Deme László: Orsi és a tankok

A valóság és a mese tökéletes találkozása. Ez jutott eszembe, mikor a végére értem Deme László mesekönyvének, ami nem is annyira mesekönyv, inkább egy korrajz gyerekszemszögből. Ami ilyen szempontból egy hiánypótló mű. Legalábbis még nem olvastam az ’56-os eseményekről egy gyerek szemén át.

Ismerkedésem a könyvvel érdekesen kezdődött. Először a címmel találkoztam, amire felkaptam a fejem. Orsi és a tankok, mégis mi lehet ez? Miről szólhat a könyv egy ilyen címmel? El nem tudtam képzelni. Aztán kikerült a fülszöveg is, aminek olvasása után sok minden világossá vált, és egyre jobban kezdett érdekelni a könyv. De a végső lökést abba az irányba, hogy mindenképp be kell szereznem, ha megjelenik, a borító adta meg. Dudás Győző rajzai mind a borítón, mind a könyv belsejében nagyon kifejezőek, és jól hozzák a mese néhol humoros, néhol megható, néhol izgalmas hangulatát. Deme László könyve tanulságos szórakozást nyújt kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

A történetet egy kislány, Orsi szemén keresztül követhetjük végig. Láthatjuk, hogyan éli meg a

körülötte egyre furcsábbá váló eseményeket, a bujkálást, a szervezkedést, és magát a forradalmat. Mindezt úgy, hogy végig megőrzi bájos ártatlanságát és vidámságát, miközben körülötte a felnőttek egyre kétségbeesettebben viselkednek, és egyre jobban növekszik a feszültség és az ezzel járó félelem. Ugyanakkor Orsin keresztül megtapasztalhatjuk az értetlenséget, ami talán az olvasókat is jól leképezi. Sem a kislány, sem mi nem érthetjük meg pontosan, mik történtek akkor, mert a történelmi szemelvények élettelen közlések. Ezekkel szemben ez a könyv próbálja egy kicsit más szemszögből, érzelmesebben bemutatni a forradalmi időszakot. Ám pont a gyerek szemszög miatt érződik rajta a már fentebb említett értetlenség, az, hogy a kislány nem érti, mi történik körülötte, csak sodródik az eseményekkel. Ezt támasztja alá az is, hogy belekeveredik az eseményekbe, és ha már ott van, szembe néz a tankokkal. Az a legfélelmetesebb jelenet, de egyben a legbátrabb is.

Orsi mellett még érdemes megemlíteni a felnőtt karaktereket. Leginkább a kislány szüleit és nagymamáját. A három felnőttből más-más reakciót vált ki a forradalom, és a kitörése előtt kibontakozó feszült helyzet. Az anya elutasító, és nem tartja jó ötletnek, hogy a férfiak szervezkednek, bár a végére megváltozik az álláspontja. Az apa ezzel szemben azon az állásponton van, hogy igen is oda kell vágni a rendszernek, így végül részt is vesz a harcokban. A nagymama a lazaság mintaképe. Úgy van vele, hogy már túlélt egy háborút, így ezt a forradalmat is túl fogja, és lemegy a harcok közepette Orsival a piacra krumpliért. Innen indulnak aztán Orsi mesébe illő kalandjai a tankokkal, a lyukas zászlóval, a mogorva utcatáblával, a nyávogó macskakövekkel és a halkan csöngető villamossal. Egyszerre szívszorító, vidám és szívmelengető, ahogy a kislány előadja ezeket a nem mindennapi történéseket.

Ajánlom mindenkinek, aki egy egyedi történetet szeretne olvasni az ’56-os forradalomról. Nem fog a történetben csalódni.

Értékelés: 5

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!