2019. március 3., vasárnap

Baráth Viktória: A főnök nagy napja


Már régóta terveztem, hogy olvasok Baráth Viktóriától, de eddig még nem jutottam el addig, hogy meg is valósítsam. Egészen mostanáig. A főnök nagy napja pont jókor került a kezembe, mert most pont egy ilyen rövid történetre vágytam, ami gyorsan elolvasható, és nem sokat kell rajta gondolkodni.

Amit rögtön leszűrtem az első pár oldal után, hogy a szerző kellemes, olvasmányos stílusban ír. Választékos, letisztult a megfogalmazás, biztos kézzel vezeti végig az olvasót a történeten. Ezáltal teljes ívet fut be a novella, noha függővéges, de jó a horog a végén, emellett viszonylag önállóan is érthető a novella. Megfelelő csalétek volt a történet folytatásához, legalábbis nekem felkeltette az érdeklődésemet a szerző A főnök című könyve iránt. Ha alkalmam lesz rá valamikor, bele fogok pillantani abba is.



 

Az első pár oldal alapján az volt a benyomásom, hogy egy átlagos, tucat novella lesz. Amolyan semmi különös. A főszereplő, Ryan is tucat rosszfiú benyomását keltette először. Aki csak piára, nőre és pénzre vágyik. Aztán mégse így lett, mert volt egy pont, ahonnan érteni kezdtem, hogy miért olyan, amilyen. Ez pedig, amikor feltűnt a kisfiú. Az volt az a pillanat, amikor megjelent a Főnök mögött az ember, és egy pár mondattal felvázolta a szerző a karakter hátterét is, hogy honnan jött, és mik a céljai, miért teszi azt, amit tesz.

Ezzel szemben ott volt a nőkről való enyhén szólva káros gondolkozása, habár az ő szemszögéből érthető volt, miért gondolja így, és olyan nők között mozgott, akik nem feltétlenül voltak becsülendőek, de ennek ellenére sem tetszett ez a vonulat, meg az sem, ahogy hozzáállt a szexhez. Már-már súrolta a nemi erőszak határait, még annak ellenére is, hogy önként ment el vele a csaj.

Összességében kettős érzéseim voltak. Egyrészt több volt, mint egy szimpla erotikus novella, felvett pár érdekes gondolatot, jó a főszereplő motivációja, másrészt viszont annyira mégsem tudta levetkőzni a novella az erotikus történetekre jellemző egysíkúságot.

Baráth Viktória rajongóknak mindenképp ajánlom, mert hozza a színvonalat. Ezen kívül azoknak is, akik egy gyorsan olvasható, rövid kikapcsolódásra vágynak, mert arra tökéletes ez a novella, ha el tudnak vonatkoztatni némileg a leírtaktól, és teljesen ki tudnak kapcsolni erre a röpke huszonnégy oldalra.

Értékelés: 4




----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kövess E-mailen is!