A
Kettős kereszt után már tudtam, hogy mire számítsak az írónőtől, és azt meg is
kaptam. Kellő mértékben kemény volt a könyv, misztikummal, humorral, némi
cukiságfaktorral és rengeteg erotikával megfűszerezve. Utóbbit kissé soknak
éreztem, kevesebb jobb lett volna, főleg a téma komolyságát figyelembe véve. Ezen
kívül azonban mindent megkaptam, amit a regény előzetese alapján vártam.
Az
nagyon látszik, hogy a szerző sokat fejlődött a #Wetoo első része óta. A
stílusa gördülékenyebb lett, jobban olvastatja magát, a történetvezetés is
sokkal átgondoltabb, határozottan halad az elejétől a végéig, ami egy jó ívű,
lezárt regényt eredményez. Külön kiemelném, hogy mind a történeti, mind az érzelmi
ív erős, nem csúszik el sehol, nem csapong. Ritkán olvasok ilyen jó
dramaturgiájú regényt. Még, ha az ötletek, amiket az író behoz nem mindig
szerencsések, de ív akkor is szilárd. Látszik, hogy az író tudta, hogy mit
akart elmondani, és ez nagyon átjött. A másik, amit kiemelnék az a
karakterábrázolás. Élő és eleven karaktereket jelenített meg az írónő, akiknek
minden apró részletére, tulajdonságára odafigyelt. Érzelmeket váltanak ki, nem
maradtam irántuk közömbös, ami szintén nagy erőssége a könyvnek. Ahogy a rajzok
is ismét jó kísérő elemei voltak az egyes fontosabb eseményeknek.
A
fentebb említett erősségek kiindulópontja a jó alapötlet, ami röviden a „spirituális
testszállító” kifejezéssel ragadható meg. A történet főszereplőjének, Sarahnak,
ez a foglalkozása. A megbízói testébe átlépve megoldja azok problémáját, majd
visszatér saját testébe. Eköré egy izgalmas, erőszaktól terhes, zaklatott,
néhol enyhítésként aranyos, mikor az ikrek szerepelnek, történetet kerekít a
szerző, melynek főszereplői Richard és Sarah. Ők ketten, és a köztük lévő
konfliktus a mozgatója az egész történetnek, amiket külső behatások
(pszichopata megbízó, nem a megfelelő helyre történő lélekugrás) is tovább bonyolítanak. Közben a házaspár testileg és
lelkileg majdnem tönkremegy az eseményláncolat közepette, de végül mégis
erősítik egymást, és valahogy túljutnak mindenen. Igaz rájuk a mondás: „Ami nem
öl meg az megerősít.”
Főleg
Sarahnál éreztem, hogy sokkal erősebben jött ki a dologból, bár ő volt az is,
akit többször megtépáztak (megerőszakoltak), mégis a házaspár két tagja közül őt éreztem
erősebbnek. Nagyobb tartása és teherbírása volt még az összeomlása ellenére is,
vagy talán pont azért. Többször feláll a padlóról, akkor is, amikor senki sem
várná. Van egyfajta összetartó erő benne, ami végül megmenti a férjével való
kapcsolatát. Richardot sem mondanám gyengének, mert nem is illene egy
gyenge férfi egy ilyen erős nőhöz, de őt nem éreztem annyira erőteljesnek.
Kettőjük közül inkább ő képviselte a „lágyságot”. Ez a vidám alaptermészetével függ össze, ami miatt mindent kicsit könnyebben vett.
A
cukiságfaktort az lányaik hozzák be a történetbe. Nagyon megszerettem az
ikreket, akik mellékszereplők ugyan, de nem kevésbé kidolgozottak, mint a főszereplők.
Tulajdonképpen miattuk nem váltak még el a szüleik. Richard és Sarah
kapcsolatának kiüresedését és újra egymásra találását jól végigvezeti a szerző
az események közepette, így jól kibontakoznak a miértek.
A mellékszereplők
közül még Véronique-ot emelném ki, aki a könyv elején még nem tűnt érdekes
karakternek, de a végére azzá vált. Főleg azután, hogy kiteljesedtek a
képességei, de emellett a gondolkodása is nagyon szimpatikus volt. Áldozatból
vált erős, segítőkész karakterré. Róla még szívesen olvasnék legalább egy
novella erejéig.
Fentebb
említettem, hogy zavart az erotikus jelenetek mennyisége. Néhányat kissé
túlzásnak éreztem, főleg a Sarah összeomlása után lévőt. Az nekem nem illett a
történetbe, pláne azután, ami történt Richard és Sarah között. Megértem,
hogy erotikus regénybe kellenek a szexjelenetek, és nincs is baj velük, a
legtöbb itt is jól megírt, de ez az egy érzésem szerint kimaradhatott volna,
mert sok volt. Egy lágyabb összebújós jelenet jobban illett volna abban a
szituációban a történetbe. Amit még ezen kívül túlzásnak éreztem, az az, hogy
mindig a szexre gondoltak, ami hacsak nem két szexfüggőről van szó, akkor
képtelenségnek tartok, főleg úgy, hogy nem tűntek betegnek. Bár ez az erotikus
regények rákfenéje, és ezt nehéz kikerülni. Sajnos itt sem sikerült.
Összességében
a Testcserés számadás egy jól megírt regény, kitűnő alapötlettel, jó történeti
ívvel, erős karakterábrázolással és jó stílussal. Viszont a szexjelenetek számát
ritkítottam volna egy kicsit.
Ajánlom
a könyvet a misztikus-erotikus regények kedvelőinek, mert ők mindent
megtalálhatnak benne, amit szeretnek. Azoknak az olvasóknak is ajánlom, akik
szeretik a keményebb romantikus történeteket, mert valószínűleg ők sem fognak
csalódni.
Értékelés: 4
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése