2019. március 31., vasárnap

Anne L. Green: Elfojtott indulatok


Sokáig úgy voltam az írónővel, hogy megláttam a nevét és görgettem is tovább. A témák, amikben ír egyáltalán nem hoztak lázba. De ha már decemberben az Álomgyár karácsonyi turnéján ajándékként hozzájutottam az ő novellájához is, így úgy voltam vele, miért ne. Veszíteni nem veszítek vele semmit, másrészt meg jelenleg ezekre a rövid novellákra van időm, így adva volt, hogy ez is sorra kerül.

Ilyen felvezetés után adva van a kérdés: Tetszett? A válasz az, hogy részben igen. Az író stílusa kellemes, jól olvastatja magát a történet, illett hozzá a választott E/1-es szemszög, és a főszereplő Maya is kedvelhető karakter a maga módján. Hogy hol romlott el a történet? Az utolsó tíz oldalon. A történet addig számomra viszonylag hihető volt, a karakterek is hozták a történet keretei között, amit szerintem hozniuk kellett. De aztán a végén számomra teljesen elvesztették a hitelességüket, átesve a ló túloldalára, ezzel kizökkentve az olvasásból. Tudom, hogy ezeknek az erotikus történeteknek nem a hitelesség a lényegük, de van egy pont, amit, ha átlép egy ilyen történet, akkor onnantól kezdve élvezhetetlen számomra. Nem jó olvasni. Sajnos, ez a novella átlépte ezt a küszöböt. Kár érte, mert az író stílusa nem rossz.


Részletesebben kifejtve, mi az, ami zavart: Maya karaktere egész jól felépült a fejemben, ahogy haladtam előre a történetben, mind a kinézete, mind a személyisége. Ezáltal vált szimpatikussá számomra, és el tudtam hinni róla, hogy menő üzletasszonnyá fejlődött, akit komolyan lehet venni.

Így volt egészen eddig a bekezdésig a 33. oldal alján:

„Gonosz mosolyt villantott. Megragadta a derekam, és felültetett az asztalra. Nem volt nehéz dolga, vasággyal együtt is jó, ha ötven kilót nyomtam. Ian pedig tiszta izom volt.”

Ezzel a részlettel veszítette el a karakter számomra a hitelességét: „… vasággyal együtt is jó, ha ötven kilót nyomtam.” Egy elég magas, határozott kiállású nőnek képzeltem el Mayát, akinek mindene megvan, ami kell a testi adottságokat tekintve, ami a vaságyastól ötven kiló emlegetésével szerte is foszlott, mert onnantól nem tudtam már komolyan venni, és valamiért egy kamaszlány képe ugrott be róla, aki nőnek akar látszani.

A másik a férfi főszereplő: Iannel az elejétől kezdve nem voltam kibékülve, mert egy tipikus izomagy, akit szándékoltan többnek akar mutatni a szerző, holott nem kellene. Ha meghagyta volna macsó rosszfiúnak, akkor jobb lett volna.

Főleg ezután a párbeszédrészlet után a 41. oldalon:

„- Ezen nincs mit agyalni – lopott egy újabb csókot. – Amikor az éjjel beléd kerültem, olyan érzés töltött el, amit már rég nem éreztem… vagy talán még soha. Otthon vagyok. Én innen sehová! Meditatív béke töltött el – nyelt nagyokat. Láttam rajta, hogy nem sűrűn nyílik meg mások előtt.”

Ez nem megnyílás kérdése, hanem agyrém. Egy pasi nem mond ilyet szex közben, az tuti fix. Nem tudtam, hogy ezen bekezdés olvasása közben sírjak-e vagy nevessek, végül utóbbi mellett döntöttem és stílusosan lementem zenbe.

A harmadik karakter, aki feltette az i-re a pontot, az Maya apja volt. A történet végéig görcsösen óvta a férfiaktól egy szem lányát, de a végén egyszer csak Iant mégis csak behívta reggelizni, akit természetesen rajta kapott, hogy lemászik a lánya ablakából. Öhm… Oké. De hol volt ez felépítve? Mert jól van, hogy mindent Maya szemszögéből látunk, és úgy látszott, hogy mint üzleti partnert/mentoráltját elfogatta a srácot, de itt átesett a ló túloldalára a kedves apuka, hirtelen túlontúl elfogadóvá vált.

Ezzel a három momentummal a szerző teljesen aláásta számomra a karaktereit, mind az addigi karakterfejlődést, mind a jellemüket. Majdhogynem elrontva ezzel az egész addigi olvasás élményt.

Összességében az író stílusa tetszett, de a történet vége elrontja az olvasás élményt. Azért fogok még esélyt adni az írónak, de egy ideig pihentetem.

Az írónő rajongóinak és az erotikus történetek kedvelőinek ajánlom. Másnak nem nagyon tudom jó szívvel, mert úgy járhatnak a történettel, mint én.

Értékelés: 2, 5




----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kövess E-mailen is!