2019. augusztus 9., péntek

Robin O'Wrightly: Testcserés számadás


A Kettős kereszt után már tudtam, hogy mire számítsak az írónőtől, és azt meg is kaptam. Kellő mértékben kemény volt a könyv, misztikummal, humorral, némi cukiságfaktorral és rengeteg erotikával megfűszerezve. Utóbbit kissé soknak éreztem, kevesebb jobb lett volna, főleg a téma komolyságát figyelembe véve. Ezen kívül azonban mindent megkaptam, amit a regény előzetese alapján vártam.

Az nagyon látszik, hogy a szerző sokat fejlődött a #Wetoo első része óta. A stílusa gördülékenyebb lett, jobban olvastatja magát, a történetvezetés is sokkal átgondoltabb, határozottan halad az elejétől a végéig, ami egy jó ívű, lezárt regényt eredményez. Külön kiemelném, hogy mind a történeti, mind az érzelmi ív erős, nem csúszik el sehol, nem csapong. Ritkán olvasok ilyen jó dramaturgiájú regényt. Még, ha az ötletek, amiket az író behoz nem mindig szerencsések, de ív akkor is szilárd. Látszik, hogy az író tudta, hogy mit akart elmondani, és ez nagyon átjött. A másik, amit kiemelnék az a karakterábrázolás. Élő és eleven karaktereket jelenített meg az írónő, akiknek minden apró részletére, tulajdonságára odafigyelt. Érzelmeket váltanak ki, nem maradtam irántuk közömbös, ami szintén nagy erőssége a könyvnek. Ahogy a rajzok is ismét jó kísérő elemei voltak az egyes fontosabb eseményeknek.


A fentebb említett erősségek kiindulópontja a jó alapötlet, ami röviden a „spirituális testszállító” kifejezéssel ragadható meg. A történet főszereplőjének, Sarahnak, ez a foglalkozása. A megbízói testébe átlépve megoldja azok problémáját, majd visszatér saját testébe. Eköré egy izgalmas, erőszaktól terhes, zaklatott, néhol enyhítésként aranyos, mikor az ikrek szerepelnek, történetet kerekít a szerző, melynek főszereplői Richard és Sarah. Ők ketten, és a köztük lévő konfliktus a mozgatója az egész történetnek, amiket külső behatások (pszichopata megbízó, nem a megfelelő helyre történő lélekugrás) is tovább bonyolítanak. Közben a házaspár testileg és lelkileg majdnem tönkremegy az eseményláncolat közepette, de végül mégis erősítik egymást, és valahogy túljutnak mindenen. Igaz rájuk a mondás: „Ami nem öl meg az megerősít.”

Főleg Sarahnál éreztem, hogy sokkal erősebben jött ki a dologból, bár ő volt az is, akit többször megtépáztak (megerőszakoltak), mégis a házaspár két tagja közül őt éreztem erősebbnek. Nagyobb tartása és teherbírása volt még az összeomlása ellenére is, vagy talán pont azért. Többször feláll a padlóról, akkor is, amikor senki sem várná. Van egyfajta összetartó erő benne, ami végül megmenti a férjével való kapcsolatát. Richardot sem mondanám gyengének, mert nem is illene egy gyenge férfi egy ilyen erős nőhöz, de őt nem éreztem annyira erőteljesnek. Kettőjük közül inkább ő képviselte a „lágyságot”. Ez a vidám alaptermészetével függ össze, ami miatt mindent kicsit könnyebben vett.
A cukiságfaktort az lányaik hozzák be a történetbe. Nagyon megszerettem az ikreket, akik mellékszereplők ugyan, de nem kevésbé kidolgozottak, mint a főszereplők. Tulajdonképpen miattuk nem váltak még el a szüleik. Richard és Sarah kapcsolatának kiüresedését és újra egymásra találását jól végigvezeti a szerző az események közepette, így jól kibontakoznak a miértek.
A mellékszereplők közül még Véronique-ot emelném ki, aki a könyv elején még nem tűnt érdekes karakternek, de a végére azzá vált. Főleg azután, hogy kiteljesedtek a képességei, de emellett a gondolkodása is nagyon szimpatikus volt. Áldozatból vált erős, segítőkész karakterré. Róla még szívesen olvasnék legalább egy novella erejéig.

Fentebb említettem, hogy zavart az erotikus jelenetek mennyisége. Néhányat kissé túlzásnak éreztem, főleg a Sarah összeomlása után lévőt. Az nekem nem illett a történetbe, pláne azután, ami történt Richard és Sarah között. Megértem, hogy erotikus regénybe kellenek a szexjelenetek, és nincs is baj velük, a legtöbb itt is jól megírt, de ez az egy érzésem szerint kimaradhatott volna, mert sok volt. Egy lágyabb összebújós jelenet jobban illett volna abban a szituációban a történetbe. Amit még ezen kívül túlzásnak éreztem, az az, hogy mindig a szexre gondoltak, ami hacsak nem két szexfüggőről van szó, akkor képtelenségnek tartok, főleg úgy, hogy nem tűntek betegnek. Bár ez az erotikus regények rákfenéje, és ezt nehéz kikerülni. Sajnos itt sem sikerült.

Összességében a Testcserés számadás egy jól megírt regény, kitűnő alapötlettel, jó történeti ívvel, erős karakterábrázolással és jó stílussal. Viszont a szexjelenetek számát ritkítottam volna egy kicsit.

Ajánlom a könyvet a misztikus-erotikus regények kedvelőinek, mert ők mindent megtalálhatnak benne, amit szeretnek. Azoknak az olvasóknak is ajánlom, akik szeretik a keményebb romantikus történeteket, mert valószínűleg ők sem fognak csalódni.


Értékelés: 4

 




----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kövess E-mailen is!