Nagyon
szeretem Ecsédi Orsolya könyveit, mert humorosak, de emellett örökérvényű tanulsággal
szolgálnak. A könyveinek az olvasása közben több kérdés is felmerült bennem,
amik addig gyűltek, hogy egy interjúnyi lett belőlük. Nagy öröm volt számomra,
hogy a szerző igent mondott a megkeresésemre, így a válaszokat ti is
olvashatjátok.
A
szerzőről:
Ecsédi
Orsolya ír, költ. Budapesten él. Az első negyven évben olvasott, aztán írásra
váltott. Versei, meséi antológiákban és folyóiratokban jelentek meg. 2017-ben
megjelent a Cirrus a Tűzfalon, 2018-ban a Banyavész című ifjúsági regénye. A 2018-as
Álljon meg egy novellára! pályázaton első helyezést ért el.
- Számomra a 2016-os Aranymosás Irodalmi
Válogatón tűntél fel a Cirrus a tűzfalon című meseregényeddel. Végül a kiadó
Rakéta Projektjébe jutott a regény. Hogy élted meg magát a pályázatot és utána a
megjelenésig vezető utat?
A
pályázattal kapcsolatban nem volt semmilyen elvárásom, a Cirrust sem
kimondottan az Aranymosásra írtam. Beküldtem, és legközelebb akkor jutott
eszembe, amikor kikerült az első részlet a honlapra. Utána sem volt hosszú időm
izgulni, mivel pár nap múlva következett a döntés is. Bár a dolgaimra általában
jellemző módon ez sem a sima, hanem a fordulatos úton ment, mert a lektorok
elutasították, a kiadóvezető, Katona Ildikó viszont meglátta benne a fantáziát.
Nem is igazán értettem, hogy akkor most mi van, kiesett, de mégse esett ki, aztán
egyszer csak megkezdődött a szerkesztés. Amit már nagyon élveztem, mert igazán
a témához (és Cirrus humorához) passzoló szerkesztőt kaptam Tolnai Panka
személyében.
- Honnan jött a regény ötlete? Miért
pont egy számítógépes vírus lett a főszereplőd?
Szeretem
a számítógépeket. A vírusokat nem kimondottan, de abban például találok valami izgalmasat,
hogy mennyire azonos a működésük az élő szervezetekben terjedő vírusokéval. Hogy
mennyire az élő mintájára működik az élettelen. Talán ezért volt olyan könnyű
könyvet írni róluk. Nekem az is fontos, hogy egy történetben legyen valami
olyan újdonság-elem, ami még sose volt korábban. Olvasóként fontos, ahhoz, hogy
igazán lekössön egy könyv, és íróként is ezt igyekszem megvalósítani. És
szegény vírusokkal eddig senki sem foglalkozott.
- Ha már Cirrus, nagyon tetszett a
karakter neve, főleg a szó jelentése miatt. Nagyon illik a karakterhez. Tudatos
választás volt ez a név?
Igen.
Hasonlítania kellett a vírus szóhoz, és utalnia kellett Cirrus különleges
képességére is (amit ugyan spoiler lenne elárulnom, de innen már nem olyan
nehéz kitalálni). A hangzása pedig nekem is egyből megtetszett. Nem kerestem
másikat, ezzel dolgoztam az első ötlettől, mert éreztem, hogy illene egy
instabil szerkezetű kis vírushoz.
- Mind a Cirrus a tűzfalonban, mind a
legújabb könyvedben, a Banyavészben szerephez jutnak a versek. Melyiket
szereted jobban írni a verseket vagy a prózai műveket?
Felváltva
a legjobb. Amikor az ember csömört kap az egyiktől, át lehet csapni a másikba,
és így kijátszani az alacsony monotónia-tűrést. A hátulütője viszont az, hogy
ez a váltogatás nálam együtt jár egy folyamatos bizonytalanság-érzéssel. Mert
amikor hosszú ideig prózázok, úgy érzem, hogy soha többet nem leszek képes
verset írni, amikor meg hosszabban beleragadok a versekbe, elképzelni is nehéz,
hogy hoztam össze ezeket a könyveket, és menni fog-e még egyszer az életben. Aztán
összeszedem magam, belekezdek, és elmúlik. Az viszont megint jó, hogy olyankor
lehet örülni, hogy mégse felejtettem el. :)
- Ha már szóba kerültek a versek.
Tervezel-e kiadni önálló verses kötetet? Ha igen, milyen témájú versek
szerepelnének benne?
A
gyerekverseimből lassan több kötet is kijönne. Mivel előbb kezdtem el verseket
írni, mint prózát, sokan jelzik időről-időre, hogy várják, és mikor lesz már. Részemről
ez egy hosszú távú terv, úgy vagyok vele, hogy előbb-utóbb biztos itt lesz az
ideje.
- A Banyavészben honnan jött a verssorok
szövegbe illesztésének ötlete? Írás közben jutott
Adél
néni, a banya-irodalomtanár karaktere hozta magával a versekben beszélést. Adél
néni egyszerre kőkemény és teljesen elvarázsolt figura, olyan, aki benne él a
tantárgyában, és semmitől nem riad vissza, hogy a terjessze a szenvedélyét.
Írás közben is így jelent meg előttem, és mivel én is szenvedek hasonló
kórképben, hogy normális mondatok helyett a helyzethez illő verssorok ugranak
be beszélgetés közben, elég könnyen adta magát.
- Nagyon jól ötvözöd a könyvben a
valóság és a mese elemeit. Tudatosan reflektáltál aktuális társadalmi
kérdésekre (a digitális világ hatása a gyerekek gondolkodására, stb.) vagy ez a
véletlen műve?
Nekem
is van gyerekem, és pontosan látom rajta és a barátain, hogy mennyire
meghatározó része a gyerekek életének a digitális világ. Olyan gyors a
változás, hogy mire a felnőttek átlátják, hogy mi érdekli éppen a gyerekeket,
az el is avul. Szóval nekem nem az a kihívás, hogy reflektáljak a világunkra,
hanem épp ellenkezőleg, az lenne nehéz, vagy egyenesen lehetetlen, hogy
kerüljem a témát. Mert a történet az mese, de a gyerekek, akik olvassák, ők
valódiak.
- Báti a regényből a kedvenc karakterem.
Igazi fejlődő karakter, akár csak Cirrus az előző könyvedben. Mindketten
túllépnek a saját korlátaikon. Mi motivál arra, hogy a könyveidben hozzájuk
hasonló karakterekről írj?
Az,
hogy engem már olvasóként is azok a karakterek érdekeltek mindig is legjobban,
akik túllépnek a saját korlátaikon. Sőt, nem csak olvasóként, hanem jobban
belegondolva emberként is. Olvastam valahol egyszer, hogy minden írónak vannak
ilyen visszatérő témái, amik bekattannak, és akarva vagy akaratlanul folyton
előjönnek. Nekem ilyen például ez.
- Anka, Báti és Zizu kalandok sora által
találnak rá újra a mesékre. Számomra ez a könyv egyik üzenete, hogy meg kell
találnunk a csodát a mindennapokban. Milyen üzenetet szerettél volna átadni a
könyvvel, amire az olvasók nem gondolnának? Vagy nem volt konkrét célod üzenetet
átadni?
Nem
direkt üzenetek ezek, inkább olyan felismerések, amik írás közben
foglalkoztatnak, így akarom vagy sem, beleszövődnek a történetbe is. A
mindennapok mesés másik oldala mellett tényleg van benne sok más is, amire az
olvasók nem gondolnának, például fel lehet fedezni az iskolai zaklatások
kezelését, a rászorulók segítését, a közoktatás kritikáját, azt, hogy a
rossznak tűnő szereplőknek is mindig van jó oldala, de a gyerekek nem hiszem,
hogy ezeket így beazonosítanák, inkább az érzés marad meg belőle, hogy igen,
ezek ismerős dolgok.
- A Banyavész a Kell egy csapat
sorozatod első része. Hány rész várható összesen a sorozatból? Illetve a
főszereplők maradnak vagy mindegyik történetben mások szerepelnek majd?
Nem
tudom előre, hány rész lesz, a fejemben háromnak a története körvonalazódott
egyelőre. A főszereplők mindig Zizu, Anka és Báti lesznek, de az első könyvben
megismert többi szereplő is felbukkan, és lesz olyan is, aki jobban a
középpontba kerül. Tudom, ez elég talányosan hangzik, de minél többet
foglalkozom velük, annál több történetcsíra mutatja meg magát. Ha a következő
kötetet is annyira szeretni fogják az olvasók, mint az elsőt, rajtam nem fog
múlni.:)
- Az utolsó kérdésre nagyon érdekel a
válasz. Arra lennék kíváncsi, lehet-e már tudni valamit arról, mikor jön a Kell
egy csapat következő kötete?
Most
szerkesztjük, tehát idén valamikor. A három barát közül itt Báti áll majd a
középpontban. És egy számítógép. (Vírusmentes, szóval nem Cirrus-crossover). De
a lényeg persze most sem a technika lesz, hanem az emberi tényező, és egy nehéz
döntés, amit Bátinak kell meghoznia. Már én is alig várom, hogy kézbe
foghassam.
Köszönöm
szépen a válaszokat!
A szerzőt ezeken a helyeken is megtaláljátok.
Honlap:
Blog:
Szerzői oldal:
Moly:
https://moly.hu/alkotok/ecsedi-orsolya
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése