyik legmeghatározóbb száma. Számomra legalábbis az egyik legemlékezetesebb, az a tipikus teli torokból éneklős fajta, amit nagyon fogok várni az egész koncert alatt. Talán ennél csak a Quit playing gamest, az As long as you love me-t és az All I have to give-t fogom jobban várni, na meg a végén az I want it that wayt. Meg úgy mindegyik számot kb. :) De messze van még az a november 2!
Az elkövetkezendőkben végigmegyek a november 2-dikai budapesti koncertig a BSB DNA Tour setlistjén, ezért jöjjön a következő szám.
A tizennegyedik szám, a Chances a kedvenc számom a DNA albumról a klipjével együtt. Kb. ezerszer hallottam és láttam már. Nem tudok vele betelni. A 2019-es dalaik közül a legjobb, a nagybetűs Sláger, a régi nagy slágereiket idézi. Emellett a szöveget is nagyon szeretem, mert a lehetőségekről szól, ami szerintem az egyik legjobb téma. Kedvenc részem a klipben a végén lévő táncos rész, azt nagyon sokszor visszatekertem már. És most meg is hallgatom, illetve nézem még egyszer :)
Igaz, öcsém volt az igazi rajongó, de rám is nagy hatással voltak az Autobotok és az Álcák összecsapásai, a jó és rossz az egész franchise-t meghatározó küzdelme. Én magam Autobot párti vagyok, Optimus fővezér és Racsni a két kedvencem, Megatronék megmaradtak szükséges rossznak, ami minden efféle képregényhez elengedhetetlen. Egészen addig, míg a kezembe nem került az Éljen Megatron!
Az első, egyben legszembetűnőbb különbséget a formátum jelentette. Nagyalakú, keménytáblás, masszív, öröm kézbe venni, a fekete-piros borító pedig csillagos ötös. Minden együtt van ahhoz, hogy egy igazán jó képregényt kapjunk. Azonban a külcsín nem minden, kell hozzá a történet is, ami csavar egy kicsit a fent felvázolt jó-rossz küzdelmen, méghozzá a lehető legjobbat hozva ki az alapvetésből.
A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!
A tizenharmadik szám, a The Way It Was, szerintem a DNA album legjobb lassú száma. A Darlin’-hoz tudnám leginkább hasonlítani, amolyan igazi lassúzós dal. A koncerten erre biztosan fel fognak gyúlni a mobilok fényei.
A tizenkettedik szám, a More Than That a Black and Blue album utolsó kislemeze volt, ami 2002 elején számomra elég búcsúnak hatott. Akkor azt hittem, hogy ennyi volta BSB. Megvallom elégé szomorú voltam. Ennek fényében ezt tartom az egyik legszomorúbb számuknak. Annál nagyobb volt az örömöm, mikor kiderült, hogy szó sincs itt feloszlásról, sőt húsz évvel később 2022-ben még mindig aktívak, ami előtt le a kalappal.
Így hát először nem is akartam vállalni a könyv olvasását, de aztán megláttam, ki szerkesztette, és Tarja Kauppinen neve kíváncsivá tett, milyen fejlődési szintre jutott el a szerző az ő útmutatásával. Olyanra, amire egyáltalán nem számítottam, sőt számomra A Társalkodónő az év eddigi legnagyobb pozitív meglepetése. Vajon hol rejtőzött ez eddig a szerzőben? Nem tudhatom, de sokkal hamarabb ki kellett volna adnia magából, mert ez a szöveg számomra az igazi Kristin M. Furrier, ami az eddigi írásainak mélyén rejtőzött, de mind ez idáig nem tudott kibontakozni, nem állt össze annyira, hogy egy igazán jól megírt, kiforrott szöveg kerekedhessen ki belőle. De végre itt van! És örülök, hogy végül kötélnek álltam, mert sokkal többet kaptam ettől a könyvtől, mint képzeltem.
A tizenegyedik szám, az Undone az egyetlen, ami a This is us albumról került a setlistre. Ez az egyik olyan albumuk, amit Kevin ideiglenes kiválása idején, négyen rögzítettek. Ebből az időből ez az egy szám, amit előadnak ezen a turnén, ami nem tartozik a legjobbak közé. Az összhatás kissé zavaros, és nagyon hiányolom a háttérből Kev mély hangját.
Az elkövetkezendőkben végigmegyek a november 2-dikai budapesti koncertig a BSB DNA Tour setlistjén, ezért jöjjön a következő szám.
A tizedik szám, az Incomplete a Never Gone album első kislemeze, és mivel akkor már egy pár éve nem nagyon követtem, mi van a fiúkkal, amikor először hallottam a rádióban, annyira meglepett, hogy hirtelen azt sem tudtam, hogy az ő számuk. Viszont annyira beleragadt a fejembe, hogy mikor utána néztem és megláttam, hogy az övék, felkiáltottam: Tényleg! Kellemes újratalálkozás volt.
