Azóta
szerettem volna olvasni Pullmanntől, hogy láttam Az arany iránytű filmet. És
hogy miért nem a trilógiával kezdtem? Talán azért, mert jobban érdekeltek az
előzmények. Erre pedig A Por könyve első darabja a legjobb választás, noha itt
még a trilógia főszereplője Lyra csak egy kisbaba. Viszont nagyon érdekes és
izgalmas olvasmány, így végül nem bántam meg a választásomat. Már csak azért
sem, mert ez egy nagyon részletgazdag világ, aminek itt egy másik aspektusát
ismerhetjük meg, illetve a szerző a politikai hátteret is jobban kifejti, így
több karakter már itt a helyére kerül, ami egyenesen meghozta a kedvemet a
trilógiához, amit alkalomadtán biztosan el fogok majd olvasni.
De
visszakanyarodva a La Belle Sauvage-hoz az tetszett benne a legjobban, hogy a
már ismert szereplők is megjelennek, de itt még csak a háttérben, a főhősök
mind itt felbukkanó újoncok. Körülöttük zajlik a cselekmény, így a trilógia
olvasása nélkül is élvezhető volt a kötet, bár az élmény nem volt hibátlan, és akadtak
benne hézagok, amiket a trilógia ismeretében kitölthettem volna, de ennek
ellenére ez az előzmény csak még jobban megszerettette velem Az Úr Sötét
Anyagai világát.
A bejegyzés további része spoilert
tartalmazhat!
