A
másik, amiért nagyon hamar behúzott a történet az az, hogy Gaiman szeret
eljátszani a „mi lett volna ha…” kérdéskörrel, amivel váratlan helyzeteket
teremt, váratlan korba és helyszínre helyez ismert figurákat, és megbolondítja
bravúros csavarokkal, amitől az olvasó egy percre sem marad izgalom nélkül.
Ehhez illeszkednek Andy Kubert ceruzarajzai, melyek jól passzolnak az ábrázolt
korszakhoz. Scott McKowen borítógrafikái pedig egyedi elkészítési módjukkal (borzolásos
mélynyomással készültek, amiből a mélynyomás egy olyan grafikai eljárás,
amelynél a festék a nyomóforma mélyedéseiből kerül át a papírra, a borzolásnál
pedig a rajz kialakítása a sűrűn telepontozott, felborzolt felületű fémlemez
sötéten nyomtató felületéből a világosabbnak szánt részek lehántolásával,
visszanyomásával történik. – forrás: Wikipedia és Axioart)
sokat
hozzátesznek az élményhez.
A bejegyzés további része spoilereket
tartalmazhat!
A
címnél jobb írói ígéretet Gaiman akkor sem tudott volna kitalálni, ha akar. Az
1602 egyszerre jelöli meg a korszakot, a miliőt, az ebből adódó társadalmi
berendezkedést és a technikai fejlettséget. Ezzel az egy évszámmal nagyjából
meghatározza a hangulatot is. Anglia I. Erzsébet uralkodása végén, ahol a
királynő gondolatait a túlélésért való küzdelem és a haldoklása miatti félelem
hatja át, miközben megmagyarázhatatlan természeti jelenségek – dörgések,
villámlások – okoznak feszültséget a lakosság körében, akik a királynő
uralkodásának végéről suttognak.
Gaiman
ebbe a világba helyezi át a Marvel univerzum szuperhőseit, akik egyszerre
történetének kellékei, de ugyanakkor tökéletesen be is illeszti őket a kor
keretei közé pontosan oda, ahova kell, és ahol világon belül hitelesek
maradnak. Mind a segítők (Fury, Daredevil, Peter Parquagh), mind az
antagonisták (Magneto, Doom), mind pedig a kettő között álló szürke karakterek
(boszorkányfajzatok, Natasha) jelleme lényegileg ugyanaz maradt, némileg a
korhoz igazítva. Hogy néhány példát hozzak: Fury a történetben a királynő
kémmestere, ami tökéletesen illik hozzá, bár néhol kicsit túlságosan
színpadiasan viselkedett, hirtelen felcsattanásokkal, ami a kornak a sajátja.
Egy másik jó példa Magneto, aki a spanyol inkvizícióban tevékenykedik, de
ugyanakkor ez csak névleges, mert végig a saját céljai vezérlik, ahogy azt tőle
megszokhattuk.
Emellett
vannak váratlan felbukkanások is. Különösen két karakterre igaz ez: Thor és
Amerika Kapitány a lehető legváratlanabb módon jelenik meg a történetben, főleg
előbbire igaz ez, mert őt nem ismertem fel, így néztem nagyokat, hogy
öregemberből hogy lett hirtelen viharisten. Bár Kapi sem maradt le sokkal
mögötte, mert mindenre számítottam, csak arra nem, hogy indián lesz. A
különbség nála csak annyi volt, hogy felismertem a karaktert.
Kedvenc
szereplőim Strange, Daredevil és Peter lettek. Előbbi amiatt, mert kvázi ő volt
az események fő előmozdítója, igaz, sugalltak neki megoldásokat, de mégis ő
volt az, aki végig tett is azért, hogy megoldódjanak a világméretű gondok.
Utóbbi két karakter a laza természetével és a pozitív hozzáállásával némi vidámságot csempészett az amúgy komor
történetbe.
Egyedüliként
az zavart, hogy a történet nem tudott kisléptékű maradni. Behozták az
időutazást, ami önmagában nem lett volna baj, de belekevertek egy
multiverzumokon átívelő katasztrófát, amitől megint a hősöknek kell megmenteni
nemcsak Angliát, hanem az egész univerzumot. Nem értem, miért nem volt elég az,
hogy helyben legyőzzék a főellenséget, aztán továbblépjenek, és eléldegéljenek
1602-ben. Egyáltalán nem hiányzott ez a világmegmentősdi, mert megkoptatta az
egyedi ízt, amit Gaiman belevitt.
Összességében
az 1602 egy jó „mi lett volna ha…” történet, ami egy csapat szuperhőst helyez
át más környezetbe, amibe tökéletesen illeszti be azokat. Gaiman kitűnően
használja fel az ismert Marvel figurákat a céljaira, miközben egyedi hangulatot
teremt. Csak azt a világmegmentési vágyat tudták volna ennél a történeteknél
feledni, mert még jobb lehetett volna nélküle.
Ajánlom
azoknak, akik szeretik Gaiman munkásságát, mert ez a képregény is tetszeni fog
nekik. Ajánlom azoknak is, akik szeretik az angol történelmet, mert egy jót
barangolhatnak a kor hangulatában, illetve a Marvel-szuperhősök rajongóinak is,
mert jó élmény felismerni a Gaiman által megálmodott karakterek között egy-egy
kedvencünket.
Értékelés: 4,5
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése