2020. szeptember 20., vasárnap

Izolde Johannsen: Észak magányos királya I-II.

Az írónőtől eddig a Harcosok, Vértanúk, Boszorkányok történelmi antológiakötetben (EBBEN az értékelésben írtam a könyvről) megjelent Lebensborn című novellát olvastam. A történet a II. világháború egy megdöbbentő aspektusát dolgozta fel: azokat a norvég állampolgárságú nőket, akik német katonákkal éltek testi-lelki szerelemben a II. világháború alatt, a gyerekeikkel (Lebensborn-gyerekek) együtt megbélyegezték és üldözték. A novella ennek az üldöztetésnek az utóhatásaira reflektál. Személy szerint nagyon megragadott a téma, így örömmel fogadtam, amikor a szerző felkért A Birodalom tengeri bástyái sorozat 5. részének, az Észak magányos királyának az elolvasására. Számomra azért is volt különösen érdekes ez a kötet, mert ez a Lebensborn előzménye, ami feltárja a miérteket, hogy a főszereplő, Signe mit élt át a német orvossal, Viktorral a háború árnyékában, és mi vezetett a novellában leírt megbélyegzéséhez.

Már a novellában megmutatkozott Izolde Johannsen egyedi látásmódja és magával ragadó stílusa, ami a témában való nagymértékű jártasságával párosult. Megdöbbentő volt ezeket olvasni, főleg úgy, hogy olyan író dolgozta fel, aki nagyon ért a hangulatteremtéshez és a tényanyag természetes, gördülékeny átadásához, történetté formálásához. A Tirpitz olvasása előtt furdalt a kíváncsiság, hogy Johannsen tudja-e ugyanezt a kiváló információadagolást, a történelmi adatok történetbe való átültetését regényre is alkalmazni. Erre az egyértelmű válaszom az, hogy tökéletesen. Az egész regény jól megtervezett, minden sora kiválóan koordinált, hogy azt láttassa a korszakból, amit szeretne megismertetni. Ugyanakkor a tengeri hajózás, a német harcmodor bemutatása mellett hagy teret a szórakoztatásnak is, így válik az Észak magányos királya egy tökéletes dokumentum és kalandregény hibriddé.

 Messze fent a rabszolgasorba süllyesztett Norvégia eldugott fjordjaiban vesztegelt Hitler utolsó csatahajója, a Tirpitz. A “Bestia”, ahogy a britek félelemmel vegyes gyűlölettel nevezték. A Bismarck testvérhajója a puszta létezésével fenyegetést jelentett az északi konvojokra. E csatahajó múltját és jelenét, legénységének életét mutatja be az Észak magányos királya, különösen a hadiorvos, Viktor Vogel életére kihegyezve.

Az eddig II. világháborúról általam olvasott cikkekben, történelmi anyagokban, látott filmekben szinte mindig a németek embertelenségét, a nácik kegyetlenségét emelték ki, nem törődve az emberi oldalukkal. Valahogy nekem ez a szemszög mindig is hiányzott, ezért kifejezett örömmel kezdtem el olvasni ezt a könyvet, ami megmutatta, hogy a német katonák is ugyanolyan emberek, mint az általuk elnyomott norvégok vagy az ellenlábas britek. Méghozzá Viktor Vogelen keresztül, aki a háború borzalmainak bemutatását kiegyensúlyozva az érem pozitív oldala. Egy jószívű, tiszta lélek a tisztátalanságban, lojális a hazájához, de nem híve a náci eszméknek, viszont céltudatos, okos és mindent megtesz, hogy jó orvos legyen, életeket mentsen, segíthessen. Az ő életútján keresztül tekinthetünk be a német hadigépezetbe, illetve ismerhetjük a meg a Tirpitz hadihajót (ehhez kiváló anyagok találhatók a szerző haditengerészettel foglalkozó Facebook csoportjában, amit az érdeklődők ITT végigböngészhetnek, illetve ITT, a kötet Facebook oldalán), annak technikai leírásaival, legénységi állományával, harcaival egyetemben, amihez a könyv végén található korabeli anyagok, keresztmetszeti rajzok, leírások nyújtanak hiteles alapot.


Annak technikai leírásaival, legénységi állományával, harcaival egyetemben, amihez a könyv végén található korabeli anyagok, keresztmetszeti rajzok, leírások nyújtanak hiteles alapot. Ezek szerves részei, egyszersmind kiegészítői is a regénynek, ami még érdekesebb színezetet ad az egész kalandnak. Ugyanakkor egy kiválóan sikerült kísérlet is egyben, ami kitűnő eredménnyel zárult, mert sikerült egyszerre tudományosnak és szórakoztatónak lennie.

Érzékletes, szép leírások fűzik össze a háborús történéseket és karakterek közötti párbeszédeket. Mindehhez a szerző gyönyörű nyelvezettel nyúl. A legfájdalmasabb, legborzalmasabb jelenetek is ízlésesen vannak megfogalmazva, amiről a fájdalmasan gyönyörű szókapcsolat jut eszembe; ez tökéletesen leírja, milyen érzés olvasni ezt a regényt. Ennek jegyében a mű egyetlen romantikus jelenete is olyan finoman, minden vulgaritást, plasztikusságot mellőzve van megfogalmazva, hogy egyszerűen jó olvasni. Ez az egész könyv legszebb jelenete, végig átitatja a szerelem és a végtelen odaadás, és mindezt úgy éri el a szerző, hogy egyetlen testnedvet és testrészt sem említ, ezáltal már-már jelképes az egész történés, de mégis erőteljes marad, kifejezi mindazt, amit Signe és Viktor kapcsolata jelent. Voltak ugyan kemény jelenetek a kötetben, főleg a háborúsak között, de ez lett az abszolút kedvencem. Mély érzelmeket kiváltó, átütő pillanat, ami a Lebensborn novella ismeretében még intenzívebben hat.

Egy dolog kicsit rontott az összképen: a sok elgépelés. Voltak a szövegben egyszerű betűkihagyások, elütések, de akadtak elírások, félreragozások is, amik kissé megakasztották az olvasást. Viszont ez a történet értékén nem ront sokat, és egy alapos átolvasással a zöme javítható.

Az Észak magányos királya összességében egy kiváló regény. Szívszorító, néhol kegyetlen, de nagyon szórakoztató. Izolde Johannsen magával ragadó stílusával visszarepít a múltba, ahol kedvünkre kalandozhatunk a szereplőkkel egy kegyetlen korban. Mindezt választékos, szép megfogalmazással tárja az olvasó elé, tökéletesen érzékeltetve az adott jelenet szépségét vagy épp komolyságát. A Tirpitz hadihajóról fennmaradt információkat képes volt történetté formálni, és egy átütő erejű művet faragni belőle, ami tökéletesen egyensúlyoz a kaland- és a tényregény között, ezzel elérte nálam, hogy érdekeljen a folytatás.

Ajánlom a könyvet mindazoknak, akik szeretik a haditengerészetet, emellett egy olyan regényre vágynak, ami képes a tényanyagot egy kalandos történelmi regénybe ágyazva átadni.

Az e-könyvet a szerző jóvoltából volt lehetőségem elolvasni!

 

 Értékelés: 4,5 


 


 

 

----


Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kövess E-mailen is!