Szurovecz Kitti: A sokszívű

Az írónő könyveivel eddig csak szemeztem, de a hozzájuk írt fülszövegeket olvasva azt szűrtem le, hogy érdekes, fontos témákról ír, amiről keveset, vagy egyáltalán nem beszélünk. Végül A sokszívűre esett a választásom, hogy ismerkedjek a szerzővel, mert a poliamoria, mint téma különösen felkeltette az érdeklődésemet, mert erről a párkapcsolati formáról már hallottam a regény olvasása előtt is, de ez az első könyv, amivel találkoztam, és ezzel foglalkozik. Így sokáig várta a sorát a polcomon, de végül győzött a kíváncsiság.

A kezdeti lelkesedésem néhol lelohadt, máskor ismét fellángolt olvasás közben, ami felemás élményt eredményezett. Egyrészt magát a többszerelműséget alapvetően jól felvázolja a könyv, bár nem túl mélyen, de nekem pont elég volt. Bár a végére az írónő is belejött az írásba, és egyre jobban megtetszett a történet, elviseltem volna belőle többet is. Idővel szereplőket is megszerettem még annak ellenére is, hogy a legtöbben túlságosan jól kezelik a problémákat, gazdagok, vagy a sok munka/gyerek/terhesség ellenére is túl sok idejük van a szerelemre/barátokra, ami miatt helyenként nem tűntek valóságosnak. Ez azért okozott gondot, mert a kötet a mai magyar valóságban játszódik, de emiatt nekem az jött le, hogy a poliamoria a jómódúak „sportja”, ami érzésem szerint nem fedi a valóságot, mert a szegényebbek között is biztos vannak, akik így élnek. Másrészt viszont a szerző stílusa ingadozott, a könyv elején még szinte személytelen, ami számomra lassította az olvasást, a történet előrehaladtával viszont emberközelibb lesz, ami a végére jobban megszeretette velem a könyvet.

A folytatás spoilereket tartalmazhat!

Annabellának ​két élete van: két lakhelye, két állása, két baráti köre és nem utolsósorban: két szerelme. Az évek során mesterien megtanulta különválasztani a világait, és elrejteni kínzó lelkifurdalását, ám egy nap megtudja, hogy gyermeket vár, és onnantól minden megváltozik. Szeretne őszintén élni, de képtelen megtenni az első lépést. Amikor az interneten rátalál a Sokszívűek Társaságára – akik épp úgy élnek, ahogy ő, csak mindezt etikusan, az összes szerelmi partnerüket beavatva teszik –, úgy érzi, új családra lelt… Vajon képes lesz ebben a kívülről szürreálisnak tűnő világban boldogságra találni?

Ebből a kiindulópontból in medias res veszi kezdetét a regény; az olvasót rögtön a főszereplő sorsfordító életszakaszának közepébe dobja. Ez nagyon tetszett a kezdésben, viszont sokat rontott rajta a távolságtartó írásmód, mintha az író csak szemlélője lenne az eseményeknek. Ez eléggé nehezítette a beleélést, de ami még ennél is fájóbb volt, hogy egészen a gyermeke elvesztéséig nem tudtam együttérezni Annabellával, mert a már-már nyers, távoli nézőpont ezt nem engedte meg. Olyan volt, mintha a szerző szándékosan nem akart volna érzelmileg belefolyni, viszont így nagyon felemás érzést keltett bennem. A lábadozásától kezdve viszont elkezdett közeledni az írásmód, és a főszereplő vívódásait és lavírozását egy számára új világban sokkal jobban át tudtam érezni. A többszerelműek világa nem csak neki volt új, hanem nekem is, és bizonyos jeleneteket igazán mélyvíznek éreztem, de összességében tetszett, amit olvastam, és örülök, hogy van ilyen is, mert ez is bizonyítja az emberek sokszínűségét, amivel egyáltalán nincs baj. Két dolog ragadott meg benne: az egyik, hogy nem csak a heteroszexuális sokszívűeket jelenítette meg regény, hanem voltak benne egynemű kapcsolódások is, a másik, hogy nem próbálták meg senkire ráerőltetni a poliamoriát, hanem nyitottak voltak mindenki felé. Ha viszont valakinek mégsem jött be, akkor visszatérhetett a monogámiához. Ellentétben azzal, hogy Annabella környezete – főleg a volt partnerei – folyamatosan rá akarta erőltetni azt, hogy egy partnere legyen, mert ez a normális, közben pedig meg sem hallgatták. Azért persze ebben a közösségben is voltak problémák, de nyitottabb felfogásúaknak éreztem őket, mint az átlagembereket.

Ebből adódott az egyik problémám is: minden szereplő érzelmi intelligenciája túlfejlett volt, mérhetetlenül toleráns és empatikus volt mindenki, túl hamar túllendültek a problémákon, ami miatt a végére felmerült bennem, hogy még annak ellenére is, hogy a szerző a kutatómunkája során sok időt töltött poliamorok között, eltúlzottak, valótlanok. Pedig az alapszituáció maga életszagú, létező dolog, de a megvalósítás nem minden esetben sikerült ilyenre.

Összességében A sokszívű egy fontos témát feldolgozó, minden hibájával együtt szerethető, de ugyanakkor megosztó regény, ami betekintést enged ebbe a kevésbé ismert párkapcsolati formába.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti Szurovecz Kitti könyveit, mert nekik ez is egy feledhetetlen élmény lesz. Akik most olvasnának tőle először, azoknak kezdésnek túl erős lehet, bár akik bírják a nem szokványos romantikus regényeket, azoknak bejöhet ez is.

Értékelés: 3,5 

 

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!