2020. szeptember 30., szerda

Izolde Johannsen: Lebensborn és Észak magányos királya-interjú

A mai interjú alanyom, Izolde Johannsen német haditengerészetről szóló írásaiban olyan természetességgel ötvözi a kalandregényt a tudományos értekezéssel, hogy letehetetlen elegyet alkot. Az interjúból egy sokrétű személyiség rajzolódik ki, aki szívét-lelkét beleteszi a műveibe. Ismerjétek meg a szerzőt és világát!

 A szerzőről:

Gyermekkorát Rákosszentmihályon töltötte. Kisiskolás éveinek első önállóan választott könyve indította el az írói pályán, a Balázs Sándor: Spartacus élete és kora című regény, mely regény egyben el is jegyezte a történelemmel.

1995-ben érettségizett a budapesti Batthyány-Strattmann László Egészségügyi Szakközépiskolában, majd felnőtt-szakápolói végzettséget szerzett. Tizenhat év után abbahagyta a kórházi munkát, hogy több időt szentelhessen az írásnak. Ma egy lakhelyéhez közeli rendelőintézetben asszisztensként dolgozik.

Tizennégy éves kora óta ír, iskolai rendezvényeken, vetélkedőkben, történelmi versenyeken vett részt.


2003-ban indult a Konkrét Könyvek Kiadó Országos Regényíró pályázatán, ahol ifjúsági regény kategóriában II. helyezést ért el és kiadási jogot kapott, így egy év múlva a Magyar Írók Könyvműhely Kiadó megjelentette regényét A tolvajfejedelem címmel.
2006 és 2011 között a Mercator Stúdiónál tevékenykedett, ekkor vette fel választott írói álnevét.


2013-tól az Underground Kiadónál jelenteti meg sorozatait.
2007-től a TIT Hajózástörténeti, -Modellező és Hagyományőrző Egyesület (TITHMHE) rendes tagja, 2004-től foglalkozik a II. világháborús német birodalmi haditengerészet (Kriegsmarine) kutatásával és a hajóparancsnokok életrajzával.
2015-től a Történelmiregény-írók Társasága (TRT) rendes tagja.
2015-ben létrehozta a Kriegsmarine-csoportot, melynek tagjai közt számos tanácsadó, történész, tengerészkapitány (köztük egy volt NATO-tiszt), hazai és külföldi hadászati- és modellező szakértők, grafikusok és fordítók segítik munkáját.

 

Történelmi regényeket íróként részese annak a nemzetközi rehabilitációs munkának, mely a német haditengerészet kötelékében tevékenykedő hajóparancsnokok életrajzának, munkásságának bemutatását tűzte ki célul. Kiemelten foglalkozik Hans Wilhelm Langsdorff és Ernst Lindemann sorhajókapitányok, valamint Erich Raeder flottatengernagy életrajzával és munkásságával.


2017 decemberében a Goldene Rakete Verlag németországi kiadó megjelentette első haditengerészeti regényét (A birodalmi kalóz) „Der Reichspirat” címmel.
2018-ban a német kiadó elvállalta a sorozat egészét. Jelenleg a második rész (Gránátok a becsületért) „Granaten für die Ehre” fordítása zajlik. 


Családjával Budapesten él.

 

- Először a Harcosok, Vértanúk, Boszorkányok kötetben találkoztam a történet utózöngéivel. A Lebensborn olyan történéseket látatott, amiről nem nagyon beszélnek. Miért döntöttél úgy, hogy a norvég nők üldözetéséről írsz?

- Nagyon kevés női karakterrel dolgozom, de ebben a történetben feltétlen be akartam mutatni egy női sorsot ráadásul háborús női sorsot. Én magam a világháborús olvasmányaim nyomán sokat tudtam ezekről a meghurcolt asszonyokról és gyermekekről és ennek a hajónak a története hozta el az ő szerepeltetésüket. Emlékszem gyerekként olvastam azt a bizonyos újságcikket, ami a TRT novellában leírt ABBA énekesnő Frida és német édesapja egymásra találásáról szólt. Már akkor nagyon megrázott a történet, hiszen Fridát a világsztárt mindenki ismeri, de a titkot az életében, a terhet, amit viselt talán kevesek.

- Az Észak magányos királyát egyáltalán nem éreztem lezáratlannak, de érdekes színezetet adott a regénynek, hogy ismertem a novellát. Mindenkép tervezted ezt a lezárást vagy csak a kötet kapcsán fogalmazódott meg benned az ötlet? Esetleg külső (olvasói) hatásra íródott?

- A novella mintegy utószóként szerepelt a korai tervekben, de hogy az 1944-es évben játszódó regény és a napjainkat bemutató novella közé még egy új trilógia is beékelődik – na erre nem számítottam! Ezért gyönyörű az írói lét, a szereplők néhanap önállósítják magukat.

- A regény kitűnően ötvözi a haditengerészeti tudományos gyűjtőmunkát egy olvasmányos kalandregénnyel. Hogyan érted el, hogy megmaradjon az egyensúly? Volt-e olyan pont az írási folyamatban, ami nagy nehézséget okozott számodra?


- Nagyszerű háborús regényíró példaképeim voltak, gondolok itt Remarque, Kennedy vagy éppen Walter Lord írói munkásságára. Ők mesterien táncoltak ezen a vékony határmezsgyén, ami a két műfajt elválasztja. Olyan regényeket szándékoztam tehát írni, ami úgy vonja be az olvasót – akár a hajózásszakmai részekbe, akár a háborús részekbe-, hogy ott érezze magát a fedélzeten még akkor is, ha csak a papírhajóhajtogatásig jutott el eddigi életében. Nehézséget pedig pont az említett hölgyszereplő megalkotása jelentett, a rengeteg egyenruhás úriember után.

- Melyiket élvezted jobban? A német haditengerészet életéről írni, anyagot gyűjteni vagy pedig Signe és Viktor történetének kibontását?

- Mindhárom mozzanat nagy örömmel töltött el. Signének köszönhetően egészen más világba csöppentem be, érdeklődve vártam a jeleneteit. A haditengerészettel kelek és fekszem immáron tizenhat éve, így az már a mindennapjaim részévé vált, de az anyaggyűjtést is roppantul élvezem és szorgosan gyarapítom kézzelfogható és virtuális könyvtáramat.

- Ha már említettem a főszereplőket. Mindketten jóságos, szimpatikus emberek. Az ő kapcsolatuk a fény a háború borzalmai között. Érzékeltetni akartad ezzel, hogy mindig van remény?

- A regényeim hidegen realisztikusak. A remény legtöbbször igen ritka vendég a történetekben. A happy end pedig még ritkább. Maga az élet is ilyen apróbb örömök után akár felforgató rettenet, lesújtó bánat következhet. Egyszerű emberekről írok, olyanokról, akik akár mi is lehettünk volna. Bár szanitéc, fogorvos, vagy hajós-sebész mindegyik regényben szerepel – lévén én magam is az egészségügyben dolgozom. Ezzel tisztelgek a saját munkám és kollégáim előtt.

- A főszereplők mellett van két főbb mellékkaraktered, Adrew és Ansgar. Egyikük sem harcosként indul, de mindketten azzá válnak a végére. Nekem ők a kitartás jelképei lettek.  Őket létező személyről mintáztad vagy teljesen kitaláltak? De ugyanez a kérdés felmerült bennem a főszereplőkkel kapcsolatban is. Mennyi a valóság alapjuk és mennyi az írói fantázia szüleménye?

- A Tirpitz elleni hajtóvadászat brit és norvég ellenállóit személyesítik meg. Fiktív alakok is. A történetekben amikor csak lehetséges feltüntetjük a valós szereplőket a szakmai résznél, vagy a honlapon mint pl. a Bismarck vagy a Scharnhorst esetében. A Tirpitznél a tényleges valós adatok a főbb tisztekre úgymint Robert Weber sorhajókapitányra, Gerfried Brutzerre vagy Friedrich Rasenack tengerésztisztekre szorítkoznak. A fiktív alakok ellenben a valós szereplőkkel, viszont nagyobb mozgásteret engedélyeznek, általuk még a „semmit” is be lehet mutatni, ahogy ennél a csatahajónál mindig fogalmazok. Hiszen a Tirpitz létezése során valljuk be alig mozdult és a végén beszorult a fjordokba a halálos bújócska végéig.

- A szereplők megformálása mellett nagyon tetszett a Tirpiz hadihajó technikai leírása és a legénységi életének bemutatása. Mennyi időbe telt, hogy ilyen hitelesen vissza tud adni az akkori viszonyokat, korhangulatot?

- Ebben benne van az a tizennégy év, amit a hajózással töltöttem eddig, illetve a csapatom szakértőinek magyarázatai, melyek akár a fedélzeti hétköznapok párbeszédeit is magukba foglalják. Én folyamatosan tanulok minden nap és főleg éjszaka – mert akkor írok. És mivel napi kapcsolatban állok a munkatársaimmal, ők azonnal javítják a szakmai részeket.

- A köszönetnyilvánításból kiderül, hogy a regény megszületése csapatmunka eredménye. Kik voltak a segítségedre? Mesélnél róluk és az alkotási folyamatról röviden?

- A Kriegsmarine csoportról van szó. 2004 óta tagja vagyok a TIT Hajózástörténeti Modellező és Hagyományőrző Egyesületnek, 2015-től pedig az írójuk. Ők a hátországom és a szakértői csoportom belőlük kerültek ki a szakmai lektorok, modellező szakemberek, fordítók. Egy regény megszületése tehát nem csak az író, hanem mindannyiunk munkája. Én a magam részéről történészekkel is együtt dolgozom, hogy minél hitelesebben adhassam vissza a kort, a hangulatot, gondolok itt például a francia hajózástörténetet bemutató duológiám megszületésére. Ugyanakkor az az öröm ért, hogy a Tirpitz regényét követő új trilógiát már ismét szerzőtárssal írom, Dr. Balogh Tamás személyében. Nem kisebb fába vágtuk a fejszénket, mint a német történelem feldolgozása 1871-1946-ig mégpedig a haditengerészet felől. Ilyen átfogó munka eddig magyar nyelven még nem született meg.

- A technikai részletek mellett, amik a regény végén találhatók nagyon tetszettek a regény Facebook oldalára feltöltött kiegészítők (képek, videók). Ez az interaktivitás tervezett volt? Számomra sokkal intenzívebbé tette a regény által nyújtott élményt.

- Mindenképp olyan regényt terveztem, ami már túlmutat a papír határain. Olyan hatalmas és szerteágazó az anyag, hogy így mindazt be lehet mutatni, ami nem fért a kerettörténetbe és még élvezetesebbé lehet tenni a történelem megismerését. Fotókat lehet nézegetni a szereplőkről, a hajókról, a helyszínekről, van olvasónk, aki a regény nyomán kezdett maketteket készíteni vagy éppen útra kelt, hogy szemügyre vegye a helyszínt. Ezek a visszajelzések minden pénzt megérnek. Idén pedig az a hihetetlen öröm ért, hogy a Vakok és Gyengénlátók részére hangoskönyv készül az én történelmi regényeimből is. A történelem egy olyan különleges szegmensét mutathatom be ezen olvasóimnak, ami ténylegesen új környezetbe repíti őket, új élményekkel ajándékozza meg. Felemelő a tudat, hogy ennek részese lehetek!

- Végezetül elárulnád hány folytatást tervezel még a sorozatnak, illetve van-e tervben új sorozatod?

- A II. világháborús nagy felszíni hadihajók bemutatásának végére értünk a Tirpitz történetével. Azonban most következik csak a munka java része a fent említett trilógiával, amikor Erich Raeder flottatengernagy életrajzi kötetei következnek, - ő vezette a háborús haditengerészetet egészen 1943-ig. Ebben majd a Graf Zeppelin repülőgép-hordozó derékba tört története is helyet kap a megtalálására indított 2006-os expedíció illetve a Nürnbergi per. Utána szerzőtársammal feldolgozzuk az első világháború, a Nagy Háború német haditengerészetét szintén egy egyelőre hat kötetesre tervezett sorozattal. Utána pedig? A határ a horizont, ahol víz és az ég összeér…

Szívből köszönöm az interjút, a remek kérdéseket és ezúton üdvözlöm az olvasókat! Köszönettel: Izolde.

Köszönöm a válaszokat!

 A szerző megtalálható a Facebookon: ITT, illetve, ha több részletet szeretnél megtudni a könyveiről, látogass el a haditengerészeti csoportjába (IDE). Ha pedig érdeklődsz a könyvei iránt, akkor ITT megrendelheted azokat.





----


Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kövess E-mailen is!