2018. október 30., kedd

Marv Wolfman: Végtelen Világok Krízise


Bevallom a terjedelme miatt sokáig ódzkodtam az elolvasásától. a másik oka, hogy olyan sok hőst vonultat fel, amire úgy éreztem még gyúrnom kell DC téren. Végül aztán olyan sok más képregény hivatkozott a gyűjteményből erre, hogy végül beadtam a derekam. Annak ellenére, hogy mennyi negatív véleményt láttam róla, és hogy néha csak néztem, hogy ez meg ez a hős mégis kicsoda alapvetően tetszett. Nem indult a cselekmény könnyen, sőt az első harmada után tartottam egy kisebb szünetet, mert azt mondtam, hogy ez egy katyvasz, és nem olvasom tovább. Végül jól tettem, hogy mégis, mert miután megszoktam a történetvezetést, és az epizodikus, több világot, helyszínt, temérdek szereplőt felvillantó, stílus utána már nem volt gondom vele, sőt azt vettem észre, hogy élvezem összerakni fejben a felvázolt kirakós darabjait. Azt nem mondom, hogy tökéletes meg egy kicsit avitt is, főleg, ami a szövegezést illeti, de ennek ellenére a végére nekem mégis összeállt kerek egésszé, és megértettem, miért tartják meghatározó darabnak a DC képregények történetében.


Az alapötlet, mint a képregényeknél általában, nem túl bonyolult: van egy gonosz (akit szinte nem lehet elpusztítani, ez az egyik nagy hiba a sztoriban), aki el akarja pusztítani a világot, ebben az esetben a teljes multiverzumot. Van egy ellenfél, aki meg akarja állítani, de nem megy neki, így jönnek a képbe a hősök, akiknek a segítségét kéri. Eléggé leegyszerűsítve és röviden ennyi lenne a történet. Erre építkeznek az alkotók, és egy elég izmos, terjedelmes, kavargó egyveleget húznak fel rá, ami az enyhe omladozás jegyeit mutatja, de valahogy mégis sikerül összetartani. Van itt minden: árulás, halál, dimenziók eltűnése, megbánás, stb. Szép hosszú a lista, de van is hozzá terjedelem, hogy mindezeket Wolfman kifejtse. Ezzel nem is lenne gond, de vannak azért üresjáratok, értelmetlen történetfoszlányok, képkockák.

A rajzolási stílus jól illeszkedik a nyolcvanas évek stílusához, igazi retró hangulatot teremt. Nekem nagyon bejött ez a fajta rajzolási mód, jól illet a szövegvezetéshez, bár utóbbi  már kissé avitt, ami néhol kissé nehézkessé tette az olvasást, sőt néhol már-már unalmassá is.

Szereplőkből olyan sok van, hogy csak néhányan tudtak nagyobb határt gyakorolni rám. Összesen négyen: Hírvivő, Kitaszított, Föld-1 Flash és Föld-1 Supergirl. Előbbi kettő a jól összerakott története miatt, utóbbi kettő pedig az önfeláldozásáért. Bár a Flash-ek, volt egy pár belőlük, amúgy is remekeltek. Akik viszont idegesítettek, azok a Supermanek, főleg Föld-1 Superman. Alapvetően szeretem a karaktert, de most néhol olyan klisé mondatokat adtak a szájába, hogy nem tudtam elhinni. A többiek ott voltak és tettek dolgokat, de a tömeg okán nem igazán tudtak kiemelkedni. Még talán Alex Luthor, aki még említést érdemel. Jó mozgatórugója volt Hírvivővel kiegészítve a történetnek.

Összességében tetszett ez monumentális hős sztori. Bár voltak neki gyerekbetegségei, mint avittság, kuszaság, szövegezés, de ezeket nagymértékben ellensúlyozták a jó dolgok, egyes karakterek, történet egyes elemei, rajzolás.

DC rajongóknak mindenképp ajánlom, akik viszont csak most ültek fel a képregényes hype-vonatra, azoknak csak több tíz képregény elolvasása után.

Értékelés: 4




----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kövess E-mailen is!